Offline és online kultúra viszonya

A 4. virtuális csoportfoglalkozáson három fős társaságunk az online és offline kultúra viszonyának vizsgálatát választotta feladatként.

Csepeli György és Prazsák Gergő 2010-ben tette közzé kutatási eredményét, amelyben többek között vizsgálták az internet és a kultúra viszonyának megítélését az internetezők körében. 25 állítás értékelésére kérték fel a résztvevőket, melyeket egytől ötig tartó Likert-skálán jelölhettek meg. Itt egyértelművé vált, hogy a válaszadók internetpárti, illetve internetellenes nézeteket vallanak. A nagy nézetbeli különbség a kultúra és az internet viszonyában volt a leginkább kimutatható. Az állítások hat főkomponens köré szerveződtek:

• az internet miatt feleslegessé válnak a hagyományos intézmények
• az internet nagyobb kulturális szabadságot nyújt
• az internet tönkreteszi a kultúrát
• az internet teljesen átalakítja a kultúrát
• az internet fejleszti a kulturális közösséget
• web 2.0 kultúra

A válaszokat kiértékelve négy csoportot különítettek el egymástól:

A “békés egymás mellett élés” (30 %): Mint látható, ők vannak a legtöbben. Ez az a csoport, amely nem lát nagy különbséget a kettő között. Szerintük az internet nem fogja felváltani a hagyományosnak tekinthető kulturális intézményeket. Megmarad a “békés egymás mellett élés” és mindenkinek az egyéni meglátására van bízva, mit fogad be, miben érzi jól magát.

A “szkeptikusok” (28 %): Ők a nagy internet ellenzők, akik azt vallják, hogy a megjelenésével kiszorul a kultúra a társadalomból és csak eltűnnek és meglazulnak  az emberek kapcsolatai. Szerintük az internet pusztító hatással van a kultúra színvonalas elterjedésére.

“A párhuzamosok sohasem találkoznak” (22 %): Ez a klaszter, tulajdonképpen elfogadja mind kettőt, de nem látja be, hogy egymásra tehetnek valamilyen  hatást. Szerintük  nincs átfedés, mindkettőnek megvan a saját funkciója, az internetnek nincs pozitív hatása a hagyományos kultúrára és intézményeire. Az internet meglétét “csak” tudomásul veszik.

Az “optimisták” (20 %): Ők  se ellenzik a hagyományos kultúra  meglétét, de úgy gondolják, hogy az internet kiszélesíti a lehetőségeket és jobban megismerhető vele a világ. Nagyobb teret, lehetőséget enged befogadni és megismerni. Globális világ látást ad. Szerintük az internet komoly hatással van a kulturális közösségek fejlesztésére.

	“békés egymás mellett élés”	“szkep-tikusok”	“párhuza-mosok”	“opti- misták”	Cramer’s V
a nők aránya (%)	50	44	59	42	0,12
átlagos életkor (év)	34,6	35,0	34,6	33,4
a községekben élők aránya (%)	19	26	22	14	0,1
iskolai végzettség					0,1
legfeljebb 8 általános	12	15	22	28
szakmunkásképző	15	16	9	16
érettségi	44	42	43	32
főiskola, egyetem	28	27	25	24
a háztartás átlagos mérete (fő)	3	3	3	4	R2;0,02
az aktív keresők aránya (%)	63	70	64	51	0,13

1. táblázat: Az internet és a kultúra egymáshoz való viszonyának megítélése alapján létrejött csoportok néhány szociodemográfiai jellemzője (forrás: Csepeli-Prazsák, 2010)

A táblázat  eredményénél jól látható, hogy az “optimisták” különülnek el legjobban a többiektől. Ebben a csoportban van a legtöbb férfi,  az aktív keresők aránya viszont a legalacsonyabb. A jelenleg oktatásban résztvevők  száma is itt a legmagasabb. A “szkeptikusok” körében viszont több magasabb átlag életkorú és aktív kereső tartozik. A nőkre a “párhuzamosság” jellemző. A legtoleránsabb csoport a magas végzettségűek köréből került ki, ők “békésen egymás mellett élnek”. Nincs köreikben antagonista.

Összegzésként elmondhatjuk, hogy “minél szélesebb körben használja valaki az internetet, és minél kiterjedtebb számítógép-használói ismeretekkel rendelkezik, annál inkább lát pozitív kapcsolatot a kultúra és az internet között.” (Csepeli-Prazsák, 2010)

Az április 7-i esti virtuális csoportfoglalkozásra a Second Life Virtuális Egyetemének aulájában gyülekeztünk, ahol a gyors feladatmegbeszélést követően egy még gyorsabb szavazást végeztünk munkánk megkönnyítése érdekében. Az előbb említett négy csoporthoz tartozást erősítették meg a többiek az aulából elérhető négy helyszín elé állással. Igyekeztünk megszámolni, ki melyik ajtónál áll, ezt segítette helyszíni fotó is, de a képen látottak, a számolás, és a későbbi diskurzusok információi alapján különböző adatok születtek. Legtöbben az optimista nézet mellett szavaztak, másodikként a békés egymás mellett élés hívei szerepelnek.

