"Pardon, de én még az internet előtt születtem!"

Egy magára adó andragógusnak illene motiválnia az összes "y" előtti generációt a fejlődés és informálódás útján. Amikor hallgattam az előadást, majd a különféle cikkek, blogok oldalain olvastam a generációs elméletek legváltozatosabb miértjeiről, akaratlanul is elkapott az érzés, hogy ez mind csak kifogás. Olyan volt, mint Karinthy novellája, amiben a rossz diák magyarázza a bizonyítványát. A következő frappáns felosztásban olvasható, hogy a különböző generációk hogyan is álltak a "nagy bumm"-hoz. 

• "Veterán generáció"(1925-1945): Idős korban találkoztak először az Internettel, számukra a számítógép használata már önmagában is kihívás. Nehezen tudnak megbirkózni a digitális társadalom kihívásaival. 

Akaratlanul is elmosolyodtam a generációs felosztás első számú halmazán, mert eszembe jutott Apukám, aki pont ebbe a csoportba tartozott bele. Ő 1942-ben született és az első laikus rajongók és felhasználók közé tartozott Magyarországon. Még az iskolában híre sem volt az internetnek, amikor már nekünk otthon bevezették a zajos, percekig vonyító, csikorgó csodahálózatot. Ötletem sem volt, hogy mi ez és hogy mire használatos. Emlékszem, még bosszús is voltam miatta, hogy minek vezettette be hozzánk, de ő hajthatatlan volt, mert meg volt győződve róla, hogy bizony ez lesz a jövő. Igaza volt. Sok küzdelembe és vitánkba került, mire megtalálta a megoldást, hogy mivel is vehetne rá az online létre. Beregisztrált az origo chatre, ahol sok hozzánk hasonló kezdetleges netező kereste a kontaktot a világgal. Így történt az eset, hogy megboldogult Apukám, a "veterán" megszerettette velem a virtuális változatát a világnak.  

• "Baby-boom" (1946-1964) : Életük derekán találkoztak az internettel. Munkavégzésükbe és hétköznapjaikba egyre nagyobb intenzitással építik be az internetet. 

Ezzel a megfogalmazással az a problémám, hogy úgy fogalmazza meg az író, mintha ez a folyamat csak ezzel a csoporttal történne. Továbbá az "intenzív" szót is erősnek érzem. Ebbe a csoportba már Anyukám tartozik (1960). Egyáltalán nem éreztem a "boom"-ot. Ugyanolyan tempóban reagált a világ változására mint én. Az ismerősei, a barátai mind ugyanazzal a nyugalommal fogadták a változásokat és örültek a lehetőségnek mint az én korosztályom. A különbség a felhasználás minősége volt. Másra használta ő az internetet mint én. Én szórakoztam többnyire ő kiépítette a szakmai hálózatát, mint orosztanár.   És vajon ezt magyarázná a generációs elmélet? Nem. Egyszerűen, mint a történelemben bármikor, mint engem fiatalt több és más minőségű dolgok érdekeltek, mint a pár évtizeddel idősebb szüleimet. 

• "Y generáció" (1980-1995): digitális nemzedék első hulláma, magánéletükben nap, mint nap jelen van az Internet.

Tehát itt lennék én a 25 évemmel. Egy hatalmas hullám élő részeként. Elgondolkodtam. Mire is használom az internetet? Tanulok rajta, dolgozom, a családommal tartom a kapcsolatot. Valóban igaz rám amit mond, de kivel is tartom én a kontaktot az interneten főleg? Például Anyukámmal, aki Hollandiában él, a családi megbeszélések, magánélet az interneten keresztül folyik többnyire. De hogy is van ez? Ha én, mint "Y" generációsnak evidens, hogy a magánéletemet az interneten élem, akkor mi a helyzet a szülőkkel, nagyszülőkkel? Egy kapcsolat oda-vissza irányba folyik normális esetben. Tehát az állítás, a többi generációra is érvényesnek kell, hogy legyen. Vagy a magyarázat, definiálás alatt rezeg a léc, vagy a családom 1980 előtt született részével ápolok képzeletbeli kapcsolatot. 

• "Z generáció -IT-generáció" (1996-): beleszülettek a digitális világba, kezdeményezőek, kevésbé kételkednek saját képességeikben, korlátaikban, praktikus szemléletűek.

Ez igazán hízelgő. Szóval a keresztlányom, aki most 6 éves, beleszületett ebbe a világba, és már születésénél fogva túlszárnyalt engem. Még járni sem tudott, amikor annyira kezdeményező volt és magabiztos, hogy fél évesen a gép előtt ült és végigpörgette a digitális tolltartót. 

Persze, ez azért eléggé abszurd gondolat, de valahogy az elmélet megfogalmazása ezt az érzetet kelti az emberben. Bennem legalábbis. Gyerekként, vagy tiniként, vagy felnőttként, de az eszközök használatát meg kell tanulni, genetikával nem öröklődik a képesség. Beleszületni meg pláne nem lehet. 

Meglehet, hogy egy picit idealista a megközelítésem, de úgy gondolom, hogy amit manapság elmondanak az "Y" stb. generációkról az nem kizárólagosan egy korosztályra vonatkoztatható. Az tény, hogy folyamatosan durrognak az újdonságok a technikában, az is tény, hogy az emberek mentalitása, gondolkodása változik, de ezt egyetlen egy generációs halmazra ráaggatni tanúbizonyság arra, hogy nem néznek körbe. Jelenleg a világban kortól, nemtől függetlenül nyílnak meg az emberek. Itt nincs helye generációs elméleteknek, mert csak gátolják a fejlődést. Megriasztják a MÉG nem "digitalizálódott" embereket attól, hogy részese legyenek egy nyitott és színes világnak. Az elméletek úgy állítják be ezt az egész folyamatot és világot, mintha belépő csak fiataloknak szólna, pedig milliók cáfolnak rá erre (ha csak a saját említett példámból is indulok ki). 

És végezetül.. vajon ezt a világot, amiben élünk és használunk, azt is mi, az Y,Z generációk alkottuk?

Mit gondolnak a franciák erről? :)

Még több elmélet és magyarázat