INTER aktív – IKT, internet és a jövő generációja

                Az előadást meghallgatva leginkább az jutott eszembe, hogy saját munkám során hogyan jelenik meg a sokat emlegetett információs technológia. Apró felnőttekkel foglalkozom, általános iskola első osztályában vagyok délutános tanító. Amióta az IKT eszközök alkalmazása szinte kulcskompetenciává vált a közoktatásban, így a mindennapi életünket teljes mértékben átszövi az új technológia, szemléletmód. Nem tartom ezt rossz ötletnek, ugyanis így már gyermekkorukban felkészülnek a gyerekek az internethasználatra, a számítógép helyes használatára. Mit értek ez alatt? Megtanulják a számítógépet használni olyan tevékenységek elvégzésére, melyek számítógép nélkül nehezebben/ lassabban végezhetők el. Ezáltal megérzik az IKT eszközök „segítségét” munkájuk során, ezáltal a nagy dilemma megoldása már ebben a korban megkezdődik: a túl sok információ feldolgozására kevés az idő. Ezek a kompetenciák az informatikaórákon kívül a délutáni foglalkozásokba is beépíthetők bármilyen kutatómunkába. Szövegek megszerkesztése, képek kicsinyítése, mappák kezelése, alapvető funkciók, hogy tudják, mit hol találnak. Az internethasználat helyes szokásai is elsajátíthatóak ebben a környezetben. Ha a pedagógus segítségével jó stratégiát alakít ki a gyermek már ebben az életkorban, akkor sokkal könnyebb dolga lesz a jövőben boldogulni. A keresésüket mindig irányítani kell olyan tartalomforrásokra, melyeket célirányosan meg szeretnénk ismertetni a gyerekekkel. Miért tartom ezt fontosnak? A mai új technológiás társadalomban elengedhetetlen feltétel ez, hogy boldogulni tudjanak bármilyen felsőoktatási rendszerben, illetve a munkaerőpiac bármely területén. Az eddig leírtak alapján feltehető a kérdés, hogy mégis van-e bennem kétség afelől, hogy az internethasználat/ számítógép használat korai-e még ebben az életkorban. Ezzel kapcsolatosan írnám le tapasztalataimat.

                Sokszor azon kapom magam, hogy a mai 7-8 éves gyerekek ilyen-olyan informatikával kapcsolatos dologban jobban képzettek, mint én. Hamarabb tisztában vannak az oldalak használatával. Ezt eddig csak az osztály számítógépén vettem észre, de most, amióta az osztály pályázati pénzből INTERAKTÍV táblát kapott, a fejlődésünk exponenciálisan megnőtt. Igyekszünk a kolléganőmmel teljes mértékben kihasználni a tábla interaktív jellegét, hisz mint tudjuk, a tábla nem attól interaktív, ha tanár interaktívan nyomogatja, hanem bevonva a gyerekeket, közös feladatvégzés történik, frontálisan kivetítve. Nem tartom igaznak az afféle állításokat, hogy ezzel a pedagógus munkája kevesebb lesz, hiszen a programok segítségével ő tulajdonképpen háttérbe szorul és kevesebb a szerepe a tanórán (ezt nem én találtam ki, szülőktől, kollégáktól hallottam az efféle hiedelmeket). Olyan fenntartásokat is hallottam ezzel kapcsolatban, hogy a szülők hiányolják a dokumentációt, azaz hogy ők otthon nem tudják figyelemmel követni azt, hogy mi folyik az órán. Nem tudom, mások hogyan vannak ezzel, de úgy gondolom, hogy a fejlesztés a mai világban már nem feltétlenül írásban történik, hiszen a felgyorsult társadalom alapja az, hogy nagyrészt a manipulatív tevékenységek tegyék ki a fejlesztések idejét. Ezzel a gyerekek gondolkodásmódját alakítjuk ki, és nem háttérbe szorulva kibújunk a tanítás alól. Arról persze senki nem tud, hogy pedagógusként tőlünk is elvár ez az új technológia olyan kompetenciákat, melyekkel mi is még csak most ismerkedünk, például, hogy hogyan szerkesszünk élvezhető gyakorlatokat, játékokat a gyerekeknek, hogy még a fejlesztendő célt is elérjük vele. A tudatos eszközhasználatot nagyon gyorsan elsajátítják a gyerekek, ilyenkor még a stratégiák kialakítása példamutatással abszolút átadható.