1. kép: Szavazás

A foglalkozást csoportokra bontva a társalgóban folytattuk, ahol 10 percünk volt néhány interjúkérdés kitalálására, melyet az aulában összegyűlve feltettünk a többiek számára.

2. kép: Konzultáció a társalgóban

Három interjúkérdést tettünk fel a többi csoport részére, melyekre az alábbi válaszokat kaptuk::

1. Melyik csoportba tartozol, és miért így választottál?

kukelykatalin: szkeptikus: egyelőre nem látom a kapcsolódást és a jövőben talán nem is lesz

magdisz67: én egyedül álltam a békés egymás mellett élésnél, mindenben a harmóniára törekszem, és véleményem szerint az internet és a kultúra viszonyában is lehet harmonikus a kapcsolat

nagykalina: Optimista: általánosságban mindig pozitívan állok a dolgokhoz és a megoldásokat is így keresem. Elsőre nem feltételezek negatívat.

eveningdawn: Szkeptikus: vélemánye szerint az internet egyelőre vetélytársa a hagyományos kulturálódási formáknak

Krisztab: Párhuzamos: nem érzékelem a kultúrában negatív hatását az internet használatnak, viszont remélem, hogy sok pozitív hatása lesz majd

2. Szerinted az emberek nyitottak-e a változásra? Elmozdul-e a csoportok aránya?

magdisz67: Nyitott vagyok, de szerintem a békés egymás mellett élés is OPTIMISTA megközelítés

kukelykatalin: szkeptikus: nyitott vagyok, ha elég meggyőző az érv mellette

eveningdawn: Szerintem az optimisták tábora növekedni fog, mert a web2 át fogja alakítani a kultúrafogyasztási szokásokat még nagyobb mértékben

Krisztab: én remélem, hogy a kettő között lesz valahol vagy legalább az emberek nyitottabbak lesznek

kamjenbrigi: én még az előző kérdéshez írnék, bár ez szorosan kapcsolódik a mostani kérdéshez is:"optimisták" az internet és web2.0.ás eszközök miatt nem szűnik meg a kultúra, pl. a művészet vagy egyebek, de bizonyos eszközök segítségével bebarangolhatsz egy múzeumot

nagykalina: a nyitottsághoz az is kell, hogy megismerjék az internet világát

nagykalina: az ismeretlentől általában félünk

3. Milyen eszközökkel növelhetjük az optimisták táborát?

nagykalina: ismeretterjesztés, oktatás, népszerűsítés

magdisz67: Felvilágosítással, meggyőzéssel

nagykalina: bemutatás

magdisz67: megtapasztaltatás

kukelykatalin: mindenképpen a digitális eszközök kapcsolódását a hagyományos módszerekhez

nagykalina: közös ismeretszerzés

eveningdawn: meg kell mutatni ennek az előnyeit és élményszerűségét

Krisztab: oktatással

Krisztab: talán ez a motiváltságtól is függ

magdisz67: nem csak az eszköz lehet a pesszimuzmus oka

kamjenbrigi: a digitális eszközök még szélesebb körben való elterjedése, a széles sávú internet nagyobb elterjedése, közös tanulás és közös motiváció megtalálása

magdisz67: ill. az eszköz hiánya nem arányos a pesszimizmussal

Az esti csoportfoglalkozáson újabb feladatot kaptunk, a témánkkal kapcsolatban kérdőívet kell szerkesztenünk, és a kurzus facebook felületén közzétennünk. A válaszok lassú ütemben érkeztek, összesen 14 fő töltötte ki kérdőívünket. A kérdőív kiértékelése után az alábbi eredményre jutottunk:

A csoportfoglalkozáshoz kapcsolódó kérdőív lényegében arra igyekezett megtalálni a választ, hogy a kérdőív kitöltője melyik internetező csoportba sorolja magát, illetve, hogy ez mennyire stabil, vagy esetleg nyitott választás.

Az első kérdés konkrét választás elé állította a kérdezetteket. Így szólt az első kérdés:

Melyik csoportba sorolná magát?

A tizennégy válaszolóból a legtöbben, vagyis 57%-os arányban optimistának vallották magukat az online és az offline kultúra kapcsolatában. Ez azt jelenti, hogy több mint a fele válaszolók úgy gondolják, hogy nem csak együtt tud élni ez a két dimenzió, hanem akár egymásra, egymásból épülve tudnak létezni, amivel tudást, információt és tevékenységi formákat kínálnak az internetezők számára. Ha a hangulati mérőket néznénk, talán a békés egymás mellett élés állna a legközelebb az optimistákhoz, érdekes tehát, hogy azt választották a legkevesebben, mintegy 7%. Közeli arányokat mutattak a középmezőnyben a szkeptikusok 14% és a párhuzamos csoportba tartozók 21%.

