Virtuális könyvtalálkozó

Május 15-én egy izgalmas virtuális csoportfoglalkozáson vehettem részt Szemán Zoltán vezetésével. Másodjára jártam a Second Life világában és ezúttal egy gyakorlati foglalkozáson vehettem részt, mely jól megvilágította számomra, hogy milyen lehetőségek is rejlenek ebben az eszközben. 

Az esemény témája egy virtuális könyvtalálkozó volt, ahova előzetesen mindenki elhozta saját kedvenc idézetét. A foglalkozás azt szimulálta, hogy hogyan tudna virtuális online környezetben megvalósulni egy könyves találkozó. A célt szerintem maradéktalanul teljesítettük. Az esemény elején mindenki bemutathatta a kedvenc idézetét, majd pedig erről egy párbeszéd indult meg a résztvevők között. A foglalkozás végén megfogalmazhattuk konkrét észrevételeinket a csoportfoglalkozás kapcsán, illetve tágabb értelemben is, az ilyen jellegű események tekintetében.

Életkép a virtuális csoportfoglalkozásból

Érdekes volt számomra kapcsolatba kerülni hallgatótársaimmal egy ilyen informálisabb téma mentén is, hiszen ilyen dolgokról nem feltétlenül beszélgetünk, illetve a levelezős hallgatók "személyesebb" megismerése is egy plusz volt az esemény során. Az eseményről szóló blogbejegyzésben a résztvevők az őket legjobban megfogó idézetet írták körül, így én is ezt az utat fogom követni. Először a saját idézetemet mutatom be, majd pedig a többiek idézete körül a számomra legszimpatikusabbakat. 

Én egy rövid, ám annál hatásosabb idézettel készültem:

"After all this time?"

"Always."

Ezek a sorok a Harry Potter sorozat befejező részéből származnak és mindenféle spoiler lehetőségét kikerülve számomra ezek a sorok foglalják össze a sorozat lényegi mondanivalóját. Mivel kisfiú korom óta olvasom a Harry Pottert, gyakorlatilag ezzel nőttem fel, rám nagy befolyást gyakorolt, így természetes, hogy ez a mély érzelmi töltettel rendelkező, igen feszült kontextusba helyezett idézet rám nagy hatást gyakorolt. Nekem ez az idézet a tágabb értelemben vett életvezetésemre is vezérlő elvként hatott. Ennek kapcsán kialakult egy kisebb párbeszéd, hogy a Harry Potter sorozat sok fiatal számára az első olvasási élményt jelentette és hozzájárult ahhoz, hogy megszerettesse az olvasást, amit nagyon pozitívnak vélek. 

Az idézet, mely engem a legjobban megragadott a többiek által hozottak közül, az talán KrisztinaB idézete a kis hercegből: 

„Szépek vagytok, de üresek – mondotta még nekik. – Értetek nem halhat meg az ember. Az én rózsámról is azt hihetné a közönséges járókelő, hogy hasonlít hozzátok. De ő egymagában fontosabb, mint ti valamennyien, mert én megöntöztem. Mert üvegburát borítottam rá. Mert szélvédővel óvtam. Mert elpusztítottam a hernyóit (kivéve azt a kettőt-hármat, a pillangók miatt). Mert hallottam panaszkodni vagy dicsekedni, sőt olykor egy szót se szólni. Mert …az én rózsám.” 

Ez nekem szorosan kapcsolódik az előző idézethez, és a gondoskodás, a szeretet fontosságát emeli ki szintén. A maga egyszerű módján nagyon mély dolgot fogalmaz meg, mely szerintem nagyon messze áll a közhely kategóriától és pont ezen tulajdonságai miatt szeretem annyira. 

A virtuális foglalkozás során az idézetek megosztása viszonylag több időt vett igénybe, így utána a párbeszéd lecsengése után olyan rövidnek tűnt a foglalkozás, pedig sok idő eltelt. Nem tudom, hogy jelenléti foglalkozás keretében ugyanezen csoporttal, ugyanez a foglalkozás hatékonyabb lett-e volna időgazdálkodás szempontjából. Ez a kérdés merült fel bennem, de igazából a hatékonyság oltárán letett áldozat elfogadható a térbeli akadályok leküzdéséért cserébe.