Ehhez kapcsolódóan, ha az IKT eszközök és az interaktív tábla a téma, megosztanám az iskolában a kolléganőktől átvett szokásomat, miszerint napköziben, késő délután a leckeírás és az uzsonna után, az interaktív táblán mesét nézünk a gyerekekkel. Vajon ez interaktív tevékenység? Ehhez tulajdonképpen elég lenne egy notebook és egy projektor is. Itt az információ megosztás kérdése is felmerül a témában, hiszen a meséket a jó öreg YouTube-ról töltöm be nekik, honnan máshonnan. Mivel a YouTube egy olyan szabad oldal, ahonnan elvileg bármikor bármennyiszer megnézhetünk egy-egy videót, így úgy gondolom, hogy ilyen „nagy létszámú” közönség előtti vetítése engedélyezett. A gyerekek szemlélete nem passzív, abszolút nyitottak erre, a szülők is legtöbben úgy gondolják, hogy teljes mértékben, nagyon sokoldalúan kihasználjuk a tábla adta lehetőségeket. Van azonban olyan szülő, akinek ez nem tetszik, mert ő úgy szocializálta a gyermekét, hogy a nyolc év alatt egy darab mesét nem látott. Megkért, hogy többet ne. Erre én tulajdonképpen nem nagyon tudtam reagálni, hiszen pedagógusként nevelő hatású meséket nézünk, amely persze a kikapcsolódásukat is eredményezi, azaz nem Scooby Doo-t és Pindúr Pandúrokat, amely tele van agresszióval és rémisztő dolgokkal. Mesehallgatások alkalmával feldolgozott meséket nézünk meg, magyar népmeséket, Bálint Ágnes Mazsola és Tádéját, Pumuklit, Kockásfülű nyulat. Teljes mértékben irányítom a gyermekek igényeit, ízlését, hogy nem csak Gangnam style-t lehet nézni a YouTube-on. Ez a fajta felhasználása az interaktív táblának természetesen nem interakítv, de úgy gondolom, hogy ha már adott egy ilyen eszköz a tanteremben, miért ne használjam ki teljes mértékben? Ezzel kapcsolatban hozzászólásokat várok az olvasóktól.

Mindenesetre úgy gondolom, hogy a számítógép és az interaktív tábla használatával ezek a „kisfelnőttek” már úgy érkeznek majd az új világ kapujába, hogy ez a fajta szemlélet és technológiai tudás az övék lesz, nem akkor kell majd elsajátítani. Ez csak azért ennyire fontos, mert a mai világban is észrevehető, hogy minden kezd eldigitalizálódni, szinte minden területen szükség van alapvető számítógépes ismeretekre.

Kapcsolódván az előadáson elhangzottakhoz, az oktatási kultúrát befolyásoló alapelvek felfogásom szerint hasonlóan megjelennek a közoktatásban, mint az andragógia területén, a felnőttoktatásban. A szubjektív véleményemet azért élezem ki az oktatás ezen területére, mert eddig itt szereztem tapasztalatokat. Egyetemi éveim alatt ezzel a technológiával (pl. interaktív táblával) kevéssé találkoztam, és számomra is beigazolódott az oktatási kultúra passzív szemlélete. Az új oktatási kultúrát meghatározó tényezőkre - mint információ-megosztás, hozzáférhetőség, közösségi tudásalkotás, differenciálás, adaptivitás - a gyerekekkel való közös munkámban nagy hangsúlyt helyezek. Ha teljesítményképes tudást szeretnénk nekik átadni ebben az alapozó időszakban, ahhoz ez a szemlélet elengedhetetlen. Ki kell alakítanunk a tudatos hálózathasználatot, meg kell tanítanunk őket gazdálkodni az információval, mindezt úgy, hogy biztosítsuk az egyéni lehetőségek kibontakozását. A közösségi tudásalkotás az újfajta kooperatív csoportmunkák során természetessé válik, hiszen együttműködve közös tudást, produktumot hoznak létre. Zárásképpen, én úgy gondolom, hogy megfelelő adaptivitással, alkalmazkodással a konzervatív oktatási szemlélet megváltoztatható. Ha a gyerekek IKT-támogatott oktatási rendszerhez szoknak már kisgyermek korban, a későbbiekben könnyebben veszik az akadályokat. Nem kell félni a gyerekek elszemélytelenedésétől, „kockulásától”, hiszen tapasztalati úton, egy kis segítséggel csak a javukra válhat ez az új szemléletmód.