A blog mint a hagyományos média konkurenciája

Az óra kapcsán felmerült bennem egy szembenállás a hagyományos média és az újmédia világa között. Nem egy szigorú értelemben vett szembenállás, de mindenképpen megfogalmazhatóak különböző jegyek. Ezért ezt a bejegyzésemet az e-kultúra sajátosságainak, pontosabban a blognak, mint a hagyományos média konkurenciájának szánom.

Az e-kultúra említése miatt távolabbról kell kezdenem, méghozzá a kultúra definíciójával. Tanulmányainkból jól tudjuk, hogy számtalan definíciója létezik, azonban én most mégis kiragadnék egyet. Niedermann (1999) szerint a kultúra azon dolgok összessége, amelyeket az ember a természetben, illetve azt meghaladva alkot, alkotott saját maga vagy a közösség számára. Ebből a dimenzióból értelmezve az e-kultúra azon dolgok összessége, amelyeket az ember a világhálón, illetve azt meghaladva alkot, alkotott saját maga vagy a közösség számára. Ebben az interpretációban a blog egy alternatív út lehet a közösség tagjai számára, hogy létrehozzanak valamit saját maguk vagy mások részére.

A kultúra meghatározása után, kicsit visszatérve az előző óra témájához, szükséges definiálni az információs társadalom fogalmát, mely biztosította a feltételeket ennek a környezetnek. Daniel Bell szerint az információs társadalomban az energiahordozók helyett az információ kerül előtérbe a technológiai változások és a termelékenység növekedésével. Ebből következően a munkaerőszektorok közötti áramlás a szolgáltatói szektort hozta helyzetbe. Manuel Castells szerint az információs társadalom kialakulásának három forrása az információs-kommunikációs technológiák forradalma, a gazdasági válság és a kulturális, társadalmi mozgalmak felvirágzása, így a társadalom kapcsolatháló-alapúvá vált és a kultúrát egyfajta reális virtualitásként definiálja (Andorka, 2006).

Mérő (2007) az információs társadalom emberét „homo interneticusnak” nevezi. Kiemeli az internet elterjedése által okozott változásokat, például az észlelés felgyorsulását, az egyidejűleg befogadható információk növekedését, a toleranciát a sokféleséggel szemben és az erősebb kritikai szellemet. Ezekben mind közrejátszott az internethasználat és egyúttal az e-kultúra fogyasztójára is jellemzőek. Egyes tulajdonságoknak azonban lehet negatív oldala is, így például a gyors felfogás vezethet felszínes gondolkodáshoz. Egy másik elem, amit Mérő kiemel, az, hogy az internet lehetőséget teremt az anonimitásra, ezzel növekedhet az előítéletektől mentes gondolkodás, a kíváncsiság és a bizonytalanságtűrés az emberekben, akik rendszeresen használják az internetet kommunikációs célokra. Természetesen felmerül a kérdés, hogy mennyire tudunk valóban anonim módon jelen lenni az interneten. Ezek a sajátosságok és jellemzők szükségszerűen a médiára is hatottak, új követelményeket támasztottak vele szemben.

A hagyományos média az „egytől a soknak” modellt követi, tehát passzív, befogadó jellegű. Termékei (újságok, tévé, rádió) manapság általánosan elterjedtek, könnyen hozzáférhetőek (Botházi, 2008). Természetesen nem szabad azt gondolnunk, hogy ezek az eszközök minden háztartásban már jelen vannak, de az évek során ez fejlődő tendenciát mutat. A blogok kapcsán fontos az internet hozzáférés lehetősége, amelyet vagy otthon, vagy különböző netcafékban, könyvtárakban, egyetemen is lehet biztosítani. Itt ismét fontos az internet-penetráció mértéke, melyről előző bejegyzésemben már említést tettem. A hagyományos média és blog vizsgálata során így figyelembe kell vennünk, hogy egy újsághoz könnyebben hozzá tudnak férni, mint interneten lévő bloghoz.

A blogok vizsgálatát nehezíti, hogy a mai napig nincs egy általánosan elfogadott definíciójuk. Pintér (2006) elsősorban személyes műfajként definiálja, kiemelve a nyilvánosságot. Szekfű (2006) a közösségi gondolatok digitalizálásaként értelmezi, míg Pécsi (2006) számára egy eszköz, különböző tartalmak megjelenítésére. Jellegzetességeit tekintve a blog egy periodikusan újabb bejegyzésekkel bővülő oldal, mely lényegében ezek sorozatából áll. Hivatalos weblapként működik, mely az internet felhasználók számára elérhető. Témája sokrétű lehet a személyes naplótól a politikai véleménynyilvánításig. Számos ingyenes és fizetős blogszolgáltató létezik, de akár saját blogmotor üzemeltetésére is lehetőség nyílik (Kárpáti-Molnár-Tóth-Főző, 2008).

