Teljesítmény képes tudás, közös tudásalkotás, digitális lábnyomok és a többiek…

Információs társadalom és oktatás, az oktatási kultúra változása

Teljesítmény képes tudás, közös tudásalkotás, digitális lábnyomok és a többiek…

 

Egy számomra teljesen új tantárgy keretében az Információs társadalom és oktatás, az oktatási kultúra változásáról hallgattam előadást, felvételről a youtube-on keresztül. Már maga az órai előadás meghallgatásának körülményei is újak voltak számomra, de élveztem az új élethelyzetet, az új tanulási környezetet. Az órán elhangzottak közül sok dologról vélekedem másképpen, mint a tanár úr. Elég sok dolog keltette fel az érdeklődésemet és kezdtem el gondolkodni róla, ezért úgy döntöttem nem csupán egy témáról fogok írni.

Ahhoz azonban, hogy tisztábban láthassam az órán elhangzottakat, először a web 2.0 fogalom pontos értelmezését kellett megtalálnom. Maga az elnevezés („web 2.0”) nem igazán szerencsés, hiszen a „web” túl általános, nehezen körülhatárolható ahhoz, hogy célszerű lenne a verzióiról beszélni. Ennek ellenére a „web 2.0” kifejezés valami nagyon fontos dologra mutat rá: a webhasználat új irányaira és ezekhez kapcsolódó, megújított technikákra. Mindez egyrészt az alapként szolgáló sokszínű technológiákban, másrészt az ezekkel a technológiákkal előállított folyamatosan változó, bárki által módosítható tartalmakban jut kifejezésre. Az internet fejlődésének új szakasza radikálisan átalakítja az informatikát, amelyben a web már, mint teljes működési környezet (platform) jelenik meg, egy jóval dinamikusabb, a felhasználók teljesebb részvételét és sokoldalú együttműködését biztosító szolgáltatások kialakítását teszi lehetővé az üzleti, közszolgálati és civil szférában egyaránt.

A web informatikai kuriózumból termelő eszközzé nőheti ki magát. Ez a web új, második korszaka: az együttműködő web korszaka. A web az ember minden, „kultúrateremtésben” szerepet játszó érzékszervét képes lesz kezelni. A használat oldaláról a webtartalom közösségi jellegének erősödése emelendő ki. Exponenciális trendeket mutatnak a wiki- és a blog-bejegyzések és a készítők számáról szóló jelentések. Hihetetlen mértékben megnő a webtartalmat minősítők (ld. címkézés), kommentálók és létrehozók száma.

A „web, mint platform”: Ez a kifejezés arra a paradigmaváltásra kíván utalni, (amit a 7. ábra próbál érzékeltetni, és) amit röviden talán így lehetne összefoglalni: már nem a személyi számítógép (PC, laptop, PDA stb.) áll a központban, amely időnként a webet (is) használja, hanem a web, mint hiperszámítógép – a maga hatalmas erőforrásaival (gépek, tárterületek, adatbázisok, webszolgáltatások stb.) – kerül a központba, amelyhez csak a hozzáférést biztosítja a személyi számítógép és egészíti ki időnként helyi erőforrásokkal.

A szoftver ugyanis korábban mindig kötődött egy adott operációs rendszerhez (Windows, Linux, MacOS stb.), mint platformhoz, amely a működéséhez szükséges környezetet biztosította. Egyre több ember számára a web a legkedveltebb platform.

A web új korszaka (web 2.0) fontos szerepet tölt be az IKT és az internet „demokratizálódásának”, …„kollektív tudattá” válásának folyamatában, mert már a képzetlen végfelhasználók is aktívan részt vehetnek a tartalomelőállításban és -szolgáltatásban. Az információs társadalom helyenként és időnként már-már túlzott technológiaközpontúságát fokozatosan háttérbe szoríthatja egy emberközpontúbb megközelítés, és előtérbe kerülhetnek a közösségi érdekek és értékek.

Munkahelyi változások: A web 2.0 változást jelent a munka világában is, mert már nemcsak ismerkedésről, kollektív tartalomelőállításról, vásárlásról, szórakozásról, vagy információkeresésről szól, hanem az üzleti alkalmazások új generációjáról is. A „web, mint platform” elterjedése még jobban kitágítja a projekt- vagy szolgáltatásszerű (kollaboratív) munkavégzés lehetőségeit, ahol a projektekben/szolgáltatásban való részvétel már nem kötött sem időhöz, sem helyhez, és jelentős részben a virtuális térben valósulhat meg.

Magyarországon elsősorban három területen jelentek meg web 2.0-ás szolgáltatások: bloggolás, közösségépítés és videómegosztás.

A web 2.0. jelentősége: A web már eddig is jelentős hatással volt az egyének életvitelére, szokásaira, a közösségek szerveződésére és a vállalatok, intézmények működésére. De a web 2.0 az információfeldolgozás technológiájáról az informatika alkalmazására tereli a figyelmet a felhasználók minden eddiginél szélesebb körében. 

