Napjainkban
már közismert tény, hogy az internet által megannyi kapu nyílik meg előttünk,
áradnak be az információk, közösségi szolgáltatást nyújt, azonban nem szabad
megfeledkeznünk arról, hogy ha egy adott dologra több időt fordítunk, azt egy
másik cselekvéstől vonjuk el. A számítógép és az internet széleskörű
elterjedésével életvitelünk is átalakult, korábbi cselekvéseink átformálódtak,
emberi kapcsolataink és életmódunk is gyökeresen más irányt vettek.
A
digitális állampolgár személyének kibontakoztatásához fontos ismerni ennek
árnyoldalait, negatív hatásait és a társadalomban fellelhető tévhitek eloszlatását,
melyek az internet veszélyeivel foglalkoznak.
Blogbejegyzésemben
az internetfüggőség néhány pozitív és negatív hatását szeretném bemutatni,
különös tekintettel a facebooknak a tanítási - tanulási folyamatra gyakorolt
hatását.
A
digitális egészség és közérzet témában számos negatív témakör él a társadalomban.
Ilyen például:
- internetfüggőség
- alkalmazásfüggőség
- online zaklatás
- időgazdálkodás
- információk megosztásától való félelem
- megfigyelési félelem
Az
internetfüggőség friss kutatási területnek számít, azért is van jelen a
társadalomban ennyi vita e témában. Az internetfüggőség egyértelmű pozitív vagy
negatív hatásnak történő „kikiáltását” nehezíti az a tény, hogy manapság napi
szinten számítógépezünk, internetezünk. Az internet gyakorlatilag átszövi egész
életvitelünket, hiszen napi szinten használjuk információcserére,
munkavégzésre, ügyintézésre, tervezésre, szervezésre, kapcsolattartásra,
tanulásra, szórakozásra, vásárlásra.
De mit is nevezünk
internetfüggőségnek? Ki az internetfüggő?
A
fogalom definiálását és a válaszvonal felállítását nehezíti, hogy alaposan meg
kell vizsgálni annak az illetőnek az életkörülményeit, akit az internetfüggő
emblémával ellátjuk. Nem mindegy, hogy az egyén munkájához mennyire kapcsolódik
a számítógép és az, hogy a munkaidő lejárta után is dolgozni kényszerül,
illetve számításba kell venni azt a körülményt is, hogy a távolság áthidalása
miatt hogyan tud az illető kapcsolatot tartani a családjával, barátaival,
továbbá azt, hogy esetlegesen egy e-learning képzésben vesz részt.
„Hétköznapi
nyelven megfogalmazva azt tekinthetjük internetfüggőnek, akinek az életében a túlzott
internethasználat már komoly kapcsolati, párkapcsolati, családi vagy
egészségügyi problémákat okoz, illetve teljesítményromlást okoz a munkában vagy
a tanulásban. A függőség fontos jellemzője, hogy az egyén nem tudja
kontrollálni az internet használatát. Elhatározza, hogy naponta csak
meghatározott időmennyiséget tölt a gép előtt, vagy bizonyos oldalakat
egyáltalán nem látogat, de nem tudja tartani magát az elhatározásához”[1] (Koronczai
Beatrix pszichológus)
Internetfüggőség = betegség?
Úgy
tűnik, hogy az internet függőség olyan gyakori zavarnak számít a társadalomban,
hogy be lesz jegyezve a mentális betegségek diagnosztikai rendszerében, a
DSM-V-ben. Az internet függőség magában foglalja az online és offline
számítógép használatot, három jól elkülönülő altípussal:
1)
számítógépes játékok túlzott használata,
2)
szexuális diszfunkciók és perverziók,
3)
e-mail vagy egyéb kommunikáció túlzott használata.[2]
Az
internetfüggőség kísérő jelenségei lehet az időérzék elvesztése, harag,
feszültség, depresszió, mint elvonási tünetek, növekvő számítógép előtt töltött
idő, gyakori viták, konfliktusok a közvetlen környezettel, rossz teljesítmény
az iskolában, munkában, elszigetelődés magány.
Az
internetfüggőknek létezik egy másik csoportja is, akik nem elszigetelődnek a
külvilágtól az internet miatt, hanem általa éppen hogy nagyobb rálátásuk nyílik
a világra. Ők azok, akik segítségként használják a világhálót, saját
identitásukat építik, közösségi oldalakon aktívan részt vesznek, információkat
gyűjtenek és osztanak meg, s a virtuális világban magabiztosabban,
határozottabban mozognak, mint a való életben. Az internet fellazítja a
kontrollt, oldja a gátlásokat, míg egy valódi találkozásnál a többi ember
jelenléte befolyásoló hatással bírnak.[3]
Természetesen a virtuális közösségek nem helyettesíthetik a személyes
kontaktust az emberekkel, azonban az olyan személyeknél, akik szoronganak,
feszélyezve érzik magukat idegen emberek társaságában egy előzetes online „ismerkedés”
segítheti az emberi kapcsolatok előre lendítését.
A
Facebookot sok támadás éri azzal kapcsolatban, hogy a diákok osztályzatai
romlanak miatta. Azonban nem mindegy, hogy a tanuló a közösségi oldalon milyen
tevékenységet végez! Abban az esetben, ha tanulás helyett a facebookozás azt
jelenti, hogy például az ismerősök állapotfrissítéseit követi, képeket, idézeteket
lájkol, valóban elképzelhető, hogy a tanulásra fordítandó idő helyett nem
hatékonyan használja ki a Facebookot, mint tanulást segítő eszközt.
Ha
figyelembe vesszük azt a tényt, hogy a közösségi oldalon olyan tanuló
közösséget lehet létrehozni, ahol adott témakörök mentén számos hasznos
információt össze lehet gyűjteni, meg lehet osztani a csoporton belül, a tagok
erre reagálni tudnak, saját szellemi termékeket is közzé lehet tenni, melyekre
szintén kaphatunk visszajelzést, kiscsoportos feladatokat lehet megoldani,
irodalmi műveket elemezni, értelmezni, megismerni, feldolgozni. Olyan esetekben,
amikor a tanár szervez feladatot az osztálynak, ahol egy projekt keretében az
IKT eszközös segítségével a tanulóknak közösen kell megoldaniuk egy feladatot,
amit be is kell mutatniuk, a tanulás élményszerűvé válhat és így az új
információk elsajátítása is sokkal hatékonyabban végbe mehet.
Tehát
nem közvetlenül a Facebook használata okolható a gyengébb iskolai teljesítmény
miatt, hanem annak helytelen használata. Itt is megjelenik a tudatos
eszközhasználat, időgazdálkodás és felelősségvállalás kérdése.
Korábbi
írásaimban kitértem arra is, hogy a tudatos eszközhasználat tanulható, fejleszthető.
Az optimális időgazdálkodás kialakításánál pedig érdemes elhatározni, hogy milyen
információkkal gazdálkodunk, mit érdemes kiszűrni és milyen eszközpalettát
sajátítunk el az IKT eszközök sokaságából az „idő nyerés” érdekében. A felelősségvállalás
kérdését volt alkalmunk egy kiscsoportban feldolgozni, ahol azt emeltük ki,
hogy a virtuális közösségekben is törekedni kell az etikus viselkedésre,
ugyanúgy, mint offline állapotban.
A
virtuális térre vonatkozó 7+1 alapelv az alábbi linken érhető el:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése