Ne
a számítógép rabja legyünk, hanem “Ő” szolgáljon ki
minket!
Különösen
nagy várakozással tekintettem az Információtudomány és média
a XXI. század elején című kurzus elé. Már az indulás is
rendhagyó módon kezdődött, hisz a Tanár úr Facebook csoportot
hozott létre, hogy a hallgatókkal szinte folyamatosan tarthassa a
kapcsolatot illetve a zárt kör tagjai is informálhatják egymást
igény szerint. Ez sokszor elősegítette a felmerülő problémák
gyors, együttes megoldását.
Mikor
megkaptuk a kurzusról és követelményeiről a kiírást, beindult
a kérdések áradata. Megtapasztalhattuk az online órának azt a
részét, ami nem elszemélyteleníti az ilyen formájú oktatást,
hanem összehozza a csoportot. De ez még nem volt elég. E mellett
az egyéni tanulást is szolgálta, hisz már a kurzus leírásában
is rengeteg olyan kifejezéssel, információval találkoztam,
amelyhez elő tanulmányokat, kutatásokat kellett végeznem, hogy
megértsem illetve teljesíteni tudjam a feltételeket. Ebben sokat
segített Dan Schawbel könyve a Web 2.0-ról, amit akkoriban kezdtem
olvasni. Itt szinte minden kérdésemre választ kaptam. Megtudtam,
hogy a Secondlife-ban szereplő avatar-omnak milyen hasznát vehetem
az életvezetésem és a munka keresésem során.
“ Az
avatar olyan kisméretű kép, amely online közösségekben egyéni
megjelenést biztosít számunkra. Egy szó mint száz, az avatar
része személyes márkánk online megjelenésének.”
Itt
használhatjuk saját fényképünket, amivel könnyebben
azonosíthatnak bennünket. Használhatjuk blogkommentben, amikor a
kommentelésre használt email címünkhöz fotónkat is
hozzárendelhetjük.
Itt
tudtam meg, hogy a podcast segítségével, hogy tudok prezentációt
tartani a világhálón az Ustream.tv-n keresztül. / De ezt még
fejlesztenem kell./
De
hogy kötődik mindez a kurzushoz?
Eddig
sokan azt hangoztatták, hogy a számítógép és az internet
tönkreteszi az emberi kapcsolatokat, elszemélytelenít és butít.
Környezetemben élőkkel együtt én is csak ezt vettem észre, nem
láttam tovább a magam ellenzőjénél, pedig különösen kisebbik
gyermekemnél megtapasztaltam, hogy az internet helyes használata
mennyire elősegíti az információ megszerzését és a tudást. Ő
szinte csak ezt a forrást használja itthon, sokszor előmenetele
céljára is. Ha valamit nem tud, nem ért, a megfelelő fórumot
felkeresi és ily módon teszi fel kérdéseit .Addig próbálkozik,
amíg választ nem talál kérdéseire és meg nem oldja az általa
kirótt feladatot. Ő főleg informatika, programozáskör kérdéseit
oldja meg a hálózat segítségével. Így tanul, fejlődik és a
hasonló érdeklődési körrel rendelkezőkkel alakít ki
kapcsolatot a világ minden pontjával. Természetesen főleg a
szakmai nyelvet, az angolt használja. Így több irányban is
fejlődik. Sőt többször a keresés folyamán más területekbe is
belebotlik és érdekes cikkeket talál a világ különböző
területeiről, újdonságokat fedez fel és ezzel tudását illetve
sokszínűségét is bővíti.
Ebből
a példából is jól látható, hogy a megfelelő irányítás és
kontroll mellett mennyire hasznos lehet a világháló.
Ahogy
az előadásban megemlítette a Tanár úr nagyon fontos az
információ és időgazdálkodás. Az informatika oktatásában ez
lehetne az egyik legfontosabb cél. Gyermekeinket megtanítani a
helyes használatára, hogy ne csak chat-telésre használják és
legfeljebb a Wikipédiát használják, mikor a tanár kiad egy
kutatási anyagot, hanem tanulják meg úgy használni a számítógép
minden funkcióját, hogy az a saját előmenetelüket szolgálja.
Azaz használjuk ki, hogy szívesen “lógnak” a gépen. Itt jöhet
be az irányított tanulás, érdeklődésének felkeltése és főleg
a motiváltság. Ha ezekre időben felhívjuk a figyelmét, akkor
elvárhatjuk később, hogy egy életen át igénye legyen a
tanulásra. A saját előmenetelének irányítója és szakmai
tudásának naprakész ismerője legyen.
Meg
kell tanítani mindenkit, hogy a saját egyéni tempója, igénye
szerint alakíthassa előmenetelét.
Andragógusként
különösen fontos, hogy tudjuk és ismerjük az online adta
lehetőségeket, hogy megfelelően és személyre szabottan
segíthessünk a hozzánk forduló embereken. Így több emberhez is
eljuthatunk, de szükség esetén személyesen is megmutathatjuk a
XXI. század új irányzatait a saját életvezetésben. Tanítsuk
meg őket a saját életük irányítójává tenni, hogy ne legyenek
annyira kiszolgáltatottak.
Andragógusként mit tud tenni a közösségi tudásalkotás alapelv társadalmi érvényesítéséért? Milyen kockázatokkal kell számolni és hogyan készül fel ezek leküzdésére?
VálaszTörlésAhogy blogomban is említettem az online-lét új formája a tanulásnak és az ismeretszerzésnek. Itt a tagok a saját igényük és tempójuk szerint haladhatnak és építkezhetnek.A felnőtteknek a mai világban rengeteg helyen kell helyt állni. Online kurzusok létrehozásával tovább fejleszthetjük őket, de ők ezzel párhuzamosan személyes tanulási módokat és tempót is ki tudnak alakítani. Saját igényüknek megfelelően szerezhetik be tudásukat és fejleszthetik tovább magukat. Így senki sincs a másikhoz kötve, de mégis képes az új ismeretek hasznos feldolgozására.
TörlésTermészetesen jó, ha személyes konzultációt is biztosítunk, hogy ezzel is csökkentsünk a nem tudás, félreértés kockázatát. Majd a végén lehetséges a megszerzett tudás felmérésére, elismertetésére és meg lehet beszélni a tovább lépési lehetőségeket.Itt az andragógus leginkább tutorként vagy mentorként van jelen biztosítva a validálódás esélyét.
Bennem olyan kérdések merültek fel a bejegyzés olvasása közben, hogy a számítógép-felhasználási hajlandóság ("szeretnek lógni a gép előtt") kiaknázása során az irányított tanulás elve a véleménye szerint hogyan hat abba az irányba, hogy felkeltse az érdeklődést és a motivációt és megszerettesse a tanulást?
VálaszTörlésÉn inkább az andragógiából is ismert önirányított tanulás (lásd az INFED cikket - amit egyébként minden andragógusnak ajánlok - : http://www.infed.org/biblio/b-selfdr.htm) elméletére helyezném a hangsúlyt, mivel az ön által felsorolt példák inkább egyfajta informális tanulás képét jelentik számomra, nem feltétlenül és kizárólag tudatos folyamatokat és direkt hatásokat. A kérdés számomra az, hogy ezt az informális tanulást hogyan lehet kiaknázni?
Részletesen leírtad, hogy te hogyan jártál után a különböző információknak, melyek a kurzus teljesítéséhez szükségesek. Én szintén így tettem. Azt gondolom, hogy a "learning by doing" módon elsajátított ismeretek jobban beépülnek tudatunkba. Szerinted a formális oktatás során a Web 2.0 eszközökkel ezt, hogy lehetne serkenteni?
VálaszTörlés