Ki gondolta volna... kezdhetném így is a mondandómat. A tárgy keretében utolsó virtuális csoportfoglalkozásomat lezárva jó érzés visszatekinteni, honnan indultunk februárban, és mi mindent éltünk át, amiről korábban nem volt tudomásunk. A tantárgy kapcsán több ilyen "aha-élményem" volt, a Second Life foglalkozások pedig kifejezetten üdítően hatottak. Nem volt ez másként a május 15-i esti foglalkozáson sem, ahol rendhagyó módon egy hallgatótársunk kapta a főszerepet.
Szemán Zoltán egy virtuális könyves találkozóra hívott bennünket, ahova előzetes kérésére kedvenc idézetünket hoztuk el. A feladatban talán a kedvenc szó okozta a legnagyobb fejtörést, ezért inkább a legutóbbi emlékezetes könyvből választottam. Míg vártunk a későn érkezőkre, a technika ördöge nem aludt, és megtréfálta az itthoni "eszközparkot", így tíz perc tehetetlenség után sikerült újra csatlakoznom a többiekhez. A foglalkozás már javában tartott, de ahogyan a jó túravezető sem hagy senkit elveszni, Zoltán is kitűnő "multitasking-képességéről" tett tanúbizonyságot, és privát beszélgetésben igyekezett felzárkóztatni az instrukciókkal a csoporthoz.
Az estén az SL új eszközeivel is megismerkedtünk. Jegyzetet hoztunk létre, amiben elhelyeztük idézeteinket és elküldtük a foglalkozás-vezetőnek. Az idézetek ezután az asztalon lévő könyvből mindenki számára elérhetővé váltak.
A közösségi légkör kellemesen oldott volt, annak ellenére, hogy a megszokott csoporttagokon kívül ismert és kevésbé ismert résztvevők is megjelentek. Egy gondolat már a helyszínen megfogalmazódott bennem a könyves közösségekkel kapcsolatban függetlenül attól, hogy online vagy offline közösségről beszélünk. A közösség jövője a résztvevőkhöz való hozzáállástól függ. Amennyiben a könyves találkozón a résztvevő úgy érzi, hogy hátránya származik abból, hogy egy könyvet nem olvasott, vagy nem hallott még róla, emiatt kényelmetlenül érzi magát, a jövőben biztosan nem tér vissza. Ha azonban a társalgás oldott, a jelenlévők is megnyílnak, és igazán építő közösség jöhet létre. A szerda esti találkozón az utóbbit éreztem. Valamennyien olyan idézetet hoztunk, amely személyiségünkbe enged betekintést, így a csoporttagok, még ha rövid időre is, de megnyíltak egymás előtt.
Habos Villa már az esemény alatt arról kérdezett bennünket, el tudnánk-e képzelni az este folytatását, ha igen, milyen formában. A válasz határozott igen többek részéről is. Akár tematikus estek, akár csoportmunkában történő feladatmegoldás vagy könyv feldolgozás, a lehetőségek adottak, csupán a közösség maradjon meg.
Miután elhangzottak az idézetek és választásuk indoklásai is, a megosztott jegyzetet újra megnyitva egy rövid kérdőívet találtunk a témával kapcsolatban, amit a helyszínen szövegesen megválaszoltunk.
A csoporttagok biztosították a szervezőket, hogy a későbbiekben szívesen részt vesznek könyves találkozókon a virtuális térben, mert jól érezték magukat.
Végül az idézet:
“Ha képesek vagyunk egy másik ember iránt őszinte elfogadást érezni és ezt kimutatni, ezzel hatalmas segítő tényezővé válunk a számára. Az, hogy olyannak fogadjuk őt el, amilyen, komolyan elősegíti, hogy a kapcsolatban fejlődhessen, előreléphessen, előnyére változzon, megtanuljon problémákat megoldani, az érzelmi egészségirányába mozduljon el, termékenyebb, alkotóbb legyen, és belső lehetőségeit jobban megvalósíthassa. Hiszen az élet egyszerű, de gyönyörű paradoxonja: ha úgy érezzük, hogy valaki őszintén elfogad olyannak, amilyen vagyok, akkor máris hajlandó vagyok elmozdulni e pontról: elgondolkozni, hogyan szeretnék megváltozni, fejlődni, mássá válni, még inkább azzá, amivé válnom csak lehetséges.”
A gondolat Thomas Gordon: P.E.T. A szülői eredményesség tanulása című könyvből való, melyet egy egyetemi kurzus keretén belül tartott tréning hatására olvastam el. A könyv, bár a jó szülő-gyermek kapcsolat létrehozása érdekében született, az emberi kapcsolatok alakításában alapvető szerepet játszhat, ahogyan a tréningen is tanultuk. Az értő figyelem alkalmazása segít, hogy saját valójában fogadjuk el a másikat, ne akarjuk a magunk ízlésére formálni, és hagyjuk, hogy önálló problémamegoldóvá váljon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése