Az előadás során elhangzott gondolat, miszerint a digitális hozzáférés kompetenciaként való értelmezése során túl kell lépni a hagyományos ismeret, képesség és attitűd elemeken és be kell vonni a technológiát is, megragadta a figyelmemet, így jelen bejegyzésemet ennek a gondolatkörnek szentelem.
A témaválasztásra egy nemrég befejezett önálló kutatási projektem is jó alapanyagot szolgáltat, ahol a tudásmegosztás kompetenciáját vizsgáltam. A kvantitatív szemléletű, kérdőíves vizsgálat során többek között feltettem bizonyos IKT eszközök ismeretére és használatára vonatkozó kérdést, melyre a résztvevők a következő válaszokat adhatták: „nem ismerem”, „ismerem, de nem használom”, „ismerem és használom”. A 372 kitöltő válaszait összesítve az 1. ábrán láthatjuk.
Látható, hogy leginkább a facebook, a wikipédia és a skype a használt eszközök, de jelentős a blogok, portálok és a google drive használatának aránya is. A használat kategóriában már benne foglaltatik természetesen az ismer kategória is, de további érdekesség, hogy a twitter ismerete viszonylag jelentős, de használata a jelen mintában alacsonynak mondható. Előzetes sejtéseimnek megfelelően a digitális tolltartó színesebb elemeit (Google Scholar, Scribd, Slideshare, Researchgate) jóval kevesebben ismerik. A kérdés második fele arra vonatkozott, hogy az előbb is vizsgált elemekben a kitöltők mennyire bíznak (egyáltalán nem, inkább nem, semleges, inkább igen, teljes mértékben). Fontosnak tartottam a semleges kategória meghagyását (főleg, ha az eszközt nem ismerik), illetve a bizalom kérdéskörének definiálását a kitöltőkre bíztam. A több kategória miatt ezt az ábrát nem illesztem a bejegyzésbe az átláthatatlanság miatt, de érdekesség, például, hogy a wikipédiában 66,9% inkább, 8,3% pedig teljes mértékben bízik (én ennél kisebb értékre számítottam) és legkevésbé a különböző blogokban, portálokban, fórumokban van a kitöltőknek a bizodalma.
Az internet és a kultúra egymáshoz való viszonya keretében felsorolt kategóriák nyomán én is arra az elhatározásra jutottam, hogy az eszköz ismeret és használat, valamint az eszközökbe vetett bizalom mentén csoportokat hozok létre. Ehhez a rendelkezésemre álló adatbázisban az egyes eszközökhöz tartozó változókat sztenderdizáltam, majd összeadtam őket két új változót létrehozva (a fent említett dimenziókat), majd ezeket is sztenderdizáltam. Az így létrehozott változókból a Ward-módszert alkalmazva, négyzetes euklédészi távolsággal számolva klaszteranalízist hajtottam végre, tervezetten négy kategória létrehozására. Az SPSS lehetőségeit kihasználva egy pontdiagramon ábrázoltam az egyes kitöltőket az eszköz ismeret és használat, valamint az eszközökbe vetett bizalom koordinátarendszerében, színezéssel jelölve a klaszteranalízis által elkülönített csoportokat. Az eredményt a 2. ábra szemlélteti.
Jól láthatóan elkülönült négy csoport. Az első csoport (kék – „pozitívak”), mely esetben magas az eszközökbe vetett bizalom és nagy mértékben jellemző rájuk ezen eszközök használata. A második csoport (zöld – „naivak”), kevésbé bízik az adott eszközökben, ám azért valamilyen szinten ismeri őket, sőt akár használja is azokat. A harmadik csoport (szürke – „középmezőny”) a tipikus középmezőny, akik ismerik és használják is, meg nem is, illetve bíznak is, meg nem is az eszközökben. A negyedik csoport (lila – „szkeptikusak”) akik kimondottan kevésbé bíznak ezen eszközökben és kevésbé is használják vagy adott esetben kevésbé is ismerik őket. A sok eset miatt, ahol az illető nem ismeri az adott eszközt és vélhetően ezért középértéken, semlegesre értékelte a bizalmat, lehet az oka annak, hogy az ábra ennyire sűrűsödik az origóban, de ettől függetlenül a tendencia jól látszódik. Logikus módon az a negyed, ahol a magas bizalom, de az alacsony használat/ismeret lenne jellemző, nem alakult ki. A két dimenzió mentén, alapvetően egy 20%-os erősségű összefüggésről beszélhetünk.
