Nemzedék-elmélet-e?

Elöljáróban szeretném leszögenzni, hogy én, mitn elvileg az Y generáció tagja is csak egy kontár vagyok a digitális univerzumban. Nem tartom magam bennszülöttnek, szakértőnek, jelenlegi prezentációmat is egy új módon próbáltam meg létrehozni, a prezi.com-os megoldást most is tanulom, mint oly sok mindent.

1. kép /A generációk változása egy folyamat/
Az alapfelvetésem az volt, hogy vajon tényleg úgy születünk bele a világba, mint a képen látható emberek. Rögtön szakértői válunk a számítógépeknek a legtöbb programnak ami előttünk hever?

2. kép /Hol itt az internetkábel?/
Ha jól megnézitek ezt a képet, akkor hol látjátok az internet kábelt? Hol lehet láni számítógépet, a modern technikát? Természetesen a magzat születését már modernebbnél modernebb eszközök segítik, de ettől még a magzat a gyermek nem válik a digitális nemzeték részévé.

3. kép /Sokáig az IKT nem jelentős/
Véleményem szerint az ember életének kezdetén nem igen találkozik az IKT eszközökkel. Természetesen szülőfüggő az, hogy ki-milyen mértékben találkozik a modern eszközökkel, de fontos, hogy az első 8-10 évben nem igen válik igazán használójává, vagy csak korlátozottak a felhasználási felülete.

4. kép /Aztán megjelenik.../
Valahol életünk 10-12 évében megjelenik a számítógép, elkezdünk használói lenni, bennszülöttekké válni.  Az órán elhangzott feszegetett téma, mitől válik valaki szakértővé? Mitől vagyok én benszülött, vagy csak egy kontár, ha úgy tetszik kibic? Vajon attól, hogy használok valamit szakértő vagyok? Vajon, ha össze tudom rakni a gépet, ezt a prezentációt meg tudom csinálni, már bennszülötté váltam? Véleményem szerint az internet hatalmas terepében minden területen nem lehetek szakértő és még benszülött sem. Sok-sok alrészből áll maga a digitális világ, amelyben van amibe csak "belelapozok", kontárkodog, van amiben benne élek, benszülötté válok. Szakértővé csak akkor válhatnék bármelyik területnek, ha készítésének, fejlesztésének teljes életpályáját végigkövetném életem során. Ezzel egy élethosszig tartó tanulási folyamatban is részt veszek.

5. kép /Felfalja a bennszülött az utazót?/
Úgy vélem, hogy a digitális világban mindenki tanul és hol benszülött, hol szakértő vagy utazó szerepét veszi fel. Vajon a generációk felfalják egymást? A benszülött megeszi az utazót? Szó sincs arról, hogy a digitális nemzetékek hátterébe ilyenféle harcokat kell feltételezni. Amint a képen látható, úgy gondolom, hogy a tudás ami a fiatalok és idősek közötti tudás-átadás és kommunikáció egyik fontos pillére az, hogy a digitális nemzetékek összefognak, hol tanítják a másikat, hol tanulóként vesznek részt. Mint ahogy a képen is látszik, nem lehet meghatározni ki a szakértő, ki a benszülött, vagy ki tesz csak egy utazást.

Az órán feltett kérdések és válaszok:

Mit tennék, ha oktatáspolitikus lennék, hogyan vezetném a társadalomba a digitális eszközök használatát?

- Nehéz azt meghatározni, mi az amit be kell és mi az ami felesleges beépíteni egy rendszerbe. Úgy vélem, hogy egy hosszú folyamat az, hogy a számítógép és az internet egy olyan alapvető eszközzé váljon, mint egy napilap. Az alapvető sztereotípiákat megváltoztatni sem egyszerű, sőt egyes családokban ez még több generáción át is meg fog maradni. Talán egy jó megoldás, jó példákat, működő rendszereket mutatni, közösségi életet szervezni. Példa erre lehet, hogy valamilyen web2 eszközzel elérhetőek lennének a politikusok, döntéshozóik, vagy egy tanár stb.

Bennszülöttnek aposztifálnál egy 70 éves matematikust, aki a számítógép generációs fejlesztésében és tervezésében részt vett, de a felgyorsult IT fejlődés miatt már nem penge az interneten?

- Abban az esetben, ha ez a tudós nem folytatta a felzárkózást, nem követte a változásokat, akkor ő is benszülötté váltik, hisz egy adott program rengeteget változthatott, mind felhasználásban, mind pedig strukturálisan. (arról nem is beszélve, hogy a programozói nyelvek is változnak az idők folyamán. Amint említettem a digitális világban való élet és ismeret folyamatos változást igényel és folyamatos követést is. Egy tipikus példája az élethosszig tartó tanulásnak.

