Digitális egészség és közérzet

A függőség

Függőség, vagy addikció fogalma WHO (Egészségügyi Világszervezet) szerint: Azok a magatartásmódok, melyek bizonyos anyagok rendszeres fogyasztását foglalják magukba, és e szerektől függőség alakul ki. A személyiség nem tud lemondani róla még akkor sem, ha ezek testi, lelki és szociális ártalmait érzi, vagy a környezete tiltja. A függőség azonban nem csak anyagokkal szemben alakulhat ki. Létezik munka, társ, TV, számítógép, chat, vásárlás függőség is.

Hétköznapjainkat egyre jobban átszövi az internethasználat. Felmerül a kérdés, hogy vajon hol van a határ az egészséges és a túlzott, akár már kóros internethasználat illetve a függőség között. Aki már függőnek mondható az több időt tölt a gép előtt, mint azt előtte elhatározta, nehezére esik kikapcsolni azt. Nehéz meghatározni, hogy pontosan mennyi interneten töltött idő jelent függőséget. A függő elhanyagolja barátait, ismerőseit, és sokszor túlórázik a munkahelyén, hogy ne kelljen otthagynia a gépet, és az étkezéseket is a laptop képernyője előtt költi el. Az addikció előrehaladtával romlik a koncentrációs képesség, a beteg ingerült, agresszív lesz, ha nincs a neten. A mentális zavarok diagnosztizálásához általában skálákat használnak, de ez a terület annyira friss még, hogy nincsenek olyan skálák, amivel az internetfüggőséget tudnák mérni a pszichiáterek.

Az eddigi kutatások szerint függő az akire az alábbi 8 tényezőből legalább 5 igaz
1. internettel való intenzív foglalkozás, pl. korábbi online aktivitásra gondolás
2. ugyanakkora örömhöz megnövekedett idejű online jelenlét
3. ismételt erőfeszítés az internethasználat csökkentésére
4. idegesség, depresszió, labilitás a használat korlátozásánál
5. előre eltervezettnél hosszabb időtöltés internethasználat miatt
6. munkavégzés vagy kapcsolati károsodás
7. hazudozás másoknak az interneten töltött időről
8. internethaszálat hangulatszabályozás céljából

Meg kell különböztetnünk ugyanakkor azt is, hogy valakit a tevékenység ejt rabul, vagy egyes oldalak, tartalmak irányában nem tud mértékletes maradni. Ilyen oldalak lehetnek például társkereső, chat, egyéb közösségi oldalak, esetleg játékok.

Az internet anonimitása, a virtuális megjelenés vonzó lehet az egyébként esendő, önbizalomhiányos, netán depressziós emberek számára. Elias Aboulaoude, egy amerikai kutató és pszichiáter a Virtually You című könyvében leírta, hogy találkozott olyan pácienssel, aki korábban rendszeresen játszott szerencsejátékokat, de mindez nem tette függővé, mederben tudta tartani a játékszenvedélyét. Amikor azonban elkezdett az interneten játszani, kórossá vált, jelentkeztek az addiktív magatartás tünetei. Romlott a munkateljesítménye, komoly veszteségek érték, így végül pszichiáter segítségét kellett kérnie. Az internet fellazítja a kontrollt és az önkontrollt, így sokkal gátlástalanabbá válik az ember. Míg a valódi találkozásoknál a többi ember jelenléte valamelyest befolyásol minket, és ezért nem teszünk meg akkora tétet, mint szeretnénk, a gép előtt ülve teljesen eltűnik az a kontroll, ami a realitáshoz kapcsolna. Köztudott, hogy az interneten sokkal több az agresszív megnyilvánulás is, ami szintén ennek a következménye.

Több kutatás felhívta rá a figyelmet, hogy az agresszív és bűnelkövető fiataloknál szinte teljesen hiányzik a család támogató, és kontrolláló közege. Úgy gondolom, hogy internetfüggőség szempontjából is kulcsfontosságú, hogy milyen a családi környezet.

Koronczai Beatrix pszichológus, az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai karának munkatársa, az internetfüggőség kutatója a következőket mondja erről:

„Az internetfüggőség, a túlzott internethasználat egy menekülési útvonal. Ha egy gyermek például nem tud megküzdeni azzal, hogy a szülei ölik egymást és a nagy feszültségben nem tudnak rá figyelni, akkor örül, hogy elmerülhet a saját világában. Becsukja az ajtót és a lelki kapukat is, hogy végre nyugalmat találjon. Ilyenkor általában más viselkedési problémák is megjelenhetnek, tehát nem önmagában az internettel van a gond.