A dokumentum készítői az vázolták fel, hogy szerintük hogyan fog fejlődni/változni a web. Ez ugyebár egy 2008-as doksi, most így visszatekintve szerintem nem egészen így történt minden. Nektek mi a véleményetek erről?

Időrendi sorrendben haladva az első téma - mellyel kapcsolatban bennem más vélemény alakult ki - a "teljesítményképes tudást elfogadja a közvélemény" és " a munkáltatók az angoltudást kérik és nem a papírt" hangzott el az órán. Tapasztalataim alapján a közvélemény, köztük a munkáltatók még mindig nem fogadják el a teljesítményképes tudást. Kivéve a nyelvtudás területén, ebben az esetben valóban nem a nyelvvizsgát tekintik mérvadónak a munkaadók, de minden más estben igen is kérik a tudást elismerő bizonyítványt és az sem mindegy számukra, hogy milyen az a bizonyítvány (milyen intézmény bocsátotta ki). Én egy olyan intézetben dolgozom, amely intézet a legnagyobb francia felnőttképző egyetem a Cnam (Conservatoire national des arts et métiers - http://the.cnam.eu/lifelong-learning-for-everyone-welcome-to-the-cnam-home-page-103491.kjsp) kompetencia alapú, modul rendszerű képzéseit itt Magyarországon indítja, a francia tananyag alapján, magyar nyelven és a francia Cnam bizonyítványát adja ki (tanfolyami, BA, MA és egyéb szinteknek megfelelő szinteken). Munkahelyemen szerzett tapasztalataim alapján nem az számít, hogy ezek az Európa szerte elismert képzések mennyire gyakorlat orientáltak és milyen azonnal hasznosítható tudást adnak a hallgatók számára, hanem az, hogy a magyarországi cégek nem ismerik, így nem is ismerik el az itt szerzett bizonyítványt. A Cnam bizonyítvánnyal/diplomával rendelkezők nagy része Magyarországon lévő, de külföldi cégeknél tudott csak elismerést kivívni a bizonyítványával, mert ezeknek a cégeknek a legtöbbje ismeri és nagyra tartja a Cnam képzéseit. Ezzel szemben a magyar cégek nagy részének nincs is lehetősége, hogy hivatalosan elismerje a Cnam bizonyítványokat, diplomákat.

A második dolog/téma, amit kiemelnék "az információmegosztás, közös tudásalkotás" taglalása közepette ötlött fel bennem, amikor a tanár úr, azt nehezményezte, hogy a hallgatók gyakran felosztják egymás között a tételek kidolgozásának feladatát, nem pedig közösen dolgozzák ki a tételeket. Ennek kapcsán két dolgot mondhatok: 1. így időt spórolunk, mert nem kell mindenkinek minden témát végig olvasva kiemelgetni a lényeget és megírogatni a tételeket, hanem csak a ráeső részt, ami így egyénekre lebontva kevesebb, és rövidebb idő alatt megvalósítható; 2. mivel levelezősök vagyunk, egyébként sem tudnánk közösen kidolgozni a tételeket a csoporttársak közötti távolságok miatt. Persze erre rögtön megfogalmazódik a kérdés, hogy ez esetben miért nem használunk audio vagy audiovizuális kommunikációs eszközöket (pl. skype)? - Azért, mert már próbáltuk és a rendszer nem bír el mindegyikünket egyszerre. Folyton összeomlik, akadozik, szakadozik, egyszóval ebben az esetben kivitelezhetetlen.

Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a közös tudásalkotás nem hasznos és jó tanulási módszer, sőt. Vicces dolog, de annyira átjár ez "az Információs társadalom és oktatás kérdéskör", hogy sorozat nézés közben ahelyett, hogy szórakoznék és kikapcsolnám az agyamat, még akkor is kiváló példákra bukkanok. A következő példámmal pont a közös tudás alkotás pártját szeretném fogni. A Raising Hope (a sorozat magyar címe: Nevelésből elégséges) című sorozat főszereplője és szülei, felnőtt fejjel ülnek vissza az iskolapadba és elszánják magukat az érettségi megszerzésére. Azonban mindannyian külön-külön készülnek a nagy megmérettetésre. Egy próbateszt megírása során rájönnek, hogy mindegyikük más területen jó. Jimmy matekból és fizikából, apja, Burt irodalomból, anyja Virginia pedig történelemből verhetetlen, de ezek után ahelyett, hogy együtt tanulnának, vagy együtt dolgoznák ki mindegyik tantárgy tételeit, inkább úgy döntenek, hogy „összedolgoznak” és Jimmy-nek megszerzik az érettségit. Ezért mindegyikük Jimmy nevét írja a feladatlapjára, ezért Jimmy matekból, fizikából, irodalomból és történelemből is 90%-ra teljesíti az érettségit, a szülei pedig megbuknak. Ez a történet végződhetett volna úgy is, hogy mindhárman megszerzik az érettségit, ha összedolgoznak és minden tudásukat "berakják a közösbe". A közös jegyzetnek köszönhetően már magam is megtapasztalhattam, hogy milyen jó és hasznos dolog is az információmegosztás, közös tudásalkotás. à Például segítségemre volt a Hype görbéről mellékelt kép és a rövid leírás.

