Egyszer volt egy egyetemi előadás, az előadáson az oktató sok érdekességre kívánta felhívni a hallgatók figyelmét. Ezen az előadáson ült egy hallgató, aki igyekezett a tanár formabontó gondolatait követni, beleérezni magát a mondandókba és egyetérteni velük. De volt egy pillanat, egy mondat, ami bontotta a gondolati idillt. Az előadó érvelései közepette máglyára kívánta küldeni az email-t, mint megunt, elburjánzott, elvadult online született lényt. Hasznavehetetlennek, sőt egyenesen károsnak lett megbélyegezve a szerencsétlen internetes posta.
Legkevésbé sem állítanám, hogy konformista személy lennék. Most sem fogom meghazudtolni önmagam. Nem alkuszom meg és nem fogadom el a halálát az e-mailnek. Miért kell meghalnia a minket már az internet születése óta hűen szolgáló kis borítéknak?
1. Az egyik érv az volt, hogy az email túl sok időt vesz el az ember életéből. Ha helyette skype-ot vagy egyéb olyan programot használnánk, ahol hangunkat és arcunkat adjuk a kommunikációhoz, felgyorsulnának a folyamatok.
a. ha munkáról van szó, nehéz összeegyeztetni a mindkét fél számára kedvező pillanatot az arc és információ villantásnak. Az email lehetőséget ad arra, hogy mindenki a maga tempójában és idejében reagáljon. Nem kell várnunk a másikra, időt spórolunk!!!
b. ha magánéletről van szó, egyenesen időrablás a szóbeli és arcbeli megnyilatkozás. Írásban az információk általában kivonatként jelennek meg, élőbeszédben sokkal több felesleges és időrabló téma, mondat és egyéb dolog jelenik meg.
2. Email mögé bújunk, nem vállalva önmagunk.
a. Igen és ez így van rendjén. Régebben sem volt ez másképp, csak akkor tovább kellett várni a válaszra.
"A szó elszáll, az írás megmarad".
A legfontosabb érvem az email mellet mégis a dokumentálás. Nem hiszem, hogy sok olyan személy létezik a világban, aki minden szóbeli kommunikációra vissza tud emlékezni pontosan. Erős a gyanúm, hogy többen vannak helyette olyanok, akik hajlamosak a felejtésre. És ha felejtünk mit tehetünk? Felkereshetjük az illetőt, rákérdezve, hogy mit is mondott - abszolút jelzésként, hogy fikarcnyit sem figyeltünk a mondandójára. Ez kínos. Nagyon. Vagy erősen megpróbálunk emlékezni. Ez vagy bejön, vagy nem.
Magam példájából kiindulva, nem egyszer húzott ki a bajból az email. Mert volt és tárolt, és egyre bővülő tárhelyével helyettesítette, kiegészítette a memóriámat. Elég volt egy szó, egy név, és megannyi emlékkel, adattal szolgált nekem a múltamról. Minden erőlködés nélkül.
Ha munkáról volt szó, ha kérdésessé vált egy bizonyos eset, elég volt csak visszakeresni a kérdéses emailt és máris ott villogott a válasz feketén fehéren. Ha mindez szóban lett volna csak megejtve, bizonyosan legalább két verzió lépett volna érvénybe. Az enyém és a másiké. Ez pedig konfliktust szül. És mi lenne nagyobb időrabló, mint egy kirobbant konfliktus? :)
Alábbi kép is tökéletesen illusztrálja, hogy az email milyen szépen funkcionál mint tárhely, az ember egyik legkönnyebben számba vehető memóriája:
Pontokba szedve az email melletti érvek :
1. Időben abszolút függetlenít a kommunikációban résztvevő másik féltől.
2. Lehetőséget teremt, a rövid és lényegre törő kommunikációhoz.
3. Megkönnyíti, elősegíti az emlékezést.
Summa summarum: becsüljük meg a szegény online postást.
