https://docs.google.com/file/d/0BwwwnB5pSOFGcl9YT3F1NVlvMnM/edit
A digitális
nemzedékelméletek és a valóság
1.
dia.
Előadásomban
szeretném ismertetni a generációs modellt, mely életkor szerint határozza meg
és jellemzi az egyes embereket. Ezen elmélet nem minden helyzetben állják meg a
helyüket, tehát megkérdőjelezhetőek. Vajon miért? Erről is megosztok néhány
gondolatot. Végezetül pedig a digitális bennszülöttekről kialakult optimista és
pesszimista képet vázolnám fel.
2.
dia
Veteránoknak nevezzük azokat, akik 1945 előtt születtek.
Idős
korban találkoznak először az internettel, maga számítógép használata is
kihívást jelent a számukra, nehezen tudnak megbirkózni a digitális társadalom
nyújtotta lehetőségekkel.
A bébi bumm korosztálya (1946-1964)
Életük
derekán találkoztak az internettel, munkavégzésükbe hellyel-közzel beépült, de
nem hozott radikális változást.
X generáció ( 1965-1979)
Ők a
hírnöknemzedék, illetve átmeneti nemzedékként is aposztrofálják őket. Kamasz és
ifjú korukban találkoztak az internettel, munkavégzésüket alapvetően határozza
meg.
Y generáció (1983-1995)
Gyermekkorukban
kerültek kapcsolatba az internettel. Ők a digitális nemzedék első hulláma. Most
kezdenek megjelenni a munkaerőpiacon. Minőségileg új szintet képvisel a
hírnöknemzedékhez képest.
Z generáció (1996-2009)
Soha nem
élt olyan társadalomban, ahol nem volt internet.
Alfa generáció (2010-)
Akik
napjainkban születnek.
Biztosan
mindenkinek van olyan ismerőse, családtagja, aki valamelyik generációba
beletartozik. Ha rá gondol, illetve saját magát behelyezi a megfelelő helyre és
értelmezi a rá jellemzőnek vélt meghatározást, azonnal el tudja dönteni, hogy
igaznak, valósnak érzi, ítéli- e meg, vagy tud kivételeket mondani, esetleg
önmagát is annak tartja, mert valamilyen környezeti hatás miatt nem éppen az a
jellemző rá, amit a generációs elméleten olvasott, hallott. Természetesen leginkább az egyéntől függ,
hogy mennyire érdeklődik a technikai újdonságok iránt. Van olyan ember, aki
idős korában sem szeretne lemaradni, de van olyan fiatal is aki egyáltalán nem
igényli a komolyabb ismereteket. Fontos megemlíteni az egyéni igényszintet, ami
az iskolázottsággal is korrelál. Tehát az említett generációs határok nem
jelentenek szorosan vett korhatárokat. De csak az egyén miatt kérdőjelezhetjük
meg ezt az elméletet, vagy más okból is? Nézzük a következő diát!
3.
dia
Sajnos ma
még hatalmas szociális különbségek tapasztalhatóak, és ez bizony rányomja
bélyegét a digitális technika elterjedésére. Hiába szeretnék én pedagógusként,
andragógusként távoktatást, nem követelhetek internettel megoldható
feladatokat, ha nincs meg a megfelelő tárgyi feltétel, akár az intézmények,
akár a személyek oldaláról nézve. Elképesztően elmaradott országrészek,
embercsoportok élnek hazánkban, akiknek az alapvető létszükségletek is
alig-alig biztosítottak. Egy másik kurzus keretében kell most azon
elgondolkodni, hogy egy roma közösséget hogyan tudnánk andragógusként
visszacsábítani a tanulás, a munka világába. Intézményesített keretek közt
megismertethetem velük az internet adta lehetőségeket, hisz az elhelyezkedésben
is jól lehet használni az internetet, de lehet, hogy velük az írás-olvasás
tanítással kell kezdeni. Tehát a szociális különbségek nagyon mérvadóak
lehetnek.
Az életkor
és a felhasználóvá válás, mint azt már említettem nem függ szorosan össze, mint
ahogy az sem, ha valaki beleszületik a technikai környezetbe. Természetesen
nagyobb eséllyel indul, mint akinek nincs ilyen indíttatása, de az egyéni
érdeklődése, motivációja más irányba is viheti, minthogy tudatos felhasználóvá
váljon.
Az
eszközhasználat pedig nem egyenlő a tudatos eszközhasználattal. Ha valaki
kíváncsiságból megtanulta az internet használatát, és a közösségi oldalak
látogatásán kívül semmi más nem érdekli ezzel kapcsolatban, az szerintem nem mondható
tudatos eszközhasználónak. Meg kell tanulni célirányosan keresni is a különféle
kereső oldalakon, mert nagyon könnyen elveszhetünk a részletekben.
A
technikai fejlődés felgyorsulása nemcsak a digitális társadalomra, de egész
életünkre kihat. Ha kicsit belegondolunk rádöbbenünk, hogy őrületes a fejlődés
tempója. Nagyon hamar el lehet veszíteni a fonalat bármely technikai újításra
gondolunk. Ugyanakkor mire ez a nagy rohanás? A nap minden percében elérhetőek
vagyunk a mobilunk segítségével, az egyetemen elvárják, hogy legyek mindig
internet közelben, és az információtudomány tantárgy este kilenckor kezdődő
virtuális foglalkozására azonnal készítsem a prezentációt. Erre nem vagyok
képes, mert nincs okos telefonom, a munkahelyemen az osztályomban „uraságtól
levetett” számítógép van, de internet elérhetőség nincs. Ez már túl gyors tempó
nekem, aki eddig azt gondoltam, hogy x generációs létemre eléggé tudom tartani
a lépést. Hát nem. De hát hová is tartunk?
