„Kő a patakban” avagy érdekes jelenségek az információs társadalomban

„Kő a patakban” avagy érdekes jelenségek az információs társadalomban

A közoktatásban dolgozom már huszonhetedik éve. Emlékszem a kezdetekre, amikor az első számítógépek megjelentek az iskolában, majd elérkeztünk a kilencvenes évek végéhez, amikor már a kis vidéki Veszprém megyei általános iskolában is megjelent az internet. 

Hatalmas vívmánynak éreztem, hisz ezáltal ugyanolyan információkat kaphattunk meg az internet segítségével,mint egy városon, vagy akár a fővárosban élő kortársaink. Emlékszem az akkori semmihez nem hasonlítható érzésre, mellyel birtokba vettem az új lehetőséget. 

Az információéhségem, rácsodálkozásom motivált abban, hogy egyre többet tudjak meg az internet és maga a számítógép használatáról. Autodidakta módon sajátítottam el mindent, ezért rengeteg időbe telt. Tehát nekem erről nincs bizonyítványom, de ma is szívesen használom az informatika adta lehetőségeket az oktatásban. 

Hatodik éve tanítok itt Budapesten, és elmondhatom, hogy közel tizenöt évvel az első katartikus élményemet követően, amit az információ, az internet berobbanásakor éltem meg, az interaktív tábla használatában „élesztőként” hatottam új iskolámban. Nem gondoltam volna, hogy egy fővárosi iskolában 2007-ben még becsomagolva áll a raktárban az interaktív tábla. Az Apáczai tankönyvkiadó jóvoltából ekkor már rengeteg interaktív tananyag állt rendelkezésre. Szívesen használtam volna, de tárgyi feltételek hiányában ez meghiúsult. Illetve éveken át projektorral vászonra vetítve és egérmutatóval használtuk, míg sikerült kiharcolnom egy úgynevezett „mimio” szerkezetet, amivel aktívvá tudom tenni végre az iskolai táblát, az elé lehúzott vetítővászonnal. Tavaly óta használom ezt így óráimon. Megjegyzem egy álmatlan éjszakám ötlete volt a régi tábla „aktiválása”, hogy ne kelljen egy másik „fehér” fémtáblát  az osztályomban tárolni. Tudom, hogy lépést kell tartani a kor követelményeivel. A 21. század kisiskolásait már nem lehet csupán frontális módszerekkel könyvből, füzettel és ceruzával tanítani.

De miért is száraz ama bizonyos kő belseje a patakban? A fent leírtak, ha csak a jéghegy csúcsaként is rámutatnak az intézményesült oktatás nehézségeire. Nem lehet mindent az anyagiakra fogni! Máig nincs teljes hálózati lefedettség az iskolában, pedig ennek „kiépítése” nem okozhatna ma már problémát. Abban látom a lassúság okát, hogy nincs mindenkinek egyformán a felgyorsult információra igénye. Rengeteg időt tudnék megtakarítani, ha azonnal az internetről tudnám megosztani az aktuális tartalmakat tanítványaimmal.

A kapcsolattartó kommunikációban viszont érezhető haladást tapasztalok a kezdeti tíz- tizenöt évvel ezelőtti állapothoz képest. Hiába akartam volna én akkor emailben elérni tanítványom szüleit, hisz csekély hányaduk rendelkezett internet hozzáféréssel. Ma pedig emailben tájékoztatom mind a harminc szülőt az aktuális eseményekről. Szeretnénk ezt a fórumot kibővíteni, ehhez most az információtudomány kurzustól már valós segítséget is kaptam, hisz egy közös információs oldalt, blogot hozunk létre a szülőkkel, ami másfajta kapcsolattartásra, információcserére ad lehetőséget, mint az email. Sőt a képek feltöltése, továbbítása sem okoz már gondot ezután.  

A fentiekben arra mutattam rá, hogy az intézményesült oktatás lassan, passzívan reagál az új kihívásokra, az oktatásban nem aknázzuk ki teljesen a meglévő lehetőségeket. Bízom abban, hogy ez változni fog. Nyitottan fogadok minden új ismeretet, és alkalmazom szívesen a munkámban is.