A digitális nemzedékelméletek és a valóság

https://docs.google.com/file/d/0BwwwnB5pSOFGcl9YT3F1NVlvMnM/edit

A digitális nemzedékelméletek és a valóság

1.     dia.

Előadásomban szeretném ismertetni a generációs modellt, mely életkor szerint határozza meg és jellemzi az egyes embereket. Ezen elmélet nem minden helyzetben állják meg a helyüket, tehát megkérdőjelezhetőek. Vajon miért? Erről is megosztok néhány gondolatot. Végezetül pedig a digitális bennszülöttekről kialakult optimista és pesszimista képet vázolnám fel.

2.    dia

Veteránoknak nevezzük azokat, akik 1945 előtt születtek.

Idős korban találkoznak először az internettel, maga számítógép használata is kihívást jelent a számukra, nehezen tudnak megbirkózni a digitális társadalom nyújtotta lehetőségekkel.

A bébi bumm korosztálya (1946-1964)

Életük derekán találkoztak az internettel, munkavégzésükbe hellyel-közzel beépült, de nem hozott radikális változást.

X generáció  ( 1965-1979)

Ők a hírnöknemzedék, illetve átmeneti nemzedékként is aposztrofálják őket. Kamasz és ifjú korukban találkoztak az internettel, munkavégzésüket alapvetően határozza meg.

Y generáció  (1983-1995)

Gyermekkorukban kerültek kapcsolatba az internettel. Ők a digitális nemzedék első hulláma. Most kezdenek megjelenni a munkaerőpiacon. Minőségileg új szintet képvisel a hírnöknemzedékhez képest.

Z generáció (1996-2009)

Soha nem élt olyan társadalomban, ahol nem volt internet.

Alfa generáció (2010-)

Akik napjainkban születnek.

Biztosan mindenkinek van olyan ismerőse, családtagja, aki valamelyik generációba beletartozik. Ha rá gondol, illetve saját magát behelyezi a megfelelő helyre és értelmezi a rá jellemzőnek vélt meghatározást, azonnal el tudja dönteni, hogy igaznak, valósnak érzi, ítéli- e meg, vagy tud kivételeket mondani, esetleg önmagát is annak tartja, mert valamilyen környezeti hatás miatt nem éppen az a jellemző rá, amit a generációs elméleten olvasott, hallott.  Természetesen leginkább az egyéntől függ, hogy mennyire érdeklődik a technikai újdonságok iránt. Van olyan ember, aki idős korában sem szeretne lemaradni, de van olyan fiatal is aki egyáltalán nem igényli a komolyabb ismereteket. Fontos megemlíteni az egyéni igényszintet, ami az iskolázottsággal is korrelál. Tehát az említett generációs határok nem jelentenek szorosan vett korhatárokat. De csak az egyén miatt kérdőjelezhetjük meg ezt az elméletet, vagy más okból is? Nézzük a következő diát!

3.  dia

Sajnos ma még hatalmas szociális különbségek tapasztalhatóak, és ez bizony rányomja bélyegét a digitális technika elterjedésére. Hiába szeretnék én pedagógusként, andragógusként távoktatást, nem követelhetek internettel megoldható feladatokat, ha nincs meg a megfelelő tárgyi feltétel, akár az intézmények, akár a személyek oldaláról nézve. Elképesztően elmaradott országrészek, embercsoportok élnek hazánkban, akiknek az alapvető létszükségletek is alig-alig biztosítottak. Egy másik kurzus keretében kell most azon elgondolkodni, hogy egy roma közösséget hogyan tudnánk andragógusként visszacsábítani a tanulás, a munka világába. Intézményesített keretek közt megismertethetem velük az internet adta lehetőségeket, hisz az elhelyezkedésben is jól lehet használni az internetet, de lehet, hogy velük az írás-olvasás tanítással kell kezdeni. Tehát a szociális különbségek nagyon mérvadóak lehetnek.

Az életkor és a felhasználóvá válás, mint azt már említettem nem függ szorosan össze, mint ahogy az sem, ha valaki beleszületik a technikai környezetbe. Természetesen nagyobb eséllyel indul, mint akinek nincs ilyen indíttatása, de az egyéni érdeklődése, motivációja más irányba is viheti, minthogy tudatos felhasználóvá váljon.

Az eszközhasználat pedig nem egyenlő a tudatos eszközhasználattal. Ha valaki kíváncsiságból megtanulta az internet használatát, és a közösségi oldalak látogatásán kívül semmi más nem érdekli ezzel kapcsolatban, az szerintem nem mondható tudatos eszközhasználónak. Meg kell tanulni célirányosan keresni is a különféle kereső oldalakon, mert nagyon könnyen elveszhetünk a részletekben.

A technikai fejlődés felgyorsulása nemcsak a digitális társadalomra, de egész életünkre kihat. Ha kicsit belegondolunk rádöbbenünk, hogy őrületes a fejlődés tempója. Nagyon hamar el lehet veszíteni a fonalat bármely technikai újításra gondolunk. Ugyanakkor mire ez a nagy rohanás? A nap minden percében elérhetőek vagyunk a mobilunk segítségével, az egyetemen elvárják, hogy legyek mindig internet közelben, és az információtudomány tantárgy este kilenckor kezdődő virtuális foglalkozására azonnal készítsem a prezentációt. Erre nem vagyok képes, mert nincs okos telefonom, a munkahelyemen az osztályomban „uraságtól levetett” számítógép van, de internet elérhetőség nincs. Ez már túl gyors tempó nekem, aki eddig azt gondoltam, hogy x generációs létemre eléggé tudom tartani a lépést. Hát nem. De hát hová is tartunk?