A bevezetőben is említett kutatásom arra irányult, hogy feltárjam a tudásmegosztás kompetenciájának mélyebb összefüggéseit, deskriptorait. Arra most nincs lehetőségem, hogy ebben a bejegyzésben ennek a főkomponens elemzésnek a főbb lépéseit bemutassam, azonban a kapott eredmények mentén, a kialakított főkomponensek dimenziójában szeretném elemezni a most kapott négy csoportot.
A pozitívak csoportjába 48 fő tartozik, magas eszköz ismeret és használat és magas bizalom jellemzi. A tudásmegosztás képességét tekintve az ő értékük kimagasló, azonban a tudásszerzési hajlandóság tekintetében csupán a második helyet foglalják el. A tudásféltékenység jelensége a legkevésbé jellemző rájuk, ahogyan a tanulással kapcsolatos előítéletek sem jelentősek. Erre a csoportra jellemző leginkább az önszabályozó tanulás, a kíváncsiság és a motiváltság, a tudás kritikus alkalmazásának képessége és a problémamegoldó tanulás. A naivak csoportja 40 főből áll, közepesen magas eszköz ismeret és használat jellemzi, közepesen alacsony bizalommal. Náluk a legmagasabb a tudásszerzés hajlandósága, mely közepes erősségű tudásmegosztási képességgel párosul. A tudásféltékenység alig jellemző rájuk, ahogyan a tanulással kapcsolatos előítéletek sem, bár jobban, mint az előző csoport esetében. Kisebb mértékben, de pozitívan jellemző rájuk az önszabályozó tanulás, a tudás kritikus alkalmazásának képessége és a problémamegoldó tanulás. A harmadik csoport, a középmezőny 140 főből áll és az origóhoz közelítő eszköz ismeret/használat, illetve bizalom jellemzi őket, de összességében pozitív az átlag. A tudásmegosztás képessége és a tudásszerzés hajlandósága szintén pozitív érték, de elég közel áll a nullához, így alacsonyabb, mint az előző két csoporté. A tudásféltékenység jelensége is a határon mozog, de alapvetően kevésbé jellemző rájuk, ugyanez elmondható a tanulásról alkotott előítéletek esetében is, itt még jobban is teljesítettek egy kicsivel, mint az előző csoport. Azonban rájuk már inkább nem jellemző az önszabályozó tanulás, a kíváncsiság és a motiváció, valamint a tudás kritikus alkalmazása, viszont a problémamegoldó tanulás még kis mértékben igen. Végül pedig a szkeptikusok csoportja következik, mely a legnépesebb, 144 főből áll. Alapvetően negatív értékkel jellemezhető az eszköz ismeret/használat és a bizalom dimenzió. Szintén negatív érték jellemző a tudásmegosztás képességére és a tudásszerzés hajlandóságára. Erre a csoportra már jellemző a tudásféltékenység és a tanulásról alkotott előítéletek is erősebben jelennek meg. Erre a csoportra még inkább kevésbé jellemző az önszabályozó tanulás, a kíváncsiság, a tudás kritikus alkalmazása és a problémamegoldó tanulás. Ezen változók mentén ez a négy csoport jól láthatóan elkülönül, így értékes információkkal gazdagodhatunk a jellemzőikről.
Jelen blogbejegyzésből egy gyorsjelentés keretében képet kaphattunk a kutatásomból szerezhető információk alapján a digitális hozzáférés technológia oldaláról és az ezek alapján kialakuló csoportok néhány jellemzőjéről a tudásmegosztás kompetenciájának leíró faktorai mentén.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése