Digitális kereskedelem, digitális jog, digitális egészség és közérzet

A következőkben a címben szereplő mindhárom témát érintem majd, különös tekintettel a kereskedelemre és a jogra. Bár digitális kereskedelem témában már nagyon jó blog bejegyzések születtek, de én olyan szemszögből dolgoztam fel, ahogyan még senki sem, továbbá a jog témakörében még csupán csak egy blog bejegyzést találtam így azt a témakört is indokoltnak találtam a kifejtésre.  

Digitális kereskedelem

Mivel senki nem élt ezzel a kínálkozó lehetőséggel ezért én úgy döntöttem, hogy ebben a témakörben megvalósítom a tanár úr által megemlített ötletet és gyors kérdőív készítés után, kérdőíves kikérdezéssel néztem utána, hogy a környezetemben lévő "21" ember közül hányan vannak azok:

-        akik tisztában vannak a digitális kereskedelem mibenlétével,

-        akik nap, mint nap használják a netbankolási lehetőségeket,

-        akik nem félnek az internetes vásárlástól, tehát vesznek és eladnak (kereskednek) az interneten, illetve

-        akik részét képezik a mikro-kereskedelemnek, vagyis töltenek le alkalmazásokat pl. az okostelefonjukra. 

Kérdőívem elemzése:

21 ember töltötte ki 2 nap alatt a kérdőívemet. Így természetesen ez nem egy reprezentatív felmérés.

1. kérdés: Mit értesz digitális kereskedelem alatt?

A válaszok között 5 lehetőség szerepelt, de csupán két féle válasz érkezett. A 21 emberből 18 válaszolta helyesen azt, hogy "online bankolás, szoftverek vásárlása digitálisan, aukciós portálokon való vásárlás, webshopon történő vásárlás, különböző portálokon/weboldalakon történő eladás, alkalmazások vásárlása okostelefonra, stb.". Míg a maradék 3 ember a következő választ vélte helyesnek: "aukciós portálokon való vásárlás, webshopon történő vásárlás, stb.". Tehát elmondható, hogy a megkérdezett ismerőseim, barátaim, családtagjaim döntő többsége tisztában van azzal, mik is tartoznak a digitális kereskedelem körébe.

2. kérdés: Milyen gyakran szoktál online bankolni?

A válaszadók 38%-a mondta azt, hogy "gyakran" használja az online bankolási lehetőségeket. 19%-uk mondta azt, hogy "soha" és ugyan ennyi válaszolta azt, hogy "ritkán" használ ilyen felületet banki ügyintézéseihez. Továbbá a megkérdezettek 14%-a "nagyon ritkán" és csupán 10%-uk veszi igénybe az online bankolás lehetőségét "mindig", minden alkalommal. Elmondható, hogy ismeretségi körömben a megkérdezettek 48%-a banki ügyeit általában az internetes, digitális felületen keresztül végzi, ezzel szemben 52%-uk soha vagy csak ritkán használja ezt a megoldást.

3. kérdés: Szerinted biztonságosak az online aukciós (Vatera, E-bay, stb.) portálok?

A 21 ember 62%-a szerint "igen" biztonságosak az online aukciós portálok. Csupán 5% mondta azt, hogy "nem" biztonságosak, 14% úgy nyilatkozott, hogy "nem tudom", 19% pedig nem tudta igazán eldönteni így a válaszlehetőségek közül a "talán"-ra klikkelt.  A további kérdéskiértékelésben érdekes lesz megfigyelni, hogy azok akik igennel voksoltak, azok valóban használják-e az ilyen oldalakat vagy csak ráböktek a számukra szimpatikus válaszra.

4. kérdés: Vettél már bármit az interneten?

Érdekes eredmény született, a megkérdezettek 100%-a azt válaszolta, hogy "igen" már vásárolt az interneten. Ami kissé ellentmondásos, hiszen az előző kérdésben a válaszadók 33%-a nem volt biztos abban, hogy biztonságosak az online aukciós portálok és mégis vásároltak már az interneten keresztül, bár ez a kérdőívem hiányossága, hogy nem kérdeztem rá, hogy milyen oldalról vásároltak (webshop, aukciós portál, stb.)

5. kérdés: Adtál már el valamit az interneten?

A válaszadók 57%-a még nem adott el semmit sem az interneten, tehát nagyon sokan vannak, akik nem használják ki az internet és a digitális kereskedelem adta lehetőségeket, és csakis vásárlásra korlátozódik az aktivitásuk. Pedig a 21 megkérdezett személy 86%-a (az első kérdés eredménye) tisztában van azzal, hogy a digitális kereskedelem nem csak a vásárlást foglalja magába.

