Esélyegyenlőség,
hozzáférés, elérhetőség. Akár ezek a hívószavak is jellemezhetnék a témát. A
21. században mindenkinek esélyt kell biztosítani arra, hogy a digitális
technológia eszközei, a számítógép, internet elérhető legyen számára. Mégis
hogyan beszélhetünk a teljes hozzáférhetőségről a digitális világban, amíg az a
való életben sem valósul meg? Vajon e területen is megfigyelhetjük a szegénység
és gazdagság két külön világát? Az előadáson elhangzottak alapján igen, hiszen
mindig is lesznek azok, akik a lemaradók csoportjába kerülnek, és lesznek az
internet lehetőségeinek élvezői, akik számára az elmaradottság ismeretlen
fogalommá válik. Létrejön tehát a digitális egyenlőtlenség definíciója.
Kicsit félve kezdtem ezzel a témakörrel foglalkozni, nem
volt túl szimpatikus számomra, keveset is hallottam róla, úgy gondoltam ez
Magyarországon kevéssé elterjedt fogalom. A kutatási folyamatban azonban
megtapasztaltam, hogy nem csupán elméleti ismertetők jelentek meg a témában, de
létezik alapítvány, konferencia, sőt egy egész társaság (Neumann János Számítógép-tudományi
Társaság) szentel figyelmet a területnek. Ők fogalmazták meg azt a gondolatot
is, hogy manapság már nem a számítógép birtoklását, vagy az internet
csatlakozás lehetőségét jelenti a meghatározás, hanem: „Ide tartozik a kritikai gondolkodás, az információk különböző
forrásból való összegyűjtése, rendezése, más emberek több csatornán való
elérhetőségének kezelése, az önkifejezés lehetőségei egy digitális
környezetben, a hagyományos tartalmak digitális formában való támogatása,
kiegészítése is.”
A Társaság létrehozott egy programot Digitális Esélyegyenlőség
elnevezéssel, melynek keretein belül főként a digitális írástudás elterjesztése
a céljuk, tekintet nélkül az életkorra, hovatartozásra, egészségi állapotra.
Felfogásuk szerint az ország versenyképességében, és a személyek
életminőségében egyaránt határozott változások következnek be a digitális
világhoz való felzárkózás esetén. A
program keretein belül képzéseket, konferenciát rendeznek. A fent említett
Társaság e-ügyintézés témájában gyors, könnyen elsajátítható ismereteket nyújt
egy napos képzés formájában. Egy
korábbi podcast-ben már volt róla szó, hogy digitális állampolgárként az
ügyintézés online módja már szinte mindennapi feladat. Alapvető felhasználói
képességek nélkül azonban ezt elég nehéz megvalósítani. A fent említett
Társaság e-ügyintézés témájában gyors, könnyen elsajátítható ismereteket nyújt
egy napos képzés formájában.
A Társaság mellett fellelhetjük a Digitális Esélyegyenlőség
Alapítványt is. A szervezet célja az informatikai esélyegyenlőség megteremtése
a társadalom, a gazdaság és a kultúra minden területén. Támogató és segítő
feladatokat is ellát a hátrányos helyzetű csoportok számára.
http://hu-hu.facebook.com/pages/Digit%C3%A1lis-Es%C3%A9lyegyenl%C5%91s%C3%A9g-Alap%C3%ADtv%C3%A1ny/113818318695613
Hallhattunk különböző felzárkóztató programokról, mint a Sagata Mitra, wifi falu, teleházak. A teleházakhoz hasonló kezdeményezés volt a kis falvakban létrehozott úgynevezett eMagyarország Pont felállítása, amely legtöbb esetben egy terminált jelentett számítógép és interneteléréssel. A honlap szerint jelenleg is 2000 ilyen könnyen és állandóan hozzáférhető pont van Magyarországon. A program nem csupán az eszközöket biztosítja, de tanácsadók, szakértők segítségét is. Vélemény szerint , és a térkép alapján viszont a problémásabb területeken inkább kevesebb elérhetőség van.
http://hu-hu.facebook.com/pages/Digit%C3%A1lis-Es%C3%A9lyegyenl%C5%91s%C3%A9g-Alap%C3%ADtv%C3%A1ny/113818318695613
Hallhattunk különböző felzárkóztató programokról, mint a Sagata Mitra, wifi falu, teleházak. A teleházakhoz hasonló kezdeményezés volt a kis falvakban létrehozott úgynevezett eMagyarország Pont felállítása, amely legtöbb esetben egy terminált jelentett számítógép és interneteléréssel. A honlap szerint jelenleg is 2000 ilyen könnyen és állandóan hozzáférhető pont van Magyarországon. A program nem csupán az eszközöket biztosítja, de tanácsadók, szakértők segítségét is. Vélemény szerint , és a térkép alapján viszont a problémásabb területeken inkább kevesebb elérhetőség van.
(További digitális egyenlőtlenség megoldására létrejött
programokról olvashatunk a forrásaim között található Kiss Mónika anyagában.)