4.
dia
Digitális bennszülötteknek nevezzük
azokat az embereket, akiknek a digitális eszközök használata magától értetődő,
természetes dolog. A digitális bevándorlóknak ezzel szemben koránt sem
természetes ezen eszközök használata, nekik még tanulniuk kell a technikákat.
A generációs konfliktus jutott
eszembe Régebben egyértelmű volt a felállás, miszerint a fiatalok alárendeltek
voltak az idősebbekhez képest. Mindig az idősebb nemzedék tagjai voltak a
követendő példák, bölcsesség köve az ő zsebükben volt. A digitális nemzedék
megjelenésével ez a szereposztás már nem helytálló. Most már nem az idősebb
generáció tagjait tartjuk bölcsnek, nem nézünk fel rájuk a tudást illetően ,hacsak
nem az élettapasztalatokra, és az így megszerzett tudásukra gondolunk. Természetesen továbbra is sok tudással
rendelkeznek az idősebb nemzedék tagjai, de a digitális tudás megszerzését a
fiatalok által sajátíthatják el.
A digitális nemzedék kétféle
megítélése:
Az optimista vélemény szerint ez a nemzedék asszertív,
érdekérvényesítő képességgel rendelkezik, aktív, könnyen kapcsolatba kerül
másokkal, saját tartalmakat tud létrehozni. A közösségépítés miatt sokkal
könnyebben megvalósítható számukra. Rájuk nem jellemző az elszigetelődés, még a
négy fal között eltöltött idő alatt sem. Ha egyedül is ül a számítógép előtt,
és látszólag magányos, rengeteg emberrel tudja a kapcsolatot tartani, és
folytonos kommunikációra képes. Ez a nemzedék sokkal önállóbb, kezdeményező az optimista megítélések szerint. Sok
információval rendelkezik, ezáltal toleránsabban viselkedik az emberekkel kapcsolatban,
és sokkal kíváncsibb, nyitottabb az újdonságokra. Elmondható az is, hogy
könnyebben és szívesen tanulnak újdonságokat. Az együttműködés, a közösségi
élet mindennapos megélése jellemzi, előnynek tartják, hogy azonnali
visszajelzéseket kapnak. Ez lényeges, hiszen az érzelmeiket is képesek egyből
kiadni magukból a közösségi oldalakon keresztül, így nem marad kibeszéletlen az
érzelem, rossz élmény. Nagyon fontos, hogy mindenkinek ki kell beszélnie
magából a sérelmeit, hiszen amellett hogy így megkönnyebbül, talán mások
véleménye, nézőpontja segíthet megoldani a problémákat, talán a felfogásunkban
történik valamilyen pozitív változás.
A pesszimisták szerint. A digitális bennszülöttek
azáltal, hogy azonnali jutalomra, visszajelzésekre vágynak, önzővé és egoistává
válhatnak. Gyakran az elkényeztetettség is jellemezheti őket, tehát
türelmetlenek. Könnyen válnak agresszívvá is, a játékok, a virtuális világ
kapcsán. A tengernyi rendelkezésre álló információnak köszönhetően a plagizáló magatartás
is elterjedőben van. Sokan el sem tudják képzelni a mai egyetemisták közül,
hogy internet nélkül milyen erőfeszítésbe került az információkhoz való
hozzájutás, a szakdolgozatírás, a kutatás akár hacsak húsz évvel ezelőttre
tekintünk vissza. Ha rendelkeznek is ezek a digitális bennszülöttek
kapcsolatokkal a közösségi oldalakon keresztül, mégsem ápolnak régi értelemben
vett emberi kapcsolatokat. Igazi baráti kapcsolat ritkán születik az interneten
keresztül, mondják a pesszimisták, bár én ezt alaposan meg tudom cáfolni
személyes példámmal. Sok embernél látom viszont, hogy több száz ismerőst is
magáénak tudhat a közösségi oldalakon. De ki segítene neki, ha bajba jutna?
Összegezve tehát az életkor alapján felállított
generációs modell mind az egyéni, mind pedig a társadalmi, szociális
különbségek miatt megkérdőjelezhető. Felmerülhetnek generációs problémák,
felcserélődhetnek, átalakulhatnak az eddig fennálló generációs szerepek. A
digitális nemzedékről pedig, - mint minden másról, amiről véleményt alkotunk -
nem lehet csak és kizárólag negatívan, elítélően nyilatkozni. Tehát nem lehet
egyszerűen fekete- fehér kinyilatkoztatásokat tenni egy-egy internetes
újításról, és azt gondolom, hogy mindenkinek adjuk meg a lehetőséget, hogy
saját belátása szerint döntsön, és saját véleménye legyen az adott
alkalmazásról, csoportról, oktatási formáról és még sorolhatnám, és ezt a
vélemény-nyilvánítást soha nem hangulatkeltésnek minősítsük! Köszönöm a
figyelmet!