A blog kifejezést 1999-ben Peter Merholz alkotta meg. Ez idő tájt nagy expanziót figyelhetünk meg: az új virtuális tér, a blogoszféra növekedése 2001-ben érte el a tetőpontját, Magyarországon pedig az ezredforduló környékén kezdtek el terjedni a blogok. 2004 augusztusában megközelítőleg 33 000 blog létezett, 2005 márciusában pedig körülbelül 82 000, ami 148%-os növekedésnek felel meg. Ez a szám 2006-ra 100-150 000 között mozgott (Dobó, 2006a). Ennek ellenére a blog mégsem a legnépszerűbb webkettes alkalmazás, mert a Digitális Jövő Térképe 2007-es felméréséből kiderül, hogy Magyarországon csupán 25% a blogot olvasók aránya, és csak 8% a blogot íróké (Galácz, 2007).

A közösségi média szerepe akkor erősödött meg igazán, amikor megkérdőjeleződött a hagyományos média objektivitása. Ennek legjelentősebb példája talán az iraki háborúhoz köthető. Sokan kifogásolták, hogy az amerikai média nem objektíven tájékoztat a háborúról. Ekkor született meg a híres „Where is Raed?” című blog Salem Paxnak köszönhetően, amely személyközeli, hiteles beszámolót adott az iraki helyzetről. A bloggerek igazságkereső aktivitása tetten érhető például Trent Lott esetében is, akinek beszédében rasszista hozzászólások hangzottak el. Ezt a hagyományos média igyekezett elpalástolni, ám a bloggerek felszínen tartották a témát, míg végül visszakerült a professzionális médiába, és ez lemondásra kényszerítette a képviselőt (Dobó, 2006a).

A 2001. szeptember 11-én történt események is bizonyították a blogok létjogosultságát. A nagyobb internetes hírportálok például megrokkantak a kíváncsi tömeg hatására, így az embereknek alternatív információforrások után kellett kutatniuk. Megfigyelhető volt, hogy a bloggerek nagy szerepet játszottak a feldolgozási folyamatban, főleg mert több oldalról is megközelítették az eseményeket, és nagy szerephez jutottak az amatőr felvételek is. A 2004-es cunami kapcsán a hírterjesztésben, az eltűntek keresésében és az adományok gyűjtésében is kiemelkedő szerepet töltöttek be a bloggerek (Dobó, 2006a). 2012-es viszonylatból vizsgálva pedig meg kell említenünk a közösségi oldalak érezhetően megnövekedett szerepét ezekben az esetekben.

A blogok nem csak az újságírásnak jelentenek konkurenciát, ugyanis a 2003-as évektől elterjedőben vannak az úgynevezett audioblogok is, amelyek podcasting néven önállósultak. A blogoknak ez az új formája lehetővé teszi az audiotartalmak megosztását, így akár önálló rádiócsatornát is létrehozhat a felhasználó. Ez előmozdíthatja a rádiózást egyfajta on-demand forma felé. Nemcsak a rádiókat, hanem a televíziókat is fenyegetik a blogok, hiszen a különböző videómegosztó portálok segítségével ma már szinte bárki létrehozhat úgynevezett videoblogot, amelyben a felhasználó akár saját tévécsatornát is kialakíthat (Dobó, 2006b).

Látható, hogy a blogok közreműködésével kialakulóban van az úgynevezett többes szám első személyű média, amely már nem az „egytől a soknak” szól, hanem a „soktól a soknak” (Botházi, 2008). Az internet lehetőségeinek köszönhetően a gyártási és terjesztési költségek jelentéktelenné váltak. A médiablogok lényege a párbeszéd, célja a szakértő megszólaltatása, ugyanis a bejegyzés élete a publikálással kezdődik, majd a hozzászólások által fejlődik tovább. Ez a sajátosság nem lehetséges a nyomtatott sajtónál, illetve csak korlátozottan, olvasói levelek publikálásával. Ezen a ponton jól tetten érhető, hogy egyre jobban elmosódik a határ a szerző és az olvasó között (Pécsi, 2006).

