Mint Gollam, úgy viselkedek én
is, sok más ember is. „AZ ENYÉM”, az „ÉN DRÁGASÁGOM”. Miről is van szó
tulajdonképpen? Azokról a szellemi termékekről, amelyeket kitalálunk,
létrehozunk, megosztásainkról, vagy annak hiányáról. Sokat gondolkodtam ebben a
témában, mit osztunk meg, mit osszunk meg, osszunk-e meg egyáltalá? A megosztások
fajtáit három részre osztom,ez alapján a következőket lehet elmondani:
Vannak olyan megosztások, amik
teljesen feleslegesek, ilyen például az is, aki a szegény árva kutyákról oszt
meg képet, vagy éppenséggel a mostanában nagy divatnak örvendő magyar bajusz mémmel
oszt meg olyan képeket, amik még csak nem is viccesek, de főleg nem is érthető
mitől lesz ez nagyobb szám, miben hordoz ez új információt nekem? Ilyen
megosztás egyes okos-telefon programok megosztása is. Az Endomondo Sport
Tracker például Twitteren, Facebookon postolja nekem, ha biciklire ültem, ha
akarod, végig lehet követni, hogyan értem haza, milyen sebességgel és milyen
számokat hallgattam éppen. Aztán, ha véget ért a biciklizés azt is posztolja,
hogy örülhetek, képes voltam hazabiciklizni. Pedig semmi információ nincs
ebben, talán csak azt olvasod le, hogy képes voltam szakadó hóban biciklizni,
és azt, hogy 20 km-ert majd egy óra alatt tettem meg. Le is tilthatnám, hogy
megtegye, miért van az, hogy az ember mégis megoszt felesleges információkat? A
válaszra mindenki maga tudja, de én például nem fogok szomorú kutyás képeket
megosztani, vagy olyan dolgot lájkolni, ami nem tetszik. Most miért tegyem,
mert elvárás? Majd lájkolom azt, ami tényleg tetszik. - Zárójelben külön
blogbejegyzést írhatnék arról is, hogy miért nincs „nem tetszik”? Nem arra
gondolok, hogy visszavonod a tetszikelést, (mert már vissza lehet), hanem arra,
hogy most komolyan lájkoljam azt, ha mondjuk elraboltak egy lányt? Ezt csak
lájkolni lehet? Mert én nem lájkolom. – Visszatérve, mégis mért osztok meg
olyan dolgokat, amik feleslegesek? Azért mert az, amit megosztasz fontos lehet
a számodra, jelentőséggel bír. Tudd, ha el akarsz érni én, most biciklin ülök.
Persze azt már feleslegesnek tartom, hogy lásd merre haladok, milyen utat
tettem meg, mennyi volt az átlagsebességem, de ez nem az amit félek megosztani,
mert mi hátrányom származhat ebből? - Gondolja az is, aki megosztja a bikinis
csajokat minden nap, én meg törlöm az ismerőseim közül, mert köszi, erre nem
vagyok kíváncsi.
