Offline információk digitalizálása digitális jogi vonatkozásban

„Könyvtárak ezreit pusztítja el a bomba és tűzvész: a szöveg azért valahol mégiscsak megmarad. Sok min­dent el lehet venni az emberiségtől, meg lehet fosztani mindentől, ami életét értelmessé és érdemessé tette. Csak egyet nem lehet most már kiirtani: a szöveget. A szavak megmaradnak, az emberiség legszebb és leg­okosabb mondatai többé már nem veszhetnek el.”

Bálint György

Utolsó bejegyzésemet a digitális kereskedelem, digitális jog, digitális egészség és közérzet című órához kapcsolódóan készítem. A számomra legérdekesebb témát választottam a digitális jogot, mivel érdekel, hogy milyen jogi vonatkozásai vannak a digitális világnak és azon belül is az offline tartalmak digitalizálásának. Azt gondolom, hogy ez a kérdéskör nagyon is aktuális, hiszen egyre több tartalom kerül digitalizálásra vagy már digitális változatban készül el.  Úgy érzem fontos, hogy tisztában legyünk a jognak ezen oldalával is, mivel a nem tudás nem ment fel senkit a következmények alól.

Mi a digitalizálás, milyen előnyei, okai és célcsoportjai lehetnek?

 

Először is nézzük meg, hogy mi az a digitalizálás. Fazekas-Paragh Judit Éva - Szerzői jog, szerzői jogi törvény, digitalizálás című szakdolgozatában a következőket olvastam: „Digitalizálás alatt azt a folyamatot értjük, melynek során a korábban más (analóg) hordozón rögzített tartalmakat valamilyen digitalizáló eszköz segítségével a számítógép által értelmez­hető formában kódoljuk, illetve rögzítjük a gép által olvasható adattároló eszközre.” (Fazekas, 2010, 14. o)

Tehát, minden olyan folyamat digitalizálásnak tekinthető, melynek során a korábban használt eszközöket a számítógép „nyelvére” lefordítva értelmezhetővé teszünk. Legyen ez egy kazetta –CD-re történő átírása vagy egy HD kazetta átalakítása DVD formátumba, vagy akár egy könyv scenelése. A digitalizálási folyamatnak előnye, hogy a módosított anyagban/anyagot könnyebben lehet keresni, ezáltal az új formában létrehozott anyag könnyebben kezelhető (másolásható, szerkeszthető, nyomtatható). Ezen folyamatnak számos oka lehet, ezek közül néhányat megemlítenék:

-          értékmentés,

-          archiválás,

-          nyilvános szolgáltatás számára hozzáférés biztosítása,

-          szolgáltatás hozzáadott értékekkel,

-          reprodukálás,

-          jövedelemszerzés,

-          on-demand szolgáltatás. (Fazekas, 2010, 14. o)

A digitalizálás előtt el kell dönteni, hogy milyen felhasználói csoportnak szánjuk a dokumentumot, hiszen ez alapján dől el, hogy milyen szerzői jogi törvény alapján digitalizáljuk majd a kívánt művet. Három felhasználói csoportot különböztethetünk meg:

-          „magánszemély – saját maga, saját céljaira digitalizál;

-          intézményi – belső célokra történő digitalizálás;

-          a nagyközönség számára – tartalomszolgáltatási céllal digitalizálunk.” (Fazekas, 2010, 33. o)

Mindent összevetve azt gondolom, hogy a digitalizálás egy jó lehetőség arra, hogy a korábbi más eszközök használatával készített alkotásokat egy jobb, könnyebben kezelhető formátumba transzformálva örökítsük át az utókor számára. Azonban a szerzői jogokra oda kell figyelni, nem mindegy, hogy ki és milyen célból, milyen felhasználásra készíti a digitális formát. Legyen szó egy előadás hanganyagának felvételéről és felhasználásáról, vagy egy kéziratról, melyet begépelünk vagy scenelünk, hogy azt majd szélesebb körben terjeszthessük. Fontos tehát szem előtt tartanunk mindezek jogi oldalát is.