Vannak olyan helyek, amelyeket a „Nagy Lap” neve megnyit, azonban a civilek számára elérhetetlenek. A hagyományos médiának megvannak az eszközei a hírek ellenőrzésére, minden oldal megszólítására, a lektorálásra. A médiabloggereknek ez nem adatik meg, így ők mindig szubjektív és fenntartásokkal elfogadható információkat fognak közölni. Egy másik kritika, ami a bloggereket érinti, hogy általában a hagyományos média hírein élősködnek. Ez nyilván abból adódik, hogy a bloggerek nem férnek hozzá az elsődleges információforráshoz, így nekik csak az átdolgozás jut. Ennek cáfolására azonban már előfordultak olyan esetek is, amikor a hagyományos média merített a blogoszférából egy érdekes témát, és megvizsgálta saját lehetőségeivel. Ezután a téma ismét visszakerült a blogoszférába, tehát egyfajta körforgás figyelhető meg (Pécsi, 2006).

Arra a következtetésre juthatunk tehát, hogy a hagyományos média nélkül életképtelen a civil média. Fontos megjegyezni, hogy a civil média szerepe az olyan országokban sokkal jelentősebb, ahol korlátozott a sajtószabadság (pl.: India, Pakisztán, Kína). Többször is hallani olyan eseményekről, hogy bloggereket tartóztattak le bizonyos tartalmak publikációja miatt, Kína pedig minden eszközzel igyekszik cenzúrázni a felhasználói tartalmakat (Botházi, 2008).

Mindezek ellenére a média eddig kívülálló olvasói, nézői most betörnek a szerkesztői színfalak mögé, „habermasiul szólva elkávéháziasítják azt”. A hagyományos média átalakulóban van, eltolódik az aktív állampolgári részvétel felé, és ebben az újmédiának és annak legnagyobb úttörőjének, a blognak is nagy szerepe van (Botházi, 2008). 

Felhasznált források:

1. Andorka R. (2006): Bevezetés a szociológiába, Osiris Kiadó, Budapest.
2. Botházi M. (2008): A civil média lehetőségei. Korunk, 19. 3. sz. 18-21. o.
3. Dobó M. (2006a): Blogtörténelem. In: Falcsik M. (szerk.): Blogvilág. Egy műfaj születése. HVG Kiadó, Budapest, 25-38. o.
4. Dobó M. (2006b): Privát napló és IT találkozása a gépasztalon. Egyéni technikai lehetőségek a blogban. In: Falcsik M. (szerk.): Blogvilág. Egy műfaj születése. HVG Kiadó, Budapest, 52-62. o.
5. Galácz A. (szerk, 2007): A digitális jövő térképe 2007. A magyar társadalom és az Internet. Jelentés a World Internet Project 2007. évi magyarországi kutatás eredményeiről. ITHAKA, Budapest.
6. Kárpáti A., Molnár Gy., Tóth P. és Főző A. L. (szerk, 2008): A 21. század iskolája. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest. URL: http://download.microsoft.com/documents/hun/learning/books/21.szazad.pdf (Utolsó letöltés: 2013. március 5.)
7. Mérő L. (2007): A pénz evolúciója. Darwin és a gazdaság eredete. Tericum Kiadó, Budapest.
8. Niedermann, J. (1999): Kultúra. In: Bujdosó D. (szerk.): Német kultúraelméleti tanulmányok I. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 129-147. o.
9. Pécsi F. (2006): Rég és új (h)arca a médiában. A blog és a hagyományos (elektronikus) sajtó viszonya. In: Falcsik M. (szerk.): Blogvilág. Egy műfaj születése. HVG Kiadó, Budapest, 121-133. o.
10. Pintér R. (2006): A blog néhány társadalmi, gazdasági, politikai és technikai összefüggése. In: Falcsik M. (szerk.): Blogvilág. Egy műfaj születése. HVG Kiadó, Budapest, 63-80. o.
11. Szekfű B. (2006): A Második Háló megjelenése. Internetközösségek, blogoszféra. In: Falcsik M. (szerk.): Blogvilág. Egy műfaj születése. HVG Kiadó, Budapest, 80-95. o.

A bejegyzés Horváth László (2012): Az e-kultúra sajátosságai. A blog mint a hagyományos média konkurenciája. In: Lénárd Sándor, Szabó Zoltán András és Takács Ádám (szerk.): Hármashatár 1. Ötéves Jubileumi Kötet, Eötvös Kiadó, Budapest, 34-37. o. alapján készült.