Harmadik gondolatomat "az elszemélytelenedés és a névtelenség tévképzet"-éhez kapcsolnám. Tanár úr azt mondta, hogy az interneten nincs anonimitás, mert mindenhova regisztrálni kell saját adatokkal, és sok helyre a facebook profilunk segítségével regisztrálhatunk, ahol fent van az egész életünk, hogy kik vagyunk, mit csinálunk, stb. Erre ellenpélda az én egyik ismerősöm, aki álnevet használva, a kutyáját regisztrálta a facebook-on. Nem tölt fel magáról semmilyen személyes információt. Az ő digitális lábnyomát lehet ugyan követni, de mit érünk vele, ha nem tudjuk ki lapul a profil mögött.

Negyedik téma: "digitális lábnyomok követése". Van egy ismerősöm, aki szinte paranoiás. Nem engedi bekötni a vezetékes netet a házába, mert szerinte a szerelők nem csak a netet kötnék be, hanem poloskákat, lehallgató készülékeket helyeznének el a lakásában - nem értem miért gondolja, hogy ő olyan fontos ember, hogy mindenkit az ő élete, szavai érdekeljenek. Az egészben a legviccesebb az, hogy mégis regisztrált a facebook-on, miközben az embereket a digitális lábnyomokon keresztül a legegyszerűbb megtalálni, pillanatok alatt mindent meg lehet róluk tudni, hogy az illető kicsoda, micsoda, miért tett mit, és hol járt, stb. Tehát az, amit mond, és amit cselekszik elég erőteljesen ellentétben van egymással.

Ötödik téma: Révai lexikon vs. Wikipédia

A tanár úr szerint a wikipédia egy nagyon rossz lexikon, a Révai Lexikon pedig egy nagyon rossz wikipédia, mert a kettő nem ugyan az. A wikipédia " egy közös kollaborációs tér és felület, ahol közösen lehet tudást építeni". De nem ez volt a lényege anno a lexikonnak is? Egy közös felület, aminek a segítségével tudást akartak építeni. Persze annak idején a lexikonba nem írhatott akárki, csak a komoly szakemberek, ezzel szemben a wikipédiába bárki írhat, de véleményem szerint a maga korában mindkettőnek a célja a "közös tudásalkotás" volt. A lexikon a wikipédia elavult formája, vagy a wikipédia a lexikon új formája? (Az eredeti Wikipédia ma már alig kevesebb, mint 11 millió szócikket tartalmazó gigantikus tudásbázisa naponta több ezer új címszóval gyarapodik. Ezzel párhuzamosan a 2003. július 8-án indult magyar Wikipédia (hu.wikipedia.org) szintén gyorsan fejlődik: 2008. júliusban 101 000 szócikket számlál, és napi száz-százhúsz újjal bővül.)

Manapság egyszerűbb egy online felületen, portálon rögzíteni a fontosnak vélt fogalmakat, információkat, mint megírni egy újabb, de már kibővített lexikont. A gyors információáramlás és gyorsan fejlődő technológia miatt, mire kijönne egy újabb lexikon, addigra a tartalma már elavulttá is válna.

De nem csak a wikipédia létezik, mint a közös tudásalkotás platformja. Kis kutatást végeztem ebben a témában is. Ki hallott már például a „Citizendium”-ról (http://en.citizendium.org/)?
A Wikipedia társalapítója, Larry Sanger Citizendium („citizens’ compendium of everything”) projektje abban különbözik a Wikipedia-tól, hogy az önkéntes hozzájárulók mellett szakértők moderálják a témákat. Amíg a Wikipedia megmarad teljesen szabad, de helyenként szabados webenciklopédiának, a Citizendium minőségibb wikizést szeretne megvalósítani. Kicsit olyan, mint a Digital Universe (www.digitaluniverse.net), melyet csak regisztrált szakavatottak írhatnak. Pontosabban, a Citizendium valahol a Wikipedia és a Digital Universe között áll félúton. Többek véleménye szerint a Citizendium egy következő fejlődési szintet jelent a netezők által generált tartalom történetében. Ti mit gondoltok erről?

Felhasznált irodalom:

http://www.nhit-it3.hu/images/tagandpublish/Files/it3-2-2-2.pdf (2013.04.15. 11:44)

http://www.slideshare.net/ollejanos/informacios-tarsadalom-es-oktatas-az-oktatasi-kultura-valtozasa