  

A második kérdésben egy rövid indoklást kértünk a válaszolóktól, hogy miért választották az adott csoportot. Itt a következő válaszok születtek:

„Szerintem az internet jelenleg konkurenciaként tekinthető a hagyományos művelődési formák mellett.

„nem különíthetőek már el egymástól teljesen.”

„Mert, úgy vélem, hogy a digitális eszközök nincsenek negatív hatással a kultúrára, viszont lehetnek/lehetnének pozitív hatással. Később pedig a digitális kultúra és az offline kultúra találkozhatna.

„általában optimistán állok a dolgokhoz.”

„Az internet kíváló megjelenési felülete lehet a kultúra megjelenítésére”

„az internet nincs jelentős (negatív) hatással a kultúrára.”

„Ez a legegyszerűbb számomra.”

„Mindennek próbálom a jó oldalát nézni.”

„offline és online kultúra egymás mellett él, de amiért szkeptikus vagyok az az, hogy szerintem egyik sem nyit a másik felé, ezért soha nem fognak találkozni.”

„Az internet nem képes pozitív hatást gyakorolni a kultúrára. Vagy azt csak jelentéktelen arányban (a szeméthez képest). Nem atombombát szerettek voltna készíteni a tudósok, de az (is) lett belőlet.”

„Bár nem teljesen tartozom az optimisták táborába, mégis úgy érzem, hogy a jelenlegi hozzáálláshoz képest optimistább vagyok, mint más.”

„Szinten mindenhez optimistán állok, így ehhez a kérdséhez is, és úgy látom, hogy az internet és web világa nem rombolja le a kultúrát, inkább segíti annak teredését.”

Amint olvasható egyrészt a kérdezettekből ketten nem indokolták a válaszukat, illetve több helyen érezhető volt, hogy a válaszok általánosak, egyáltalán nem igazolják a választást.

„Ez a legegyszerűbb számomra”, „Mindennek próbálom a jó oldalát nézni”.

Máshol, főleg a negatív értékeléseknél, összetettebb indoklások olvashatóak. „offline és online kultúra egymás mellett él, de amiért szkeptikus vagyok az az, hogy szerintem egyik sem nyit a másik felé, ezért soha nem fognak találkozni.” vagy „Az internet nem képes pozitív hatást gyakorolni a kultúrára. Vagy azt csak jelentéktelen arányban (a szeméthez képest). Nem atombombát szerettek voltna készíteni a tudósok, de az (is) lett belőlet.”

A harmadik kérdésnél, függetlenül a választásuktól egy spekulatív kérdést tettünk fel.  A korábbi kutatás eredménye alapján a minta 30 %-a tartozik a "békés egymás mellett élés", 28 % a "szkeptikusok", 22 % a "párhuzamosok sohasem találkoznak" és 20 % az "optimisták" csoportjába. Véleménye szerint változni fog-e ez az arány?

A harmadik kérdés válaszainál nagyon érdekesen alakultak a válaszok.  A 7%-os „nem”-et leszámítva szinte mindenki igennel válaszolt. A különbség a válaszadók véleményében csupán a változás intervalluma volt. Vagyis a többség szerint igen valószínű, hogy a korábbi kutatási eredmények arányai a jövőben változást fognak mutatni.

A negyedik kérdés a harmadik kérdésre épült. Arra voltunk kíváncsiak, hogy a tesztet kitöltők melyik internetező csoportban látják a jövőbeni dominanciát a többi csoporttal szemben.

A válaszok némileg hasonló arányt mutatnak azzal, amit a válaszadók magukról állítottak. Némiképpen több szavazat jutott az optimistáknak, jóval leelőzve a többi csoportot, a többiek pedig majdhogynem arányosan oszlottak meg.

Az ötödik kérdésben egy öttagú skálán kellett jelezniük, hogy mennyire tartják fontosnak az internetet, mint a kultúra terjesztőjét. Egyes jelezte a legkevésbé, az ötös a leginkább egyetértést.

A válaszok itt is eléggé egységesek és pozitívak voltak. Szinte mindenki egyetértett abban, hogy az internet a kultúra terjesztésére egy remek eszköz.

A hatodik, záró kérdésben egy állítást kellett értékelniük a kérdezett személyeknek, ami a következő volt: a kultúra és az internet két külön világ, az internet csak árnyéka lehet a kultúrának.

Ebben a kérdéskörben a többség inkább a nemleges választ preferálta, tehát inkább azzal értenek egyet, hogy az internet van annyira értékes és kultúrateremtő, mint maga az offline kultúra.

3. kép: A csoporttagok (jobbról balra): Oravecz Diána, Szalatnyai Erika, Takács Anita

Felhasznált irodalom:

Csepeli György - Prazsák Gergő (2010): Örök visszatérés. Jószöveg Műhely Kiadó, Budapest.