A bennszülöttek és utazók kapcsán: mit gondolsz a generációk közti technikai eszközök felhasználásának segítéséről?

- Azt gondolom, hogy nagyon jó ötlet az, hogy az idős-fiatal megosztaj ismereteit tudását az eszközről. Ezzel természetesen segítjük azt, hogy kisebb legyen a digitális ezközök elleni ellenálás. Azzal, hogy segítjük, támogatjuk azt, hogy két külön nemzedék együtt tanulja vagy fedezze fel a digitális világot, nem csak közösség teremtő, hanem generációk közötti kapcsolatteremtő készség is.

További kérdésre is szívesen válaszolok.

Szemán Zoltán.

A tudásmegosztás hajlandósága

Az előadás hallgatása során, az elején megragadott egy gondolat, főleg a szemléletes példákon keresztül. Ez a tudásmegosztás hajlandósága, a félelem attól, hogy ellopják a szellemi termékemet, a jegyzet megosztása stb. A tanár úr is cinikusan megjegyezte, hogy „tudásalapú társadalom”. Ez az ellentmondás eszembe juttatta Tamás Gáspár Miklós szavait, miszerint a tudásalapú társadalom megteremtése lehetetlen a funkcionális analfabetizmus és a digitális szakadék miatt (Beszteri, 2004). Ennek kapcsán megnéztem néhány statisztikát, hogy képet kapjak a magyarországi viszonyokról. Ehhez a KSH statisztikai tábláit használtam fel a háztartások info-kommunikációs eszközellátottságról és egyéni használat jellemzőiről, hogy lássuk egyáltalán az infrastrukturális ellátottság rendelkezésre áll-e. (1. ábra és 1. táblázat)

A diagram és a táblázat az asztali számítógéppel, laptoppal, internetkapcsolattal és szélessávú internetkapcsolattal rendelkező háztartások arányát, illetve az internetet ténylegesen használók arányát mutatja (az számít tényleges használónak, aki a megkérdezést megelőzően legalább három hónapja végzi). 2005-től 2011-ig terjedő időszakban mindegyik mutató drasztikusan emelkedett és látható, hogy 2011-re már az asztali számítógéppel rendelkező háztartások aránya 60%, a laptoppal rendelkező háztartások aránya pedig 31% (feltételezem itt elképzelhető átfedés). Az internetkapcsolattal rendelkező háztartások aránya 2011-ben pedig 65% (szélessávú internet esetében 61%), azonban az internetet ténylegesen használók aránya 68% (itt feltételezem, hogy közrejátszanak a könyvtárak, internet cafék, egyetemek és egyéb internet elérési pontok által kínált lehetőségek). 2005-höz képest a legnagyobb növekedést az internet-penetráció aránya hozta. Ha helytállóak az adatok, akkor ez azt jelenti, hogy közel a háztartások kétharmada rendelkezik internetkapcsolattal. (KSH, 2013) Ezzel szemben egy érdekes adat a magyarországi digitális szakadék index (digital divide index - DIDIX), ami 2001-ben 34% volt, azonban 2004-re 47%-ra nőtt. Az index módszertanát tekintve, minél közelebb van a 100-hoz, annál kevésbé jelentős, tehát azt mondhatjuk, hogy ez az arány a vizsgált négy évben javult (OECD, 2007).

Nyilván a tudásmegosztás hajlandóságának kérdésében nem csak az infrastrukturális ellátottság és lehetőségek játszanak szerepet, az órán sem ilyen kontextusban hangzott el, azonban fontosnak tartottam egy ilyen kitekintést is. Az említett kontextus inkább kulturális elemeket feltételez, attitűdöket, melyek sok esetben negatívak és egy régebbi tudás- és tanulásfelfogás eredménye. A tanuláselméletek oldaláról megközelítve, ha a behaviorista szemléletet tekintjük, akkor a kondicionálásra, a viselkedésváltozásra való építés az információs technológiák esetében például egy olyan tanulóprogramot eredményez, mely mérhető célkitűzéseket tartalmaz tesztek formájában, azonnali visszajelzésre ad lehetőséget és csak akkor engedi tovább a tanulót, ha helyes választ adott. Ezzel szemben a kognitív szemlélet alapját már az információfeldolgozás számítógépes analógiája uralja (pl.: tanulás, mint új kapcsolatok létrehozása és új információk már meglévőhöz csatolása – hiperhivatkozás), épít a kettős kódolás hatékonyságára (audiovizuális tananyagok). A konstruktivista tanuláselmélet pedig, amelyre a konnektivista elmélet is épül, már a tervezés során inkább a források gyűjtésére összpontosít és azok összekapcsolására. Nagy szerepet kap itt a felfedezéses tanulás és a kontextusba helyezett tanulás modellje, felértékelődik az együttműködés és a közös tanulás szerepe. Ezekben pedig kiemelkedően megjelennek az IKT eszközök (Benedek, 2008).