- D -
Alapvetően egyetértek az érveléseddel, ami az időbeliségre és az emlékezés-dokumentálás témakörére vonatkozik. Én magam is jobban preferálom az e-mailt, pontosan azért, amiket te is leírtál (aszinkron kommunikációt tesz lehetővé, visszakereshető stb.). Azonban azt is hozzá kell tennem, hogy árnyaljam a képet, hogy az e-mailezést is lehet intelligensen és nem intelligensen kezelni. Én például nagyon sok e-mailt kapok nap mint nap, akár valós személyektől, tényleges tartalmas e-maileket, akár levelezőlistáról híreket vagy közösségi oldal frissítéseket. Olyan sok, hogy szinte lehetetlen egy kávé mellett mindet elolvasni reggel, így szelektálni kell, illetve megkönnyíti a helyzetet, ha jól rendszerezem őket, pl. címkékkel, mappákkal. Érdekes módon azt mondtad, hogy pont a magánéletben jobb az e-mail, mivel pl. a skype és egyéb lehetőségek csak megteremtik annak az esélyét, hogy sok más, lényegtelen dolog is előkerüljön, így az e-mail fókuszáltabb és gyorsabb. Ez szerintem nagyban függ attól, hogy pontosan mire akarjuk használni ezt a kommunikációs formát, mert gondolom te sem arra gondoltál, hogy egy baráti beszélgetést inkább e-mailben ejtsünk meg, mintsem mondjuk skypeon vagy telefonon (ha nincs lehetőség élőben találkozni). Az online közös munkában, pedig amikor egy feladatot kell megoldani és közösen szerkesztünk online egy fájlt, akkor nagyon nehéz egyszerre a feladatot is írni és kommunikálni is, pl. írásban, mégha van beépített chat is a google dokumentumokban. Itt sokkal hatékonyabb a szóbeli kommunikáció, jelen esetben a skype. (Sőt, akár fel is lehet venni, hangfelismerővel le is lehet gépeltetni úgymond, szóval ez is visszakereshetővé válik.) Amúgy nyilván ebben a vitában a személyes, egyéni preferencia a döntő szerintem, mindenki állást tudna foglalni egyik vagy másik oldal mellett vagy köztes álláspontot tudna kialakítani.
VálaszTörlésA személyes kapcsolatos emailezés alatt természetesen nem egy szabadidős csevegés lehetőségére gondoltam, hanem mondjuk nappal, amikor ezeregy dolgot csinál az ember. Iskola, munka stb.
VálaszTörlésAz email dömping valóban kellemetlen dolog. Nem gondoltál még rá, hogy kettéválaszd a személyes és a hivatalos levelezést két külön cím alatt? Nekem is például van két email címem. Az egyiket regisztrációkra szoktam használni ( oda dögivel mehet a spam ), a másikat pedig rendes levelezésre.
Köszönöm a hozzászólást és a pontosítást a megfogalmazásomban. Időnként evidensnek veszem, hogy mindenki úgy értelmezi a mondandómat, ahogy jómagam. :)
Az e-mail segítségével történő levelezést alapvetően én is jobbnak tartom, hiszen sokkal gyorsabban célba ér (mint papíros elődje), ezáltal a válaszadás ideje is lecsökkenhet.
VálaszTörlésAzonban a hátulütőjét abban látom,ha egyszeriben felhalmozódik és az ember úgy érzi "úszik" az e-mailek áradatában. Kissé frusztráló látni, ahogy növekszik az e-mailek száma és így a megoldatlan feladatok száma, mivel egyszerre úgysem lehet mindent abszolválni. Ugyanakkor tudja az ember hol tart.
Sok esetben azonban mikor egy feladat megoldásához azonnal szükség lenne a megoldásra az ember nem győzi kivárni a választ. Ezért talán ahogy Laci is írta egy hangfelvevő segítségével lehetne ezeket azonnal interaktívan lebonyolítani, úgy hogy azért legyen róla dokumentáció. Te mit gondolsz?