4.   dia

 Digitális bennszülötteknek nevezzük azokat az embereket, akiknek a digitális eszközök használata magától értetődő, természetes dolog. A digitális bevándorlóknak ezzel szemben koránt sem természetes ezen eszközök használata, nekik még tanulniuk kell a technikákat.

A generációs konfliktus jutott eszembe Régebben egyértelmű volt a felállás, miszerint a fiatalok alárendeltek voltak az idősebbekhez képest. Mindig az idősebb nemzedék tagjai voltak a követendő példák, bölcsesség köve az ő zsebükben volt. A digitális nemzedék megjelenésével ez a szereposztás már nem helytálló. Most már nem az idősebb generáció tagjait tartjuk bölcsnek, nem nézünk fel rájuk a tudást illetően ,hacsak nem az élettapasztalatokra, és az így megszerzett tudásukra gondolunk.  Természetesen továbbra is sok tudással rendelkeznek az idősebb nemzedék tagjai, de a digitális tudás megszerzését a fiatalok által sajátíthatják el. 
A digitális nemzedék kétféle megítélése:

Az optimista vélemény szerint ez a nemzedék asszertív, érdekérvényesítő képességgel rendelkezik, aktív, könnyen kapcsolatba kerül másokkal, saját tartalmakat tud létrehozni. A közösségépítés miatt sokkal könnyebben megvalósítható számukra. Rájuk nem jellemző az elszigetelődés, még a négy fal között eltöltött idő alatt sem. Ha egyedül is ül a számítógép előtt, és látszólag magányos, rengeteg emberrel tudja a kapcsolatot tartani, és folytonos kommunikációra képes. Ez a nemzedék sokkal önállóbb, kezdeményező  az optimista megítélések szerint. Sok információval rendelkezik, ezáltal toleránsabban viselkedik az emberekkel kapcsolatban, és sokkal kíváncsibb, nyitottabb az újdonságokra. Elmondható az is, hogy könnyebben és szívesen tanulnak újdonságokat. Az együttműködés, a közösségi élet mindennapos megélése jellemzi, előnynek tartják, hogy azonnali visszajelzéseket kapnak. Ez lényeges, hiszen az érzelmeiket is képesek egyből kiadni magukból a közösségi oldalakon keresztül, így nem marad kibeszéletlen az érzelem, rossz élmény. Nagyon fontos,  hogy mindenkinek ki kell beszélnie magából a sérelmeit, hiszen amellett hogy így megkönnyebbül, talán mások véleménye, nézőpontja segíthet megoldani a problémákat, talán a felfogásunkban történik valamilyen pozitív változás.

A pesszimisták szerint. A digitális bennszülöttek azáltal, hogy azonnali jutalomra, visszajelzésekre vágynak, önzővé és egoistává válhatnak. Gyakran az elkényeztetettség is jellemezheti őket, tehát türelmetlenek. Könnyen válnak agresszívvá is, a játékok, a virtuális világ kapcsán. A tengernyi rendelkezésre álló információnak köszönhetően a plagizáló magatartás is elterjedőben van. Sokan el sem tudják képzelni a mai egyetemisták közül, hogy internet nélkül milyen erőfeszítésbe került az információkhoz való hozzájutás, a szakdolgozatírás, a kutatás akár hacsak húsz évvel ezelőttre tekintünk vissza. Ha rendelkeznek is ezek a digitális bennszülöttek kapcsolatokkal a közösségi oldalakon keresztül, mégsem ápolnak régi értelemben vett emberi kapcsolatokat. Igazi baráti kapcsolat ritkán születik az interneten keresztül, mondják a pesszimisták, bár én ezt alaposan meg tudom cáfolni személyes példámmal. Sok embernél látom viszont, hogy több száz ismerőst is magáénak tudhat a közösségi oldalakon. De ki segítene neki, ha bajba jutna?  

Összegezve tehát az életkor alapján felállított generációs modell mind az egyéni, mind pedig a társadalmi, szociális különbségek miatt megkérdőjelezhető. Felmerülhetnek generációs problémák, felcserélődhetnek, átalakulhatnak az eddig fennálló generációs szerepek. A digitális nemzedékről pedig, - mint minden másról, amiről véleményt alkotunk - nem lehet csak és kizárólag negatívan, elítélően nyilatkozni. Tehát nem lehet egyszerűen fekete- fehér kinyilatkoztatásokat tenni egy-egy internetes újításról, és azt gondolom, hogy mindenkinek adjuk meg a lehetőséget, hogy saját belátása szerint döntsön, és saját véleménye legyen az adott alkalmazásról, csoportról, oktatási formáról és még sorolhatnám, és ezt a vélemény-nyilvánítást soha nem hangulatkeltésnek minősítsük! Köszönöm a figyelmet!