Megosszam, vagy ne osszam?

Mint Gollam, úgy viselkedek én is, sok más ember is. „AZ ENYÉM”, az „ÉN DRÁGASÁGOM”. Miről is van szó tulajdonképpen? Azokról a szellemi termékekről, amelyeket kitalálunk, létrehozunk, megosztásainkról, vagy annak hiányáról. Sokat gondolkodtam ebben a témában, mit osztunk meg, mit osszunk meg, osszunk-e meg egyáltalá? A megosztások fajtáit három részre osztom,ez alapján a következőket lehet elmondani:

Vannak olyan megosztások, amik teljesen feleslegesek, ilyen például az is, aki a szegény árva kutyákról oszt meg képet, vagy éppenséggel a mostanában nagy divatnak örvendő magyar bajusz mémmel oszt meg olyan képeket, amik még csak nem is viccesek, de főleg nem is érthető mitől lesz ez nagyobb szám, miben hordoz ez új információt nekem? Ilyen megosztás egyes okos-telefon programok megosztása is. Az Endomondo Sport Tracker például Twitteren, Facebookon postolja nekem, ha biciklire ültem, ha akarod, végig lehet követni, hogyan értem haza, milyen sebességgel és milyen számokat hallgattam éppen. Aztán, ha véget ért a biciklizés azt is posztolja, hogy örülhetek, képes voltam hazabiciklizni. Pedig semmi információ nincs ebben, talán csak azt olvasod le, hogy képes voltam szakadó hóban biciklizni, és azt, hogy 20 km-ert majd egy óra alatt tettem meg. Le is tilthatnám, hogy megtegye, miért van az, hogy az ember mégis megoszt felesleges információkat? A válaszra mindenki maga tudja, de én például nem fogok szomorú kutyás képeket megosztani, vagy olyan dolgot lájkolni, ami nem tetszik. Most miért tegyem, mert elvárás? Majd lájkolom azt, ami tényleg tetszik. - Zárójelben külön blogbejegyzést írhatnék arról is, hogy miért nincs „nem tetszik”? Nem arra gondolok, hogy visszavonod a tetszikelést, (mert már vissza lehet), hanem arra, hogy most komolyan lájkoljam azt, ha mondjuk elraboltak egy lányt? Ezt csak lájkolni lehet? Mert én nem lájkolom. – Visszatérve, mégis mért osztok meg olyan dolgokat, amik feleslegesek? Azért mert az, amit megosztasz fontos lehet a számodra, jelentőséggel bír. Tudd, ha el akarsz érni én, most biciklin ülök. Persze azt már feleslegesnek tartom, hogy lásd merre haladok, milyen utat tettem meg, mennyi volt az átlagsebességem, de ez nem az amit félek megosztani, mert mi hátrányom származhat ebből? - Gondolja az is, aki megosztja a bikinis csajokat minden nap, én meg törlöm az ismerőseim közül, mert köszi, erre nem vagyok kíváncsi.

A másik féle megosztás az információ megosztáshoz már szorosan kapcsolódik. Találtam egy jó cikket, olvastam egy jó blogot. Néztem egy jó hangfelvételt. Ezek az információk jellemzői, hogy nem a saját szellemi termékünk, de mégis úgy viselkedünk vele, mintha egy 10 példányban kiadott könyv birtokosai lennénk. Tegyük fel, hogy találok egy jó cikket egy honlapon, ami andragógia témájú, de nem osztom meg a társaimmal, nehogy hamar megtudjanak róla valamit, hanem eltitkolom, mert az információ „hatalom”. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a másik nem fogja megtalálni, de a tudat, hogy ÉN írtam be a keresőbe ÉN találtam meg EGYEDÜL, növeli az egódat. Na persze ezzel sok ember máshogy van. (Így én is) Az információkat, ha tudom megosztom, számomra új információ volt, hasznos tartalommal, érdekességeket tartalmazott. Ezen forrásokat az egyén külön-külön is megtalálhatja bár, és nem biztos, hogy a másik fél számára újdonság erejével hat, mégis hozhat újat. Természetesen fontos megjegyeznem, hogy sokszor a hiteles információ kiválasztása már önmagában is nehéz kérdés. – megosztom azt az információt, hogy meghalt Bud Spencer, kiderül, hogy kacsa volt, vagy időről időre megosztják azt, hogy a Marst akkorának fogod látni, mint a Holdat stb. Ezért az információ megosztáshoz fontos hozzáfűznöm azt, hogy ez ellenőrzött, vagy legalábbis jól körüljárt legyen, mielőtt megosztja azt, másképpen csak felesleges, sőt bosszantóan félrevezetővé válik)