Nem minden esetben jelentenek azonban megoldást ezek a kezdeményezések, hiszen az ember életében kialakult egyenlőtlenségek erre a területre is rányomják a bélyegüket. Kutatások, tapasztalatok alapján a szegényebb, hátrányos helyzetű, idősebb emberek nehezebben jutnak hozzá, kevesebbet használják a technológiai eszközöket. Tapasztalatból tudom azonban, hogy ezek az emberek is előszeretettel használják az internetet, más kérdés, hogy nem hasznos információszerzésre, tanulásra, hanem szórakozásra. Sokan az okostelefonok elterjedésében látják a megoldást, - a DE! konferencia egyik előadója (Pintér Róbert) is ezt hangoztatta egyik előadásában - hiszen akár olcsóbbak, népszerűbbek mint egy laptop, vagy számítógép, de internetezés lehetősége ezeken az eszközökön is elérhető. Vannak tehát csoportok, akik kevésbé használják ki megfelelően a széles sáv adta lehetőségeket és vannak, akik éppen ennek a segítségével tesznek szert előnyökre.
A netokraták fogalmával az előadáson ismerkedtem meg először. A netokrácia azon egyének csoportja, akik arisztokrataként élnek a digitális világban, tehát kihasználják a világ adta lehetőségeket, hatékonyak a felhasználásban, vezető szerepet töltenek be, „digitális” gazdagság jellemzi őket. Hozzájuk próbál felzárkózni a többi csoport. Sajnálatos módon, mint az előadáson is hallhattuk ez nehezen megy a gyors fejlődés miatt. Kialakul tehát az úgynevezett digitális szakadék. A wikipédia két csoportját különbözteti meg; a hozzáférési és használati megosztottságot. Elnevezésükből adódóan is érthetjük, hogy miről van szó. Vannak, akik birtokolják, hozzáférnek az eszközökhöz, vannak, akik nem. Továbbá vannak, akik számára a hozzáférés adott ugyan, ám nem hajlandóak, vagy nem tudják az eszközök előnyeit kihasználni. Az oldal szintén az okostelefonok elterjedését hozza fel lehetséges megoldásként a szakadék szűkítésére, megszüntetésére.
A digitális esélyegyenlőtlenség legnagyobb elszenvedői tehát
a lemaradók csoportja. A legtöbben, -amint már említettem - ide sorolják a
nehéz anyagi körülmények között élőket, időseket, valamint kisebbségi
csoporthoz tartozókat. Figyelembe kell azonban venni ebben a csoportban a
látás- és hallássérülteket, a fogyatékosokat. Számomra meglepő volt, hogy az
albérlet tulajdonosokat is ide sorolják olykor, hiszen aki csak bérel egy
lakást, az legtöbb esetben nem maga választja az internet szolgáltatót, így a
sávszélességet sem.
A digitális esélyegyenlőtlenség másik kulcsfogalma az e-inclusion, vagyis az elektronikus befogadás, vagy befogadottság. Dombi Gábor és Molnár Szilárd meghatározása alapján az e-inclusion már nem csupán a különbségeket és az esélyegyenlőtlenség fogalomkörét járja át, hanem feltárja ezek okait és megoldásokat keres.
Európai szinten, a 2002-ben kiadott eEurope elnevezésű dokumentumban jelent meg hangsúlyosan a digitális hozzáférhetőség elősegítése mindenki számára jelmondat. 3 nagyobb területen jelölték meg a feladatokat, amit az alábbi táblázatban olvashatunk.
Most már tudjuk, hogy ezek nem teljesültek maradéktalanul, így folyamatosan jelennek meg dokumentumok és kezdeményezések a digitális esélyegyenlőtlenség mérséklésére egyaránt Uniós és tagországi szinten. A 2008-as év például az e-befogadás éve volt.
A téma kapcsán, sok helyen megjelent az információs társadalom kifejezés. A szóösszetétel nem új keletű, Machlup 1933-ban használta először a tudásipar szókapcsolattal együtt. Ebben a közegben az INFORMÁCIÓ az, ami értékké, értékessé válik. Annak elérése, felhasználása, tudatos szelektálása tehát az egyik legfontosabb feladat. Ez az új társadalmi forma adja meg mindannak a már említett meghatározásnak az alapját, melyeket egyenként körüljártunk.
Hallhattunk már egy „digitális” állam létrejöttéről, melyben az ügyintézés, a tanulás, de akár még a társkeresés is virtuális, vagy elektronikus környezetben történhet. Az államban a digitális állampolgárok, „homo digitalis”-ként, a digitális írástudás képességével felvértezve, a digitális esélyegyenlőségért küzdenek. Egy teljesen új társadalom van tehát kialakulóban, vagy ez csak az én sarkított gondolatom? Vajon valóban ennyire egyszerű és átlátható és jól meghatározható a jövő?
források:
http://deaweb.hu/
Nagyon tetszenek a gondolataid és sokkal egyet is értek. Az utolsóként feltett kérdésedet annyival kiegészíteném, hogy szerintem senki nem gondolja úgy, vagyis én nem gondolom úgy, hogy ennyire egyszerű, átlátható lenne a jövő, pont az egyenlőtlenségek miatt soha nem fogunk eljutni oda, hogy mindenki egyenlően férjen hozzá valamihez és egyenlően jó kompetenciái legyenek egy témában. Lehet, hogy a jövőben lesz olyan, hogy "digitális társadalom", de biztos vagyok benne, hogy a leszakadók akkor is jelen lesznek, csak akkor talán már nem ekkora arányban (legalább is reményeim szerint).
VálaszTörlés