Annak ellenére, hogy tudásalapú társadalomról, konnektivista tanuláselméletről, sőt tudásmenedzsmentről beszélünk, melyek napjainkban igen elterjedt, sőt, szinte már közhelyes fogalmak, mégis jelen van ez a kulturális passzivitás vagy ellenállás, a motiváció hiánya a tudásmegosztásra, mely ezen rendszerek alapját képezik. A tudásmenedzsment területén több kutatás is zajlott, ahol előkerültek ezek a motivációs kérdések, így a továbbiakban ennek mentén haladok a gondolkodással. A tudásmenedzsment célja a tudás létrehozása, karbantartása, megosztása és fejlesztése, tehát minden olyan intézkedés, mely a tudás (dokumentált ismeretek, implicit tudás, szakértelem, tapasztalatok stb.) feltérképezésére, összegyűjtésére, rendszerezésére, megosztására, továbbfejlesztésére és hasznosítására irányul (Kraiciné, 2009). A tudásmenedzsment rendszereket nagy mértékben tudja támogatni az IKT, ahogyan ezt már a tanuláselméleteknél is láthattuk, azonban sok vállalatnál bevett gyakorlat, hogy infrastrukturális fejlesztést hajtanak végre ezen a területen, de ettől még nem alakul ki a tudásmegosztó kultúra, a tudásmegosztás hajlandósága és ez egyenesen negatív következménnyel is járhat az üzleti teljesítményre. Ezt támasztja alá Kianto és Andreeva (2011) kutatása is, melyben statisztikailag bebizonyították, hogy csupán az IKT technostruktúra bevezetése (a tudásmegosztó kultúra nélkül) negatív korrelációban áll az üzleti teljesítménnyel (r=-0,252), azonban kiegészítve a tudásmegosztó kultúra létrehozásával, már pozitív ez az eredmény (r=0,463). (2. ábra)

A KPMG 2002/2003-as Tudásmenedzsment nemzetközi (Egyesült Királyság, Franciaország, Németország, Hollandia) felmérése során 500 vezető nagyvállalat körében végzett kutatása alapján a tudásmenedzsment kapcsán felmerült legnagyobb problémák a következők voltak:

• a tudásmenedzsment nem része a napi munkának (83%)
• hiányzik a tudásmegosztó kultúra (64%),
• időhiány (55%)
• a tudásmenedzsment nincs integrálva az üzleti folyamatokba (44%)
• a felsővezetés nincs tisztában a tudásmenedzsment jelentőségével (44%)

Ez nagyságrendileg egybevág a magyarországi 2003-as kutatás (13 magyar nagyvállalat) eredményeivel is, ahol az alábbi problémákat emelték ki:

• nincs idő a tudásmegosztásra (53%)
• technológia hiánya (25%)
• tudásmenedzsment előnyök ismeretének hiánya (60%)
• újra feltalálják a spanyolviaszt (37%)
• fejekbe lévő tudást nehéz megszerezni (68%)
• információdömping (47%)

Érdekes módon itt nem jelenik meg a tudásmegosztó kultúra hiánya, ami a nemzetközi felméréseknél igen jelentős arányt képvisel (Obermayer-Kovács, 2007).