Fogalom meghatározás
 

A digitalizálás folyamata, illetve az eközben kialakult szerzői jogokat sértő helyzetek hívhatták életre a digitális jogi kialakulását és a hozzá kapcsolódó ügyek kezelését. A digitális jogkezelés fogalomkörében nincsen egységes meghatározás, de számos megfogalmazás létezik, így például a Wikipédián ezt találtam:

„A digitális jogkezelés (Digital Rights Management = DRM) az interneten fellelhető digitális tartalmak technikai és jogi védelmére szolgáló technológiák összefoglaló neve, melyek lehetővé teszik a digitális mű azonosítását, a műhöz fűződő jogok kezelését, a tartalom felhasználásának szabályozását, a jogdíjak megfizetését, a felhasználók magatartásának nyomon követését és a jogok érvényesítését. A DRM tehát egy tartalomeladást és felhasználást ellenőrző rendszer, melynek két alapvető célja az azonosítás és a jogérvényesítés.

A DRM-technológiák kapcsolódhatnak magához a műhöz, az internetes hálózathoz, vagy a felhasználó által használt eszközökhöz, berendezésekhez. Így alkalmazásuk fizikai hordozókon (CD-ken, DVD-ken), olyan interneten terjesztett tartalmakban, mint zenei fájlok, elektronikus könyvek (E-könyv), szövegek, képek és játékok, vagy letölthető videók a leggyakoribb.” (Wikipédia)

   Digitális tartalmak nyomon követése, védelme, azonosítása

Ilyen DRM- technológia például a Digitális Tárgyazonosító (Digital Object Identifier – DOI) rendszer, mely a digitális állományok (elektronikus dokumentumok, képek, hangfájlok, stb.) tulajdonosának azonosítására és azok nyomon követésére szolgál. Az azono­sítást szolgálja, segíti még a digitális vízjel is. „A szerzők, ill. a felhasználók a digitális aláírás segítségével tudják igazolni személyazonosságukat. A jogosulatlan hozzáférés megakadályo­zását szolgálja a titkosítás és a hitelesítés.” (Fazekas, 2010, 26. o) Ebből is látszik, hogy számos lehetősége van a szerzőnek arra, hogy védje tulajdonát.

   Szerzői jog

Mindezek után úgy gondolom ki kell, hogy térjek a szerzői jog jelentőségére és szerepére a digitális tartalmak vonatkozásában. Mivel a digitalizálás a szellemi termék duplikálásának minősül, ezért ennek engedélyezés a szerző kizárólagos joga. Ezek után akkor jogosan vetődik fel a kérdés, hogy mi tartozik a szellemi termék kategóriába és mit véd a szerzői jog?  Fazekas-Paragh Judit szakdolgozatában a következőket olvastam ennek kapcsán: „Minden olyan egyéni, eredeti alkotás (Az ötlet, elgondolás, eljárás, elv, működési módszer, matematikai művelet stb. nem részesül szerzői jogi védelemben.) szerzői jogi oltalomban részesül, amely egy vagy több szerző szellemi, művészi teljesítményének eredményeként jön létre. A szerzői jog a művet annak létrejöttétől védi.” (Fazekas, 2010, 32. o)

A szerzői jog meghatározása kapcsán pedig ezt találtam: „A szerzői jog – az iparjogvédelem mellett – a szellemi tulajdon külön ága, amely védi a szerzői műveket és a kapcsolódó jogi teljesítményeket. A szerzői jog szabályozás célja az irodalmi, tudományos és művészeti alkotások védelme, megnevezésüktől és bármiféle mennyiségi, minőségi, esztétikai jellemzőtől vagy az alkotás színvonalára vonatkozó értékítélettől függetlenül. A szerzői jog a szerzők és egyéb jogosultak személyéhez fűződő és vagyoni jogait, valamint a szerzői művek felhasználásának formáit, feltételeit szabályozza.” (A művek digitális archiválásának és felhasználásának szerzői jogi szabályai, 2. o.)