6. kérdés: Szoktál csereberélni az interneten?

A megkérdezettek 62%-a "nem" szokott csereberélni az interneten, valószínűsíthető, hogy nem is ismerik a "rukkolát" (http://rukkola.hu/) és az ehhez hasonló oldalakat, bár tovább bővíthettem volna a kérdőívemet erre irányuló kérdéssel is. Egy személy azonban félreértelmezte a kérdésemet vagy egyáltalán nem ismeri a csereberélős oldalakat, mert az "egyéb" lehetőséget kihasználva szöveges válaszként azt írta, hogy "adtam el és vettem is". Pedig a kérdésem nem erre irányult. A maradék 33% viszont cserélt már az interneten keresztül.

7. kérdés: Töltöttél már le bármilyen alkalmazást az okostelefonodra (ha van)?

A 21 személy 71%-a "igen"-nel válaszolt, tehát tölt le alkalmazásokat az okostelefonjára, vagyis részét képezi a mikro-kereskedelemnek.

A tanár úr ötletétől vezérelt, spontán kérdőívem kisebb hiányosságokkal ugyan, de megállta a helyét és érdekes eredményekhez vezetett, bár érdemes lenne egy kibővített, kijavított kérdőívet szélesebb körben is kitöltetni és vizsgálni. Vajon úgy milyen eredményeket kapnék?

A mikro-kereskedelem képes lenne a kalózkodást megszüntetni? tette fel a kérdést tanár úr az órán. Ez jó kérdés, de talán az idő fogja megadni rá a választ, mindenesetre én abszolút pozitívan állok hozzá a dologhoz és úgy vélem, hogy az árak csökkentése gátat szabhat a kalózkodásnak.

Digitális jog

Találtam egy egészen friss (2012. augusztusi) doktori értekezést "A szerzői jogok hazai büntetőjogi védelme a fájlcserélő rendszerek körében" címmel, melyet dr. Ott István készített (Forrás: https://jak.ppke.hu/uploads/articles/12332/file/Ott_Istvan_PhD_vegl.pdf).

Ahogyan az már az órán is elhangzott a szerző határoz arról, hogy a műve nyilvánosságra kerüljön-e vagy nem. Nincs ez másként az általam talált értekezésben sem, csak kibővül néhány momentummal: A szerző nem csak arról dönthet, hogy a művét nyilvánosságra hozza-e, hanem arról is, hogy ezt mások (pl. kiadó) megtehetik-e vagy sem. Fontos megjegyezni, hogy "a nyilvánosságra hozatalhoz adott hozzájárulással a szerző egyúttal a szabad felhasználás lehetőségét is megteremti" (dr. Ott István, 14.o.). A jogszabály a szerző jogkörét nem korlátozza, így nem csak azt határozhatja meg, hogy a mű nyilvánosságra kerüljön-e, hanem a már nyilvánosságra hozott műhöz adott hozzájárulását vissza is vonhatja és megtilthatja a további felhasználás lehetőségét is (1999.évi LXXVI törvény a szerzői jogról 11§). A szerzőt megilleti az a jog, hogy művét csak úgy tüntessék fel, használják fel, hogy mellett az ő neve szerepeljen (1999.évi LXXVI törvény a szerzői jogról 12§). Tehát bizonyos jogok mindenféleképpen megilletik a szerzőt, akár hogyan, akárhol is hozta létre a "művét". Persze a szerző védelmét segíti a DRM rendszer is, melyről már az órán tanár úrtól is hallhattunk. 

 Forrás: http://indicare.org/tiki-download_file.php?fileId=197

Digital Rights Management - Digitális jogok kezelési rendszerei (DRM)

A DRM "egy olyan technológia, amely azonosítja és leírja a szellemi tulajdonjogok által védett digitális tartalmakat". "A DRM képes kikényszeríteni egyrészt a tulajdonjoggal rendelkezők által megkívánt jogi szabályokat, másrészt a digitális tartalmakhoz kapcsolódó jogi előírásokat." Azzal, hogy megteremti a biztonságos környezetet felgyorsíthatja a legális sokszorosítást és a tartalom újrafelhasználását. Így a jogdíj tulajdonosának fizetnek a szellemi termék használatáért, és annak sokszorosítása után, illetve az online tartalmakért, valamint megelőzik az illegális tevékenységeket. (Forrás: http://www.ebookpublisher.biz/hu/magyar-ebook-blog/2009/04/07/digital-rights-management-digitalis-jogok-kezelesi-rendszerei-drm/)

Forrás: http://www.ebookpublisher.biz/hu/magyar-ebook-blog/2009/04/07/digital-rights-management-digitalis-jogok-kezelesi-rendszerei-drm/

"Ezt úgy kell elképzelni, hogy a kívánt digitális tartalom titkosítása egyértelműen egy licenchez van hozzárendelve. A digitális tartalom adathordozójához való hozzáférés nincs megtagadva, azaz szabadon birtokba vehető, azonban a hozzárendelt licenc hiányában nem férhető hozzá a tartalomhoz.

