Egyenlő esélyekkel

A digitális létezés és megjelenéshez kapcsolódóan időről-időre olyan fogalmak jelennek meg, amely ugyanúgy jelen van a való életben. Érdekes tendenciaként mutatkozik az, hogy egy olyan eszköz, mint az internet és a rajta szereplő tartalmak, olyan társadalmi működési tendenciát mutat, mint a való élet. Vajon hol lehet ebben a hiba? Egy rendszer sem működhet negatív jelzők nélkül?

            Amíg a rendszernek technikai kritériumai is vannak, igen erős gazdasági hatásai is lehetnek. Az alábbi 2008-as képen látható az, hogy is vannak az internet ún. "fekete lyukai"

 

                 A kép forrása: http://sottoxvoce.wordpress.com/2008/11/17/the-internets-black-holes/

A digitális esélyegyenlőtlenség témája ugyanolyan szerteágazó, mint a képen látható internethálózat rendszere. Igen meglepő, hogy milyen sok helyen nem lehet elérni egyáltalán az internetet. Azonban az egyenlő esélyek nem csak arról szólnak, hogy hol érhető el egyáltalán az internet, milyen rendszerekkel vagyunk körülvéve. Az egyenlő esélyek még ott is igen nagy különbséget mutatnak, ahol internet megtalálható. Társadalmi státusz jeleként, ma már egyre kevesebb ember az aki nem rendelkezik modern technológiával, viszont az erre vonatkozó feltérképezetlen területet nem is igen tudjuk képen illusztrálni, hiszen előfordulhat, hogy olyan viselkedéssel, ellenérzéssel társulnak az emberek a technológiához, hogy elkerüli. Ebben a példában azért látszik az is, hogy az esélye az adott személynek meg van, így a saját választásáról az egyénnek nem kell szólni. A blogbejegyzés írója nem fog kitérni azon társadalmi rétegekre, akik nyitottak az internetre, de nem érhetik el, esetleg nem is tudnak róla. Az esélyegyenlőtlenség témakörét hagyományos értelemben vett értelmezésként fogja tovább használni.

            Amikor esélyegyenlőségről beszélünk rendszerint emlegetik a fogyatékkal élő embereket, hátrányos helyzetűeket. A hátrányos helyzetűek esete sokkal árnyaltabb, mint amit mi elsőre gondolunk, nem pusztán a nagycsaládos, mélyszegénységben élők lehetnek hátrányos helyzetűek ebben az értelemben, hanem a technológia ellenes családi légkörben felnevelkedő gyermek is.

            A számítógép használata nem teljesen egyértelmű a fogyatékkal élők körében sem. Egy siket, nagyot halló ember az internet legtöbb elemét megtekintheti, elolvashatja. Az ő esetükben a filmek hang közléstartalmak azok amik nem tudnak eljutni. A megoldás természetesen nagyon egyszerű: a feliratozás. Még is fontos kiemelni, hogy ahhoz, hogy megteremtsük az egyenlő esélyekkel induló digitális felületet, meg kell teremteni annak lehetőségét, hogy a hanganyagokat olvashatjuk is.

            Egy nem látó embernek ugyanakkor a számítógép használata ugyanolyan nehézségekbe ütközik, mint azoknak akiket eltiltanak. Ahhoz, hogy megteremtsük az egyenlő esélyeket speciális programra van szükségünk, amely az írott tartalmat felolvassa nekünk. Szerencsére a technológia eljutott arra a szintre, hogy ezt a kérdést is megoldja, léteznek ún. képernyő olvasó programok (pl. Jaws, NVDA, MAGic stb.). Ezen szoftverek nem csinálnak mást, mint az írott tartalmat fordítják le hangfelületre. Jól látszik az, hogy az esélyegyenlőség jegyében két különböző dolgot is meg kell tennünk egy adott felülettel: olvashatóvá kell tennünk, ugyanakkor hallhatóvá is. Ebben az esetben mondhatjuk azt, hogy majdnem megteremtettük az egyenlő esélyeket.

            A fenti példák alapján az egyenlő esélyeket meg lehet teremteni. Amennyiben létrehozok egy "laboratóriumi" környezetet, akkor az ideális internetfelületen olvassuk a hallottat, halljuk az olvasottat, nagyíthatunk rá sőt még egyszerűsíthetjük is a szövegkörnyezetét. Lefordíthatjuk más nyelvre, és azon a másik nyelven is meg tudja ezt tenni. Ez a még egyes elemeiben science-ficionbe író leírás nem áll messze a megvalósíthatósághoz.

            Amikor azonban a megfelelő feltételeket biztosítjuk, az internet mindenkinek egy egyenlő esélyt teremt. Ebben a helyzetben nagyon érdekes dolgot fedezünk fel. Eltűnnek az előítéletek, a megítélések. Példaképpen egy virtuális térben való beszélgetésből nem feltétlen tudjuk meg, hogy a másik ember akivel beszéltünk siket, vagy éppen kerekes székes.

            Ez az a pont amelyben eltűnik a tér az idő az előítéletesség. Nem határoz meg a korod a nemed, az hogy honnan jöttél. Olyan digitális előnnyel rendelkezhetsz, amit egy teljesen egészséges ember fogyatéknak is megélhet. Első élményeim a Second Life programban semlegesek voltak, amíg nem foglalkoztam építészettel, oktatási lehetőségekkel a felületen. Itt gyermeknek és fogyatékosnak éreztem magam. Látom a lehetőséget, de hogy csináljam meg? Ki az aki most tanítani fog? Megtanulhatom magamtól, de megtaníthat az is, aki már rég használja ezt a rendszert. A kedvesség az egyenlő bánásmód nagyon jól megjelenik ebben a rendszerben. Az ember közvetlenebb, kevésbé zavartatja magát. Nekem egy siket mutatta meg hogyan készítsek táncparkettet, egy nyugdíjazott doktor tartott bemutatót arról, hogyan lehet pszichoterápiás kezelésre is használni a területet.

            Az egyenlő esélyek megvannak, léteznek, bár még nem mindenki által elérhetőek. Igen kritikus kérdés az, hogy a hihetetlenül fejlődő világban ki látja meg a kárát, az aki lemarad, vagy aki nem csatlakozik? Azonban, ha egyszer megteremtettük a megfelelő esélyeket, akkor mindenki egyenlően indul, egyenlő esélyekkel, az, hogy hová jut, már csak magán az emberen múlik...