A konnektivizmusról

Az információtudomány és médiaismeret kurzus keretén belül az utolsó blogbejegyzésemet a konnektivizmus témaköréből teszem közzé. Álljon itt néhány idézet arról, ki hogy is értelmezi ezt az irányzatot:

„A konnektivizmus a hálózatelméletek pedagógiában való alkalmazását jelöli. Minden korszellemnek megvan a saját pedagógiai rendszere, a tudásalapú társadalom oktatási paradigmája a hálózatalapú tanulásra épül.” (Kulcsár, 2009)

„A konnektivizmus a behaviorizmust, kognitivizmust és konstruktivizmust követő, negyedik tanuláselméleti áramlat. A digitális korszak tanuláselméleteként is szokás emlegetni, George Siemens és Stephen Downes kutatók nevéhez köthető fogalom. A hálózatelméletek pedagógiában való alkalmazásaként is felfogható.” (Cserhátiné, é.n.)

„A konnektivizmus a tanulást olyan folyamatnak fogja fel, amelyben az informális, hálózatba szervezett, elektronikus eszközökkel támogatott információ-csere mind nagyobb szerepet kap.” (Bessenyei, 2010)

„Konnektivizmus: egy tanuláselmélet a digitális korszak számára” (Siemens, 2005)

Véleményem szerint, ha egy mondatban szeretnénk meghatározni, akkor azt mondhatjuk, hogy a hálózatelmélet oktatási alkalmazása maga a konnektivizmus.  A tanulással kapcsolatban ez egy új dolog, néhány kutató szerint egy egészen új tanuláselmélet, mások csak kiegészítő módszerként emlegetik, és vannak olyanok, akik azt mondják, hogy egyáltalán nincs paradigmaváltás, csak az eddigi oktatás bővült modern eszközökkel.

Felmerül tehát egy kérdés, hogy tanuláselmélet vagy módszertan-e a konnektivizmus. Ollé János blogjában a következőt találtam:

„ …a konnektivizmus lehet, hogy mégsem tanuláselmélet.

• a tanuláselméletek általánosíthatók, a konnektivizmus nem
• a tanuláselméletek leírhatják, hogy a tanulás életkorok szerint miben különbözik, de nincs olyan életkor, ami kimarad, mindenki képes tanulni – a konnektivizmushoz legalábbis fiatal felnőttnek kell lenni
• a tanulás hatékonysága függ az életvezetéstől, de nem csak egy speciális életvezetésben történik tanulás – a konnektivizmus csak bizonyos körökben értelmezhető, speciális szemléletmód és életvezetés szükséges a működéséhez
• a hatékony tanulásnak van módszertana, de nem szükséges hozzá előképzettség – a konnektivizmus csak akkor működőképes, hogy ha az IKT kompetencia (ismeret, attitűd, érték) megfelelő mértékben fejlett
• az önszabályozás a tanulás eredményességét befolyásolhatja, de nem szükséges feltétel a tanulási folyamat kialakulásához – a konnektivista folyamat önszabályozás nélkül létre se jön”

(http://blog.ollejanos.hu/2011/01/27/konnektivista-uveggyongyok-2-a-didaktika-vara/)

A technika fejlődése az oktatásra is hatást gyakorol. Az adott lehetőségeket kihasználva az új eszközöket időről-időre beépítették a pedagógusok az oktatás folyamatába. Így kerültek felhasználásra először a könyvek, később a rádió, televízió, majd a számítógép. Az internet elterjedése lehetőséget adott a tudásmegosztásra és a hálózatosodásra, és az eltérő térben és időben lévő emberekkel való kapcsolat kialakítására. Kezdetben inkább az információszerzés volt a fő cél. (web1-es alkalmazások) manapság pedig már a web2-es alkalmazásokról beszélünk. Már nemcsak az információszerzés a cél, hanem a tudásmegosztás és az együttműködés is. Közösségek jönnek létre egyes közösségi oldalakon, vagy éppen a virtuális térben (Second Life), amik a tanítás-tanulás folyamatában is rengeteg lehetőséget adnak úgy a tanulónak, mint a tanárnak egyaránt. Ezek az új lehetőségek megkönnyítik, meggyorsítják az oktatás folyamatát.

A konnektivizmus elsősorban felnőtteknek ajánlott mivel önirányításra, tudatos koncentrációra van szükség, amit gyermekektől az életkori sajátosságok miatt még nem várhatunk el. A résztvevők hálózatot alkotnak, melyben közel azonos kapcsolódási pontoknak kell létrejönnie ahhoz, hogy egy erős, működőképes rendszer alakuljon ki. Az információszerzés az egyik kapcsolódási pont, aminek fő eleme a kommunikáció. Nemcsak azon van a hangsúly, hogy minél több információt szerezzek, hanem az is fontos hogy minél többet megosszak.

A konnektivizmusban fontos, hogy előre megadjuk a konkrét témát, amivel foglalkozni szeretnénk. A témák 1-3 hét alatt gyors ritmusban cserélődnek. A tudásmegosztásra és információcserére a következő eszközöket alkalmazzák:

A bevezetésben meg kell adni egy konkrét témát, ami motiváló és segít elkezdeni a gondolkodást. Ez lehet például egy előadás is.

Blog: A lényeg, hogy az elsőben a kezdeti benyomásokat, első gondolatokat kell megfogalmazni, míg a többiben az adott témáról való kommunikációk során szerzett új ismereteket, tapasztalatokat.

Podcast: Ez lehet, például a Ustream-en felvett előadás, de camstudio-val is lehet felvételt készíteni és a you tube-n megosztani ennek célja egy adott  tartalom közlése. Előnye, hogy bármikor vissza is nézhető. Akár a bevezető szakaszban is alkalmazható, amikor egy téma kerül bemutatásra.

Facebook: Itt lehet közölni a gyors reflexiókat, az impulzív gondolatokat, és új tartalmakat is meg lehet itt osztani.

Térkép: A fogalomtérképpel nagyon jól elemeire lehet szedni egy témát és mivel folyamatosan készül és folyamatosan bővül, egy jól áttekinthető részletes térképet kaphatunk.

Dokumentumok: Ez a közösen készített dokumentum mutatja meg igazán a közösen alkotott új tudást.

Első ránézésre úgy tűnhet, hogy a konnektivizmus nem más, mint online eszközök használata, de aki, részese a hálózati tanulás folyamatának, az érzi igazán, hogy milyen komoly, kitartó munka az így megszerzett tudás, és annak megosztása.

  Egy konnektivista csoportban sokkal több résztvevő van, mint egy hagyományos csoportban, ahol már 3-5 fő hatékonyan tud együtt dolgozni, és az önálló tanulásszervezésen van a hangsúly. A tanárszerep megváltozik, mivel itt a támogatáson és koordináláson van a fő hangsúly, a motiváció, mint tanári eszköz háttérbe szorul, ez valóban a gyenge pontja az ilyenfajta oktatásnak. Ez a tanítási- tanulási folyamat a zárt oktatással összeegyeztethetetlen, mivel itt a gyenge kapcsolatokra épít, az ismeretátadás pedig fokozottan horizontálisan jelenik meg. Kialakulhatnak itt is csomópontok - a hagyományos oktatásnál horizontális hálózat van, mivel a tanár beszél és irányít-, de ezek csak átmenetiek és tartalmiak.

Aki éppen érdekesebb bejegyzést készített, vagy érdekesebb információt osztott meg, ott hoz létre egy csomópontot, mert az adott témában oda csoportosulnak legtöbben, ott folyik a „kommentelés”. Ha már ötvenfős körüli a csoport, akkor meghatározó, releváns lehet már ez a jelenség.  Egy másik témában viszont megfordulhat a kocka és a résztvevők egymást követve átmennek egy másik csomópontra.

A konnektivizmus kilenc elve, mely segít egy képzési modell megvalósításában:

„A tudás mint hálózat

1. Minden tudás leírható hálózatként.

2. A tanulás hálózatszervező tevékenység.

3. Az új tudás elsajátításához a meglévő tudásháló releváns részeit kell előfeszítenünk.

A közösség szerepe

4. A közösségben való tanulás inspirál.

5. A közösségi tanulásban a vélemények különbözősége formálja az egyén gondolkodásmódot.

6. A témák iteratív tagolása segíti a megfelelő fókusz kialakítását.

A kapcsolatok jelentősége

7. A hálózati tanulásnak legalább két szintje van: személyközti (interperszonális) és személyen belüli (intraperszonális).

8. A kapcsolatokra való fókuszálás serkenti a kreatív gondolkodást.

9. A különböző területek közötti kapcsolatok feltárása ma alapvető készségnek számít.” http://www.integralvision.hu/ezt-irtuk/konnektivizmus-9-alapelve

Ebből a felosztásból kiderül, hogy ebben az új környezetben a tanítás-tanulási folyamat átalakult, és a szerepek is megváltoztak.

Jó példa erre az információtudomány kurzus gyakorlati teljesítése, és az azzal kapcsolatos nehézségek, konfliktusok, küzdelmek, örömök.

Úgy gondolom, hogy mindenkinek meg kell küzdeni az új helyzetben feltörő érzésekkel, ehhez kell egy jó adag tanári támogatás, motiválás és visszaigazolás, valamint iránymutatás, az elakadásokkor, hogy a hallgató képes legyen eligazodni az új helyzetben, megoldani az elvárt feladatokat, amiket aztán majd a későbbiekben készség szinten lesz képes alkalmazni.

Bízom benne, hogy a konnektivizmus a jelenlegi szintjéről magasabb fokra tud kerülni, hatékonyabban fog beépülni a tanulási folyamatokba. A felsőoktatásban más kurzusok keretén belül is el tudnám képzelni az ilyen fajta oktatási módot. Úgy gondolom, sokak számára teremtenék meg a sikeresség érzetét abban, hogy képes tanulmányait, tudásának megszerzését saját motivációjával és érdeklődési körének megfelelően eredményesen megszervezni, önállóan irányítani. A fentieket figyelembe véve pedig távoktatás alappillérének tartom a konnektivizmust.