Érdemes jobban megnézni a tudásmegosztó kultúra jellemzőit, például a tudásmegosztó szervezeti kultúra tekintetében. Bair (2004, idézi Obermayer-Kovács, 2007) összehasonlította a hagyományos és a tudásmegosztó kultúra jellemzőit. Ez alapján elmondhatjuk, hogy a tudásmegosztó kultúrában a bizalom szintje magas, jellemző a szervezeti határokon átnyúló interakció a munkatársak között, tolerálják a hibákat és a tájékozatlanságot, magas a perspektívák diverziója, nincs jelen a verseny az egyének és a csoportok között és elismerik és jutalmazzák a tudásmegosztást. Látható, hogy a legtöbb elem a bizalomra épül, hiszen például ha nincs verseny, akkor nincs értelme titkolóznom a tudásommal, ha elismerik és jutalmazzák a tudásmegosztást, akkor nem kell félnem attól, hogy másnak ebből előnye kovácsolódik. Erre a jelenségre az órán is utalt a tanár úr, melyet jól illusztrál Manuel Castells gondolata, miszerint a tudás egy kimeríthetetlen erőforrás és attól lesz több, hogy használjuk, úgy lesz több, ha megosztjuk másokkal, nem akkor, ha elvesszük. (Castells, 1996 idézi Obermayer-Kovács, 2007). Ez egy olyan alapvető, attitűdbeli szemléletváltás, amit szerintem az oktatás-nevelés és a tágabb értelemben vett szocializáció során kellene internalizálni, ez az egyik kihívása a 21. századi tudásalapú társadalmunknak.

Természetesen a téma kapcsán még további modelleket, esettanulmányokat, elméleteket is be lehetne mutatni, akár szakdolgozati téma is lehetne, azonban jelen blogbejegyzés tartalmi korlátozásaira való tekintettel most már csak röviden, egy jó gyakorlat kapcsán emlékeznék meg a témáról. A tavalyi év folyamán találkoztam először az Analogy Dialogue eszközzel, melynek lényege a tudásmenedzsment, online színtér a tudásmegosztásra. Gyakorlatilag egy esetgyűjtemény, ahol egy facebook-szerű felületen lehet megosztani és elérhetővé tenni a tudást, tapasztalatot, akár egy vállalaton belül vagy a teljes közönséggel megosztva, így az egyéni tőkét közösségi tőkévé lehet alakítani. Az eszköz fejlesztésekor kutatást is végeztek a vállalaton belüli tudásmegosztás hajlandóságának feltételeiről. Ezt az eszközt élesben használták és ki is próbálhatták a résztvevők a Szervezetfejlesztők Magyarországi Társaságának XIX. konferenciáján és II.nyitott műhelyén, ahol gyakorlatilag arra használták, hogy az előadások és workshopok tapasztalatait megosszák és kiemelve a konferencia zárt világából, a konferencia után is egy nyílt kommunikáció övezhesse azt.

Kíváncsi vagyok, hogy a jövőben hogyan fognak alakulni ezek a tendenciák, meg tud-e honosodni a tudásmenedzsment rendszer, megtörténik-e az a szemléletváltás, ami ehhez szükséges… és egyáltalán? Mi, mint andragógusok, mit tehetünk ennek érdekében?

Felhasznált források:

• Benedek András (szerk., 2008): Digitális pedagógia. Tanulás IKT környezetben. Typotex Kiadó, Budapest, 261 o.
• Beszteri Béla (2004): A magyar kultúra helye a zaklatott világban. Comitatus, 14. 1-2. sz. 13-35. o.
• Kianto, A. és Andreeva, T. (2011): Does KM really matter? Linking KM practices, competitiveness and economic performance. International Forum on Knowledge Asset Dynamics (IFKAD) 2011. június 15-17, Tampere, Finnország.
• Kraiciné Szokoly Mária (2009): Az élethosszig tartó tanulás kihívásai: középpontban a tanulószervezet. Iskolakultúra, 12. sz. 131-143. o.
• KSH (2013): 4.7.16. Háztartások info-kommunikációs eszközellátottsága és egyéni használat jellemzői (2005–) adattáblázat. URL: http://www.ksh.hu/docs/hun/xstadat/xstadat_eves/i_oni006.html  (Utolsó letöltés: 2013. február 24.)
• Obermayer-Kovács Nóra (2007): Tudatos tudásmenedzselés a tudásgazdaságban. A tudásmenedzsment sajátosságainak vizsgálata a magyar szervezeteknél. Doktori (PhD) értekezés, Veszprém. URL: http://konyvtar.uni-pannon.hu/doktori/2007/Obermayer_Kovacs_Nora_dissertation.pdf (Utolsó letöltés: 2013. február 24.)
• Bair, J. (2004): KM technologies that work. How to maximise the valu of portals, collaboration and information systems. In: Bair, J. (2004): Making Knowledge Work. Ark Group, London, 63-79. o.
• Castells, M. (1996): The Information Age: Economy, Society and Culture. Blackwell Publishers, Oxford.
• OECD (2007): OECD e-Government Studies. Hungary. URL: http://bit.ly/123xn91 (Utolsó letöltés: 2013. február 24.)