Kínában, ahol komoly problémát jelent az internetfüggőség, számos kutatást végeztek a témával kapcsolatban. Hatalmas országról van szó, ahol nagyon nagy a belső migráció is. Munkavállalás, illetve továbbtanulás miatt tömegek költöznek vidékről a nagyvárosokba. Sokat vizsgálják a migráció hatását a gyerekekre, és egyértelműen kimutatták, hogy ha csak a szülők költöznek el, a hátrahagyott gyerekek sokkal inkább ki vannak téve az internetfüggőség veszélyének. Sajnos akkor sem jobb a helyzet, ha a szülők magukkal viszik a gyermekeket, mivel ilyenkor kiszakadnak az addig biztonságot jelentő szociális hálóból, és a szüleiktől is kevesebb figyelmet kapnak.

Kínában elvonókúra is van. Ott központi probléma az internetfüggőség, ezért próbálták szabályozni a dolgot. „Átnevelő táborokba” küldhetik a szülők a serdülőket, ahol teljesen elzárják őket a külvilágtól és az internettől is. Terápián és közösségépítő programokon vesznek részt, de sajnos halálesetek is előfordultak már az alkalmazott fizikai erőszak miatt. Sőt, sokáig elektrokonvulzív kezelést is alkalmaztak, de ezt aztán betiltották. Az Egyesült Államokban létrejöttek Anonim Internetfüggő csoportok, sőt virtuális csoportok is, ahol a tagok az interneten tartják egymással a kapcsolatot, ami érdekes paradoxon.”

Akit még mélyebben, más nézőpontból is érdekel a keleti országokban egyre inkább felmerülő probléma szívesen ajánlom a következő oldalon lévő cikket:

http://www.ng.hu/Civilizacio/2012/12/delkoreai_fiatalok_digitalis_fuggosege_

Magyarországon még szerencsére nem ilyen súlyos a helyzet az internetfüggőséggel kapcsolatban. Egy európai összehasonlító felmérés alapján, melyet serdülők közt végeztek, hazánk az utolsó harmadban van több európai ország mögött.

Visszatérve a már említett alkalmazásfüggőségre, meg kell említenünk a és a játékfüggőséget is. Ez lehet az online mód mellett offline alkalmazás is, például a gépre telepített játékok. Itt is azt gondolom, hogy meg lehet tartani az egészséges határt, ha maga a személyiség nem sérült, akkor ez megfelelő mederben tud maradni.

Felhasználó és felhasználó között is hatalmas különbség van. Nem biztos, hogy függőnek kell neveznünk azt az embert, aki jobban szeret egy bizonyos alkalmazást, mint más. A fent leírtak alapján, ha nem hat ki károsan magánéletére, kapcsolataira, önmagára, akkor nem nevezhetjük függőnek. A legtöbb esetben negatív értékítéletet jelent az alkalmazás illetve a számítógép, internetfüggőség. Miért nem nevezzük a sokat olvasókat könyvfüggőnek. Sajnos a társadalomba negatívan ékelődött be ez a jelenség, de én bízom abban, hogy ez ebben a században változni fog, hiszen könyvet is lehet olvasni számítógépről, illetve sok területen megkönnyíti az internet az életet és időt, energiát tudunk megspórolni azzal, ha hivatali, banki ügyeinket, vásárlásainkat is online tudjuk intézni.

Az időegységgel sem lehet meghatározni a függőséget. Tehát nem mondhatjuk függőnek azt, aki több időt tölt a gép előtt, mint mások. Lehet, hogy a munkájuk köti őket naphosszat a gép elé.

Összefoglalva tehát úgy gondolom, hogy nagyon nehéz meghatároznunk ki az, aki internet, számítógép, alkalmazás, illetve bármely digitális eszköz kóros használatától függ, illetve azokat örömszerzés, egyedüli örömforrás céljából használja.

A szakirodalomban említett nyolc kritériumból legalább ötnek kell ahhoz teljesülni, hogy elkezdjünk gyanakodni magunkról, vagy környezetünkben élőkről, hogy addiktív viselkedést mutat-e vagy sem. Minden esetben pszichés eredetű zavar okozhatja. Ilyenek lehetnek a magányosság, elszigeteltség, depresszió, örömkeresés. Meggyőződésem, hogy az informatika jelenlegi vívmányai, eszközei, az internet, és a számtalan alkalmazás inkább hasznára válik úgy az egyéneknek, mint a társadalmaknak, mint kárára. Nem szabad vészharangot kongatnunk a függőséggel kapcsolatban sem! Ezeket az embereket pszichológiai személyre szabott kezeléssel, terápiával, vagy csak egy kis odafigyeléssel, szeretettel ki lehet gyógyítani alapbetegségükből pl.- depresszió- és akkor máris meglátják az élet ezer más szépségét is és nemcsak a virtuális világtól várják a boldogságot.