Nem vagyok én x,y,z!

A hónap elején amikor megláttam az Információtudomány és média a 21. század elején tanegység leírását még úgy gondoltam, hogy ez is csak egy tantárgy a többi közül, amit teljesíteni fogok. Az elmúlt napokban már többször megingott ebben a hitem. A leírás értelmezésének többször kellett nekifutnom, egyrészt mert többféle teljesítési lehetőséget vázolt, másrészt mert volt benne néhány, számomra ismeretlen kifejezés.
A gyakorlati tárgyat, gyakorlati formában teljesítsünk elv szerint, 1 hete nekirugaszkodtam az előírt regisztrációs feladatoknak. A ustream felületen viszonylag könnyedén sikerült túljutnom, már "csak" meg kell ismerkednem a használatával. A bloghoz is eljutottam, ahogy az olvasható. Viszont a Second life, na az már igen! Először a laptopomon a videokártyát kellett frissíteni mert nem volt hajlandó a program "települni", majd az első kísérletezés során kiderült, hogy nem működik a gépem mikrofonja, lássuk be, e nélkül viszonylag nehéz lenne egy virtuális órán részt venni. Végül köszönhetően a családi "gépparknak" sikerült belépnem abba a bizonyos világba. Azt, hogy ezzel hogyan tovább még nem tudom, de gondolom az elkövetkező napokban kiderül.
A hét folyamán kezdett kitörni rajtam a tanácstalanság, hogyan fogom teljesíteni az előírtakat, heti 6-10 óra ráfordítással, hiszen én nem nappalis hallgató vagyok (ahogy a levelezős csoporttársak egyike sem) nekünk nem igazán van arra nettó egy munkanapunk, hogy hétről-hétre foglalkozzunk kizárólagosan ezen tantárgy keretében a tanulmányokkal. Máris eljutottunk a felnőttek tanulási jellemzőihez és tanulási szokásaihoz, sajátosságaihoz. Korábbi tanulmányaim és persze saját bőrömön tapasztaltak alapján elmondhatom, hogy a felnőttek tanulási jellemzői néhány dolog jelentősen befolyásolja:

• eltérő élethelyzetben vagyunk
• különböző élettapasztalattal rendelkezünk
• tudás vs. nem tudás - kudarchoz való viszonyunk más 
• motivációnk is jelentősen eltér a fiatalokétól

Az egyéni haladási ütem a levelező képzés sajátja, ezzel szemben egy meghatározott (és elég feszített) tananyag feldolgozás meglehetős feszültséget szül az emberben, azaz bennem. Arról már nem is beszélve, hogy a számtalan ismeretlen informatikai "csodával" megbarátkozni önállóan is elég nagy kihívást jelentett. Ezt mára azt hiszem sikerült feldolgoznom, a csoporttársak hathatós támogatásának köszönhetően. (Itt következhetne egy olyan felsorolás, mint amit az Oscar díj kiosztó gálán szoktunk hallani...)

A pánik leállásával megpróbáltam racionálisan gondolkozni és listát készíteni a teendőkről. Kezdjük a blognál! A neten (hol máshol) és ismerősök körében kezdtem el kérdezősködni, melyek a blog írás, írott vagy íratlan aranyszabályai. A következő választ kaptam egy rendszeresen blogot író baráttól:

• akkor írj, ha van mondanivalód
• ne írj 10 mondatnál többet
• ha lehet illusztrálj, egy-egy jó kép sokat ad a mondandódhoz
• legyen aktualitása annak amit írsz
• kapcsolódjon más megjelenésekhez (link, cikk, facebook, weboldal)
• találd meg az egyéni stílusod, nyugodtan foglalj állást, a személyes vélemény a lényeg

PÜFF neki!!! Az első két javaslatot kapásból meg is sértem, hiszen akkor kell írnom, amikor azt meg kell tennem a témákhoz kapcsolódóan és minimum 7-9000 karaktert kell kreálni ami biztosan több, mint 10 mondat. Az illusztrációval talán nem lesz gond, igyekszem majd kerülni a felesleges képeket, az aktualitás egyenlőre pipa, a kapcsolódást lsd. lent. Az egyéni stílust meg majd kommentelik a csoporttársak.

Na, de, hogy a 2013.02.20-án, a tantárgy keretében megtartott órához is csatlakozzak valamivel. Elhangzott a közös jegyzetelés kapcsán, hogy néhányan meg akarták úszni ezzel a jegyzet készítését. Mivel az órán nem vettem részt, így ezzel a kijelentéssel az utólagos előadás meghallgatás alkalmával szembesültem. Igyekszem nem magamra venni, mint távol maradó ezáltal nem jegyzetelő hallgató, de miért is kellene??? Hiszen én levelezős vagyok, az óra pedig a nappalis csoportnak került meghirdetésre. Mindazonáltal a közös jegyzetből eddig korlátozottan jutottam plusz információhoz, remélem ez még változni fog.

Viszont az felmerült bennem az előadást hallgatva, hogy a tanulást segítő különböző módszerek közül a hallgatók aktív bevonása nem tud megtörténni egy ilyen rögzített képzés során (illetve ezen az órán nem igazán történt meg). Az interaktivitás kerül feláldozásra a technika oltárán? Erre a kérdésre biztosan választ kapok majd a levelezős órákon.

Érdekes volt a generációs különbségekről való gondolat az órai anyagban. Azzal egyet tudok érteni, hogy a fiatalok nem vallják magukat x-nek, y-nak vagy z-nek. Szerintem sokan nem is tudják melyik generációba tartoznak! Én nem akarom magamat egyik skatulyába sem besorolni (ezért is a cím), viszont, ha objektív akarok lenni akkor bizony ki kell jelentenem "x" vagyok. Nem írom le mikor is születtem, akit érdekel nézzen utána a témának (x-y-z-generaciok) és máris behatárolhatja az intervallumot, hogy mikor lehetett a 18. születésnapom. Generációs "bevallástól" függetlenül nekem az a véleményem, hogy a generációk között létezik átjárás, van olyan ismerősöm aki bőven "x" de simán lepipál egy "z"-t a digitális világban. Az már mindenkinek nyilvánvaló, hogy most nem magamról beszéltem. Nem akarok én generációkat átugrani, szeretnék a fent leírt, rám is igaz, felnőttkori tanulási jellemzőknek megfelelően tanulni. Információtudományt a 21. században.