A másik féle megosztás az
információ megosztáshoz már szorosan kapcsolódik. Találtam egy jó cikket,
olvastam egy jó blogot. Néztem egy jó hangfelvételt. Ezek az információk
jellemzői, hogy nem a saját szellemi termékünk, de mégis úgy viselkedünk vele,
mintha egy 10 példányban kiadott könyv birtokosai lennénk. Tegyük fel, hogy
találok egy jó cikket egy honlapon, ami andragógia témájú, de nem osztom meg a
társaimmal, nehogy hamar megtudjanak róla valamit, hanem eltitkolom, mert az
információ „hatalom”. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a másik nem fogja
megtalálni, de a tudat, hogy ÉN írtam be a keresőbe ÉN találtam meg EGYEDÜL,
növeli az egódat. Na persze ezzel sok ember máshogy van. (Így én is) Az
információkat, ha tudom megosztom, számomra új információ volt, hasznos
tartalommal, érdekességeket tartalmazott. Ezen forrásokat az egyén külön-külön
is megtalálhatja bár, és nem biztos, hogy a másik fél számára újdonság erejével
hat, mégis hozhat újat. Természetesen fontos megjegyeznem, hogy sokszor a
hiteles információ kiválasztása már önmagában is nehéz kérdés. – megosztom azt
az információt, hogy meghalt Bud Spencer, kiderül, hogy kacsa volt, vagy időről
időre megosztják azt, hogy a Marst akkorának fogod látni, mint a Holdat stb. Ezért
az információ megosztáshoz fontos hozzáfűznöm azt, hogy ez ellenőrzött, vagy
legalábbis jól körüljárt legyen, mielőtt megosztja azt, másképpen csak
felesleges, sőt bosszantóan félrevezetővé válik)
Információmegosztásról, még annyit, meglepetésemre kevesen
ismerték az alábbi oldalt: http://www.feflearning.hu/F%C5%91oldal
Ez az oldal A Felnőttképzés
Fejlesztéséért Közhasznú Egyesület honlapja, mely évente egyszer kiad egy
online ingyenesen elérhető kiadványt, illetve konferenciát is tart, ezek elérhetőek
elolvashatóak. A folyóiratuk neve Felnőttképzési Szemle, ajánlom szíves
figyelmetekbe ez úton is, szerintem hasznos információkkal van tele (Több
jelenleg minket oktató tanár is publikált ide)
A harmadik megosztási forrás a
legkritikusabb, a saját szellemi terméked. Mindenkinek vannak saját szellemi
termékei. Ezek a ppt-k, amit csinálsz, ez a blogbejegyzés amit éppen írok, az a
házi dolgozat, amit beadtam alapképzésen, a szakdolgozatom stb. Ezeket az
információkat már kritikusabban kezeljük és igencsak meggondoljuk, megosszunk-e
belőle bármit is. Miért is féltjük azt a dolgozatot, amelyet egy tanárnak
beadtunk és kiváló érdemjegyet kaptunk érte? Miért nem osszuk meg a többiekkel,
olvassák, el tanuljanak belőle? Miért nem osztjuk meg véleményünket,
nézeteinket? Sajnos igazat kell adnom abban, hogy online olyanok vagyunk, mint
offline. Félünk az esetleges következményektől, féljük a tudásunkat, a saját
gondolatainkat. Pedig nincs semmi alapja, persze lehet más oka is annak, hogy
nem osztunk meg valamit. Vegyük személyes példámat, mostanában indítottam újra
a blogomat, ahol verseimet, novelláimat és egyéb dolgaimat tervezem közzétenni.
Régen is volt, majd töröltem, majd most újra van. Ez a szakaszosság azért is
volt, mert bennem élt egy gondolat: Miért osszam meg, ha úgysem nézi meg senki,
vagy nem véleményezik? Nincs elrejtve elérhető, mégsem kapok kritikát és
egyebeket. Nem attól féltem, hogy ellopják, hanem attól, hogy nincs véleményezve,
nem mozgat meg senkit. Végül is abban maradtam ezzel, hogy nem számít, ki nézi
meg, felhasználják-e vagy sem, fontos-e az emberek számára vagy sem, hordoz e
valami újat, vagy sem, én megosztom, mert számomra értékesek, fontosak,
ismeretet, esetleg tudást közvetítenek.
Végezetül gondolatsorom végére is
érek, és azon gondolkodok, hogyan hozható létre egy olyan szakadatbázis, ami az
andragógusoké, vagy azoké, akik érdeklődnek az andragógia tudománya iránt? Létrehozható
lehetne egy olyan forrásbázis, ahol tanulók, tudósok, szakemberek, közemberek
megoszthatják véleményüket, tudományos vagy nem tudományos munkájukat (például
akár évfolyamdolgozatukat). Nem véletlen például, hogy Pethő tanár úr ennyire
szorgalmazza a tematikus oldalak bővítését, fejlesztését. Több már jól működő szakososodott
közösségi oldal van, könyvek, irodalom, színház, fotó, művészet. (moly.hu,
rukkola.hu, fotosokvilaga.hu, iroklub.napvilag.net, felsofokon.hu stb) Érdemes
ebben közösen elgondolkodni. Mindezek után a címre felvett kérdésre a válasz
egyszerű: Osszd meg! – de mérlegeld mit (feleslegeset ne), mikor és hol, mert
mindennek megvan a maga helye és ideje, mind offline és online.