Információmegosztásról, még annyit, meglepetésemre kevesen ismerték az alábbi oldalt: http://www.feflearning.hu/F%C5%91oldal

Ez az oldal A Felnőttképzés Fejlesztéséért Közhasznú Egyesület honlapja, mely évente egyszer kiad egy online ingyenesen elérhető kiadványt, illetve konferenciát is tart, ezek elérhetőek elolvashatóak. A folyóiratuk neve Felnőttképzési Szemle, ajánlom szíves figyelmetekbe ez úton is, szerintem hasznos információkkal van tele (Több jelenleg minket oktató tanár is publikált ide)

A harmadik megosztási forrás a legkritikusabb, a saját szellemi terméked. Mindenkinek vannak saját szellemi termékei. Ezek a ppt-k, amit csinálsz, ez a blogbejegyzés amit éppen írok, az a házi dolgozat, amit beadtam alapképzésen, a szakdolgozatom stb. Ezeket az információkat már kritikusabban kezeljük és igencsak meggondoljuk, megosszunk-e belőle bármit is. Miért is féltjük azt a dolgozatot, amelyet egy tanárnak beadtunk és kiváló érdemjegyet kaptunk érte? Miért nem osszuk meg a többiekkel, olvassák, el tanuljanak belőle? Miért nem osztjuk meg véleményünket, nézeteinket? Sajnos igazat kell adnom abban, hogy online olyanok vagyunk, mint offline. Félünk az esetleges következményektől, féljük a tudásunkat, a saját gondolatainkat. Pedig nincs semmi alapja, persze lehet más oka is annak, hogy nem osztunk meg valamit. Vegyük személyes példámat, mostanában indítottam újra a blogomat, ahol verseimet, novelláimat és egyéb dolgaimat tervezem közzétenni. Régen is volt, majd töröltem, majd most újra van. Ez a szakaszosság azért is volt, mert bennem élt egy gondolat: Miért osszam meg, ha úgysem nézi meg senki, vagy nem véleményezik? Nincs elrejtve elérhető, mégsem kapok kritikát és egyebeket. Nem attól féltem, hogy ellopják, hanem attól, hogy nincs véleményezve, nem mozgat meg senkit. Végül is abban maradtam ezzel, hogy nem számít, ki nézi meg, felhasználják-e vagy sem, fontos-e az emberek számára vagy sem, hordoz e valami újat, vagy sem, én megosztom, mert számomra értékesek, fontosak, ismeretet, esetleg tudást közvetítenek.

Végezetül gondolatsorom végére is érek, és azon gondolkodok, hogyan hozható létre egy olyan szakadatbázis, ami az andragógusoké, vagy azoké, akik érdeklődnek az andragógia tudománya iránt? Létrehozható lehetne egy olyan forrásbázis, ahol tanulók, tudósok, szakemberek, közemberek megoszthatják véleményüket, tudományos vagy nem tudományos munkájukat (például akár évfolyamdolgozatukat). Nem véletlen például, hogy Pethő tanár úr ennyire szorgalmazza a tematikus oldalak bővítését, fejlesztését. Több már jól működő szakososodott közösségi oldal van, könyvek, irodalom, színház, fotó, művészet. (moly.hu, rukkola.hu, fotosokvilaga.hu, iroklub.napvilag.net, felsofokon.hu stb) Érdemes ebben közösen elgondolkodni. Mindezek után a címre felvett kérdésre a válasz egyszerű: Osszd meg! – de mérlegeld mit (feleslegeset ne), mikor és hol, mert mindennek megvan a maga helye és ideje, mind offline és online.