Tudok egyedül is
jegyzetelni! Miért kell közös jegyzet? (kiegészített bejegyzés)
Miért adtam ezt a furcsa címet ennek a
blog bejegyzésnek? Lehetne saját jegyzet vs. közös jegyzet a címe is, ahol
érvek ellenérvek kerülhetnének elő, melyik jobb és miért. Jogosan merült fel az írásom címe a
Facebook-on, ugyanis eddig jegyzetelés címén fogtam a füzetemet és a tollamat –
manapság előnyben részesítem a laptopomat jegyzeteléskor – és szorgalmasan
próbáltam lejegyezni az előadó értékes mondanivalóját. Igaz, sokszor előfordult
az a jelenség is, hogy a kezem lassabban írt, mint ahogy az előadó beszélt.
Nos, az ELTE PPK Andragógia Ma
hallgatójaként a II. félévben egy új tárggyal ismerkedek, az Információtudomány
és média a 21. század elején. Pillanatnyilag nagy a zavar a fejemben, de lassan
tisztulnak az információk. Arról írok pár gondolatot, hogy miért nem elég, ha
egy előadás kapcsán csak a saját jegyzeteimet használom fel.
Kiindulásként az eddig számomra jól
bevált módszereket használva úgy nézett ki a tanulás, hogy végighallgattam az
előadót az adott témában, közben leírtam magamnak mindazt, amit hasznosnak
véltem és a későbbiekben felhasználva valamilyen módon visszaadtam a megtanult
tudásomat, számonkérés formájában. Szerintem, hozzám hasonlóan csinálják a
csoporttársaim is, hiszen kisiskolás korunk óta ilyenfajta tanulást neveltek
belénk tanítóink az általános iskolában. Hozzáteszem, a főiskolás évek alatt
alaposan megtanultuk kiszűrni a leglényegesebb tartalmakat az előadásokon,
hiszen minden fontos lehet. Azt vallom,
hogy a legjobb saját jegyzetből tanulni, én írtam, tudom miért azt írtam a
lapra. A saját kézírásomat én tudom a legkönnyebben elolvasni, mert saját
logika szerint építkezem. Itt jön a képbe, hogy adott egy előadás, ahol kb. 40
hallgató jegyzetel, miért írnának ők mást, többet, mint én. Másképp írom, egy
helyen vagyunk, ugyanazt az órát hallgatjuk, mindannyian hasonlót írunk le. Valószínűleg
nincs igazam, hiszen mindenkinek más dolgok keltik fel az érdeklődését, más
dolgok tűnnek fontosnak.
Kedves Csoporttársaim, negatívnak tűnhet
az előző pár sor, de cáfoljatok meg nyugodtan. Az elmúlt pár napban hasonló
aggodalmakat olvastam Tőletek a közös csoportunkban, mindannyiunknak újdonság
erejével hatnak a feladatok.
Folytatom a gondolatot, természetesen,
amit lejegyzetelek az előadáson, szívesen bedobom a közösbe, senki se maradjon le
a fontos információkról. Felmerül bennem a kérdés, hogy biztosan megérti
mindenki, amit én írtam. Hasznosabb lenne, ha átbeszélnénk az anyagot, mert
írhattam az írásomba olyan gondolatokat is, ami az olvasó számára
átláthatatlan.
Létezik egy Közös jegyzet
Információtudomány 2013. nevű fájl, amiben két nappal az előadás után talán
három jegyzet található. Felmerül bennem, hogy azok, akik részt vettek az
előadáson és azok, akik már meghallgatták ustream-en, hogyan értelmezik a közösségi
tudásalkotást. Amikor egy adott témakörben egyéni ismereteket szerzünk, és
azokat megosszuk a csoportunkkal, akkor valóban közösen még több látásmódot
szemléltetünk. Várakozó állásponton vagyok, igazán érdekel mi az a több, amit a
társaim bele írni a közös jegyzetbe.
Nem hagy nyugodni egy gondolat, nagyon
régen, amikor még nem voltak könyvek, az emberek a kis helyi közösségekben
átadták a tudásukat egymásnak oly módon, hogy elmondták, vagy elmutogatták,
utánozták tapasztalataikat. Miután a tudást le lehetett írni és a
könyvnyomtatás megjelenésével már sokszorosítani is lehetett, megszűnt a
közösségi tudásátadás régi hagyományos formája. Szerintem hasznos tevékenység
volt, hiszen a személy tudott valamit, a másik személy egy más tudással
rendelkezett és így tovább, közösen egész csoportokat tette naggyá. Valahogyan
nekünk is így kéne működnünk, az én tudásom kevés lehet, de összefogva többet teremthetünk.
[2] Dr.
