Internethasználat és kultúra, online aktivitás

A digitális felelősség, digitális etikett, digitális biztonság előadást hallgatva Csepeli György, valamint a Csepeli-Prazsák szerzőpáros  által felvázolt vizsgálati eredmények foglalkoztattak, melyek korábbi szociológiai előtanulmányaimhoz (előítéleteimhez) képest nagyfokú érdeklődést váltottak ki belőlem. Így az előadás során a digitális felelősség téma kapcsán bemutatott kutatási eredményekről írok.

Csepeli György (2010) szerint az infokommunikációs technológiák rohamos fejlődése leginkább a kultúrát veszélyezteti. A fejlesztés sokszor meggondolatlan és indokolatlan, emiatt folyamatosan termelődik a nem hasznos kultúra is. Egy 2008-as hazai háromezer fős reprezentatív mintavétel során vizsgálták a kulturális viselkedést és az internethasználatot, valamint ezek összefüggéseit. Kulturális szegényeknek nevezik azt a réteget, akik nem végeznek kulturális tevékenységet a televíziózáson kívül. Arányuk a mintában nagyon magas, 49 százalék volt. A tömegkultúra közönsége a népszerű kulturális rendezvényre látogat el, mint a könnyűzenei koncertek, a sportesemények, vagy a plázák által szervezett események. Számuk a háromezer fős felnőtt minta 19 százalékát tette ki. Legkisebb arányban a kulturális gazdagok szerepeltek a vizsgálatban 11 százaléknyi mértékkel, akik nem válogatnak a kulturális tevékenységek között, így idő és pénz függvényében szívesen ellátogatnak bármely eseményre (kiállítás, koncert, színház, fesztiválok), ezen kívül jellemző rájuk a könyvolvasás is. Negyedik csoportként a magaskultúra közönségét tekinthetjük a maga 20 százalékos eredményével, amely csoportba tartozók irodalmi, képző- és előadóművészeti érdeklődésűek.

	Nem internetezik	Internetezik	Összesen
Kulturális gazdagok	14 %	86 %	100 %
Kulturális szegények	80 %	20 %	100 %
Tömegkultúra-közönség	30 %	70 %	100 %
Magaskultúra-közönség	45 %	55 %	100 %

(Forrás: Csepeli (2010) 37. o.)

Ugyanezen vizsgálat négy csoportjának internetezési szokásai összefüggésbe hozhatók kulturális szokásaikkal. A kulturális szegények csoportjába tartozók 80 százaléka nem használja az internetet. Csepeli ezért azt az összefüggést állapította meg, hogy aki nem internetezik, az kulturális szegény. A tömegkultúra közönség 70, a kulturális gazdagok 86 százaléka internetezik. A magaskultúra képviselő körében azonban magas a nem internetezők aránya, 45 százalék.

Csepeli (2010) szerint “az internet azoknak ad, akiknek már van kulturális tőkéjük”. Ebből a gondolatból kiindulva és a vizsgálat eredményeit alapul véve arra következtethetünk, hogy az internet nem ártalmas a kultúra számára, azonban fontos, hogy az internethasználó megfelelő műveltséggel rendelkezzen.

Csepeli György és Prazsák Gergő (2010) az internetet használók körében végzett felmérése alapján öt különböző felhasználói típust határozott meg tevékenységük szerint.

• A rejtőzködők a minta legnagyobb részét, 31 százalékát alkotják. Ők azok, akik szinte egyáltalán nem folytatnak tevékenységet az interneten.
• Az informálódók a 29 százalékos aránnyal a második legnépesebb csoport, akit mérsékelt online információgyűjtést végeznek, minden más online tevékenységet, közöttük elsősorban a web 2.0 alkalmazásokat elkerülik vagy elutasítják.
• A tanulók köre az internethasználat elsajátítóit jelenti, a mintában 18 százalékos arányt képviselnek. Az online kommunikációs eszközök széles tárházát használják, igénybe vesznek web 2.0 alkalmazásokat. A tanulási folyamat során nem csak elsajátítás, hanem tartalom létrehozás is végbemegy részükről.
• A befogadók (14 %) főként az offline életük segítésére használják az internetet, ahol főként informálódnak, ügyintéznek és tanulnak. Pragmatikus szemlélet jellemzi őket. Kapcsolatteremtésre is használják az online felületet, de szórakozási igényeiket már nem online elégítik ki.
• Az extenzív felhasználók adják a minta legkisebb részét, csupán 8 százalékát. Számukra a munka és a magánélet nem válik el egymástól, szórakozásuk is az online térben jellemző. A csoportok közül az informálódáson kívül minden területen aktívabbak.

Az életkor és az öt csoport szerinti interneten történő aktivitás százalékos megoszlását mutatja be a táblázat:

Internet aktivitás/életkor	15-17	18-29	30-39	40-49	50-59	60-
informálódók	15,5	18,6	30,3	38,9	43,1	43,6
rejtőzködők	47,6	30,4	28,8	30	30,8	25,6
extenzív felhasználók	2,4	7,3	13,2	6,1	4,6	7,7
tanulók	34,5	28,5	13,2	6,7	5,4	12,8
befogadók	0	15,2	14,6	18,3	16,2	10,3
összesen	100	100	100	100	100	100

    (Forrás: Csepeli-Prazsák (2010) 88. o.)

A táblázatban sárga színnel jelöltem az adott oszlopban (életkorban) legmagasabb arányt mutató online magatartást. E szerint a 15-17 és a 18-29 éves korcsoport képviseli a legnagyobb számú rejtőzködő típust, akik nem élnek az internet adta lehetőségekkel. Az eredmény talán ellentétes a közvélekedéssel, amely a fiataloknak nagyobb mértékű aktivitást tulajdonít, míg az idősebb korosztálynak lényegesen kevesebbet. Harminc év feletti korcsoportokban pedig az informálódók vannak többségben. Felhasználó-kategóriánként is összesítettem a sorokat, hogy kitűnjön, mely típus mely életkori csoportban a legjellemzőbb a vizsgálat alapján. Az informálódók több mint negyven százaléka 60 év feletti, a 15-17 évesek közel fele rejtőzködő.  Extenzív felhasználók a 30-39 éves korcsoportból kerültek ki legnagyobb számban, tanulók szintén a 15-17 évesek közül, a befogadókat pedig a 40-49 évesek mintázzák legjobban.

Felhasznált irodalom:

Csepeli György (2010): Veszélyesen élni? Avagy az internethasználat kockázatai. In: Talyigás Judit (szerk., 2010): Az internet a kockázatok és mellékhatások tekintetében. Scolar, Budapest.

Csepeli György - Prazsák Gergő (2010): Örök visszatérés. Társadalom az információs korban. Jószöveg Műhely, Budapest.