A szerzői jogokat két nagyobb csoportra lehet felosztani az egyik a személyhez fűződő, a másik a vagyoni. A nem átruházható személyi jogok tartalmazzák a nevet, a szerzői minőség elismerésének jogát, a nyilvánosságra hozatal és visszavonás jogát és a mű sérthetetlenségének jogát. A feltételekkel átruházható vagyoni jogok összetevői: az ellenszolgáltatásra való jog a mű felhasználásáért cserébe és az, hogy a szerző kedvezményezettjei örökölhetik a szerzői jogot. A vagyoni jogok csak védelmi időn belül (ált. 70 év irodalmi mű esetében) érvényesíthetőek, ezután ingyen felhasználható, közkincsé válik az alkotás.

A felhasználó
 

Egy mű felhasználójává akkor válhatunk, ha jogviszonyba kerülünk a tulajdonossal, így a védelmi időn belül is többszörözhetjük az alkotást. „A felhasználás feltételeit és körülményeit írásbeli szerződésben kell rögzíteni, amelynek feltétlenül tartalmaznia kell a következőket: a szerződő felek azonosítására szolgáló adatok, a szerződés tárgya, a szerző nyilatkozata a mű eredeti voltáról, a felhasználás köre (internet, nyomtatás stb.), a felhasználás időtartama (amely időszakon belül a felhasználó jogosult a mű felhasználására), a vagyoni jogokra vonatkozó megállapodás (a szerzői jogdíj összegének rögzítése, a fizetés módja, ideje stb.).” (Fazekas, 2010, 32. o.)

A szerzői jog azonban a felhasználók érdekeit is szolgálja nem csak a szerzőkét, mivel egyes információk felhasználása a szerző hozzájárulása és térítési díj megfizetése nélkül is lehetséges. Ezt nevezik a szabad felhasználás jogának. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a szabad felhasználás sérelmezheti a szerzőt és kereskedelmi célt szolgálhat. Példaként: „Archiválás céljából lehet másolatot készíteni – tehát digitalizálni is –, ha az belső intézményi célokat, tudományos kutatást, könyvtárközi kölcsönzést szolgál, illetve ha már korábban megjelent mű kisebb részéről, vagy folyóirat-, ill. újságcikkről készül.” (Fazekas, 2010, 33. o)

Ti mit gondoltok, milyen anyagokat lehetne vagy kellene még digitalizálni természetesen a megfelelő jogi szabályozás mellett? Mire lenne igény? Én mindenképp jó lehetőségnek tartom azt, hogy tanár úr órái youtube-on videó formájában is elérhetőek, ezáltal bármikor visszahallgathatóak a világhálóról.

Irodalmak:

1. Fazekas-Paragh Judit Éva (2010): Szerzői jog, szerzői jogi törvény, digitalizálás – Szakdolgozat - http://ganymedes.lib.unideb.hu:8080/dea/bitstream/2437/101402/1/Szakdolgozat_Paragh_Judit_titkositott.pdf 2013.05.21 
2. Wikipédia - Digitális jogok kezelése - http://hu.wikipedia.org/wiki/Digit%C3%A1lis_jogok_kezel%C3%A9se 2013.05.21 
3. Kép – Digitalizálás http://www.jamk.hu/files/img/digi 2013.05.28  
4. Kép – Jog http://creditvhungary.qwqw.eu/tarhely/creditvhungary/kepek/jog_488_20080307101924_792.jpg 2013.05.28
5. A művek digitális archiválásának és felhasználásának szerzői jogi szabályai - http://www.nava.hu/download/a_nava_szerzoi_joga.pdf