Bencsik Andrea: A jó pap és az üzleti stratégia, Tudástőke konferenciák. 1. számú
hírlevél, 2. cikk, 2007. október Letöltés:2013-02-26, 4. oldal http://www.tudastoke.hu/tudositas/ea_anyagok/tt_2007/1_rendezveny/Tudastoke1_Bencsik_Andrea_2007_2.pdf
A szubjektív véleményem után, következzék
a szakirodalmakban talált vélemény néhány fogalomról, mely a közösségi
tudásalkotáshoz kapcsolható. Elsőnek alapul
veszem a mi nappalis és levelezős Andragógia MA szakos hallgatóinkat. Mi egy
tanuló csoport vagyunk – függetlenül attól, hogy melyik képzésben veszünk részt
– és mint megalakult tanulócsoport részt veszünk a közös tantárgyunk óráin.
Tudásunkat karban tartjuk, fejlesztjük egyénileg, ugyanakkor részt vállalunk
egy tanuló szervezet kialakításában, jelen esetben az előadások hallgatásával,
a közös jegyzetkészítéssel.
A tanuló szervezet fő jellemzője a tudásmegosztás érvényesülése, ami
azt jelenti, hogy mindenki igyekszik a szervezeti, a közösségi célok érdekében
saját tudását átadni, megosztani a kollégáival, a szervezet többi tagjával. A
szervezeti tanulás tehát az egyéni tanuláson alapul.[1] Ahogy Kraiciné
Szokoly Mária leírja, a tanuló szervezetet leginkább a tudásmegosztás jellemzi,
oly módon, hogy a csoport minden tagja valamit hozzátesz a tudásából a csoport
tudásához. Amennyiben a közös jegyzet létrehozása eléri a célját, akkor az
egyéni tudás megsokszorozza a csoport teljesítményét. Ebből következik, hogy a
tudás megsokszorozásának célja a közös tudás továbbfejlesztése és hasznosítása.
A szervezeti tanulásban nagy jelentősége van az egyéni tudásnak, az alapkövének
lehet nevezni.
Minden
szervezeti tevékenységben megtalálhatók azok az egyének, akik az adott tevékenység
végrehajtásában élen járnak, vagy azért, mert sokkal többet tudnak, vagy azért,
mert valamit másképp tudnak, csinálnak, mint a többiek.[2]
A bogbejegyzések lapján már látható, milyen jól működik az egymás írásainak a
külső reflexiója. Ez is egyfajta tudás továbbfejlesztés, aki megjegyzést ír más
blogjához, valamit hozzátesz a saját véleményéből.
Reményem szerint
a digitális lábnyomommal részt veszek a közösségi tudásalkotásban, amennyiben
sikerült a témához kapcsolódó kulcsfogalmakat megvilágítanom.
Felhasznált irodalom:
1.
Kraiciné Szokoly Mária, Csoma Gyula: Bevezetés
az andragógia elméletébe és módszertanába, Budapest, 2012. 197.oldal, Letöltés:2013-02-26
2.
Dr. Bencsik Andrea: A jó pap és az üzleti stratégia,
Tudástőke konferenciák. 1. számú hírlevél, 2. cikk, 2007. október, 4.oldal,
Letöltés:2013-02-26 http://www.tudastoke.hu/tudositas/ea_anyagok/tt_2007/1_rendezveny/Tudastoke1_Bencsik_Andrea_2007_2.pdf
[1] Kraiciné
Szokoly Mária, Csoma Gyula: Bevezetés az andragógia elméletébe és módszertanába,
Budapest, 2012. 197.oldal http://kraicineszokolymaria.hu/wp-content/uploads/2012/12/modszertar-2.pdf
Letöltés:2013-02-26
A közös jegyzettel hasonlóak voltak a gondolataim nekem is. Az előző félév során néhány óráról lemaradva (most szórom a hamut a fejemre) elkértem 1-2 csoporttárs(nő) jegyzetét és bizony küzdöttem, mint az a bizonyos malac a jégen, mert nekem egyáltalán nem tűnt logikusnak a felépítés és számos rövidítés esetében csak tippelni tudtam mit jelenthet. A kézírással szerencsére nem volt túl sok probléma, mert laptop segítségével jegyzeteltek "áldozataim". BA tanulmányaim során a csoport nagy része az én jegyzeteimből "élt" mivel viszonylag olvashatóan, rövidítések nélkül a tanári gondolatmenetet követve tudtam visszaadni az órán elhangzottakat a papírnak. A jegyzetelés szerintem alap, igaz vannak olyan zsenik akik hallás után már tudják is az elhangzott anyagot, de lássuk be kevesen vannak ebben a klubban. A közös on-line jegyzetről pedig a véleményem? Szerintem az is mutatja köreinkben az elfogadottságát, hogy mennyien használták fel. Bízzunk benne az arány javulni fog, bár számomra továbbra is kérdéses lesz, hogy más jegyzetéből, más logika alapján, hogyan tud majd tanulni valaki. Lehet, hogy egy közös jegyzetelési alapok kurzussal kellett volna kezdeni?