A tartalomért felelős szerver első lépésben olvashatatlanná alakítja át a védeni kívánt digitális tartalmat, a DRM tömörítő segítségével. Kérésre a licencszerver létrehozza a szükséges licencet, a felhasználói hitelesítéshez és a tartalomértelmezéshez szükséges kulcsokat, számításba véve a különböző ismertető jeleket (felhasználó, vagy eszközgép) és a különböző jogokat. Amennyiben a felhasználó egy DRM által védett tartalomhoz szeretne hozzáférni, a DRM vezérlőegység azonnali licenckéréssel fordul a licencszerver felé. A megjelentető szoftver hitelesség és integritás azonosítása esetében, a védett tartalom a licencben megfogalmazott kulcsok segítségével dekódolja, majd a megjelentető szoftver újra olvashatóvá teszi a tényleges tartalmat." (Forrás: http://www.ebookpublisher.biz/hu/magyar-ebook-blog/2009/04/07/digital-rights-management-digitalis-jogok-kezelesi-rendszerei-drm/)

Tanár úr az órán ezt közérthetően el is magyarázta, vagyis:

Ez egy tartalomazonosító és felhasználás-követő rendszer, pl. az e-bookok-hoz való hozzáférés, tartalom azonosító, tartalom terjesztést szabályozó rendszer. Ez egy szolgáltatás, amit kérhetünk az előállított digitális tartalom védelmére.

Így néz ki az egész mondjuk az e-book esetében: → meg van a tartalom → a tartalmat titkosítjuk, ez azt jelenti, hogy valamilyen kóddal becsukjuk “egy dobozba” és van egy “kulcs amivel ki lehet nyitni” illetve sok kulcs van, amivel ki lehet nyitni → így most nem hozzáférhető → azzal, hogy titkosítottam lényegében hozzáférhetővé is tehetem, ha pénzért eladom a megnyitáshoz szükséges kulcsot. Az e-bookot rá lehet rakni egy másik gépre, de az a másik gép nem tudja visszafejteni azt a titkosítást. A titkosítás feloldására külön alkalmazást hoztak létre azért, hogy terjeszthető legyen pl. Adobe, de az Amazon-nak, Kindle-nek is vannak ilyen programjai. A titkosítás feloldását segítő alkalmazás az operációs rendszeren programként elindul és kizárólag annak a segítségével tudom elolvasni, vagy kizárólag az e-bokkal tudom elolvasni.

Ez a program viszont egy zárt rendszer, ha meg akarod nyitni a programot üzen a központi szervernek, lekérdezi hogy fizettem-e érte és ha nem akkor nem tudom megnyitni, ha fizettem érte akkor megnyithatom. De az én gépemen persze bárki elolvashatja, de más gépre nem lehet áttenni. Persze bizonyos programokat, alkalmazásokat, stb. Úgy is meg lehet venni, hogy 3 vagy több eszközön szeretnéd használni.

Tehát a DRM szerzői jogot érvényesíti és a kereskedelmi forgalmat szabályozza. Persze minden titkosítást fel lehet törni. (Forrás: https://www.youtube.com/watch?v=5O397US1nXk)

További olvasgatást a témában pl. itt tehetitek meg: http://ki.oszk.hu/kf/kfarchiv/2005/3/amberg.html

Illetve egy nagyon jónak tűnő könyv is megjelent a témában: http://www.complex.hu/szerzoi-jog-gyakorlati-alkalmazasa-digitalis-online-kornyezetben@64_1009_kiadvany.html

Ráadásul még egy képzést is indítottak a témára építve: http://www.topschool.hu/digitalis-jog-tanfolyam.php

Digitális egészség és közérzet

Ezt a témát igazán kimerítően feldolgozták a csoportból már többen is, ezért én már nem fűznék hozzá semmit, csak képet teszek közzé a függőség témakörében.

 

Forrás: http://www.biglol.eu/tag/fuggo

Forrás: http://www.biglol.eu/tag/fuggo

Forrás: http://www.demotivalo.net/tag/social%20network

Forrás: http://negrosheep.com/hu/category/vicces-kepek/facebook-vicces-kepek/page/2/ 

Forrás: http://www.biglol.eu/tag/fuggoseg 

Forrás: http://simivegyes.blog.hu/2011/04/02/fuggoseg_76