VálaszTörlésEgyetértek azzal, hogy az egyén sajátos jegyzetelési stílusa (adott esetben kézírása) nehezíti a tudás ilyenféle átadását. Sokszor voltunk már olyan helyzetben, hogy egy adott órán nem tudtunk részt venni, ezért elkértük valaki másnak a jegyzetét, esetleg a szakirodalmat is elolvastuk hozzá, de mégsem sikerült a tökéletes megértés. Hiányzott valami, ami szerintem a személyes jelenlét. Mások gondolatmenete alapján szerintem nagyon nehéz megkonstruálni magunkban a tudást, azonban ha első kézből halljuk az előadáson elhangzottakat, akkor már megindul a tananyag feldolgozása, előzetes tudásainkhoz kapcsolása. Ezzel kapcsolatban az is fontos lehet, hogy az idegen jegyzetelőnek más tapasztalatai, tudása volt már az adott témáról, más kapcsolatokat hozott létre, más példákat tett hozzá például magától és ettől is idegenné válhat a számomra, hiszen én nyilván másra gondoltam volna, máshogy strukturáltam volna stb. Úgy érzékelem, hogy a közös jegyzetelés még fejlődőképes, ha engem kérdeztek, akkor én egy olyan ideális állapotot látok ebben a jövőbe tekintve, ahol az eltérő jegyzetek nem akadályozó, gátló és nehezítő tényezők, hanem gazdagítják saját nézeteinket, ehhez azonban szükséges valamilyen jelenlét (akár online akár fizikai), hogy kivegyük a részünket a közös tudásalkotás folyamatából.
VálaszTörlésNe haragudj, de nem egészen értem a gondolatmenetet. Tehát ha jól értelmeztem, akkor az írásod elején azt taglalod, hogy mennyire szükségtelen a közös jegyzetkészítés, mert te saját magad anyagából könnyebben tanulsz. A blogod végén viszont egy erős váltás a tudásmegosztás múltjáról és dilemmájáról, illetve fájlaltad, hogy ez most már abszolút nincs így mint régen. Javíts ki kérlek, ha nincs így, de nekem úgy jött le, hogy önmagadat cáfoltad meg. Most akkor szeretnéd megosztani a tudást, vagy nem? :)
VálaszTörlésDiána, jogos a kérdésed. Valóban magamat cáfolom meg az írásomban, a kérdés elsősorban az, hogy miért alakulhatott ez ki. Az általános iskolai és a középiskolai évek alatt nem láttam más követendő példát. A tanár lediktálta a saját gondolatait, mi meg leírtuk a füzetünkbe. Ebből egyvalami alakulhatott ki, hogy megtanultam gyorsan írni, nem a saját gondolataimat, nem a lényeget kiemelve, hanem, más által értékesnek tartott tartalmakat. Másféle példa nem volt az iskolákban, azokban az években. Ebből egyenesen következik, hogy csak magamra számíthattam, ha plusz információt akartam megszerezni. Nem állítanám, hogy szükségtelen a közös jegyzet, de eddig nem volt más példa előttem, ami cáfolta volna annak szükségességét. Pillanatnyilag olyan csoportban vagyok hallgató, ahol szívesen megosztom a tudásom és veszek részt alkotó tevékenységben. Hasonló érdeklődésű és komolyan gondolkodó társakkal nem nehéz. Negatív példával szolgálva, előfordult néhány esetben, amikor mások trehánysága és nemtörődömsége okán, na és a közös jegyzet hibájából rosszat tanultunk meg. Ezeket elkerülve az előző évekig inkább a magaméból készültem fel a vizsgákra. Valóban olyanok vagyunk, mint a tyúk, amelyik féltőn óvja a tojását. Egyetértek az előadónkkal, többet és hasznosat tudunk gyártani, ha közösen dolgozunk együtt. Nyitottan állok a csapatmunkához és szívesen beleteszem a saját tudásomat is, ahogy már megtettem a jelenlegi közös jegyzetben is.
VálaszTörlésÉn szívesen olvasnék egy olyan blogbejegyzést, ami megtartva a szubjektív kiindulási alapot, a csoporttevékenységet az összes oktatási kultúrát befolyásoló hatás alapján elemzi, vagy legalábbis a közösségi tudásalkotással kapcsolatban elhangzottakra szorosabban reflektál
VálaszTörlésÉrdekes írás, azt gondolom, hogy az iskolai szocializáció során elsajátított ismeretek alapjában meghatározza gondolkodásunkat a tekintetben, hogy a közös jegyzeteléssel, tudásalkotással kapcsolatban eleinte ódzkodunk. Azonban, ha másmilyen lenne ez a szocializációs folyamat, melynek során esetleg elsajátíthatnánk a közös tudásalkotás jelentőségét és szerepét, akkor talán más színben és más attitűddel közelítenénk mindehhez? Ezt természetesen csak hipotetikus kérdés, de érdekes lehet a "milyen lenne ha". Úgy gondolom a közös jegyzetelés haszna leginkább abból ered, hogy ahányan vagyunk, annyi logikai gondolatmenet alapján készítenénk kiegészítést a közös tudáshoz.
VálaszTörlés