"Digitális kereskedelem, digitális jog, digitális egészség és közérzet" - hétköznapi szemmel

Míg korábbi bejegyzéseimre legfőképpen egy-egy kisebb résztéma kiragadása és kifejtése volt a jellemző, ezúttal egy sokkal átfogóbb iromány következik. Talán az egyre inkább szűkölő időkeretem, vagy a belekényelmesedés az online létbe eredményezte, hogy egyre több szegmensét alkalmazom ennek a világnak. Vásárolok, eladok, rendelek, utalok, tájékozódom, tájékoztatok, tanulok és tanítok. Nélkülözhetetlenné vált a mindennapjaim megszervezéséhez az internet. Így a legutóbbi órán elhangzott témákhoz nem egy saját tapasztalatot tudtam kapcsolni. De vegyük át sorban. 

Digitális kereskedelem

Kedves családom hatására immáron már több éve én is aktív Vatera használó vagyok. Miért? Több okból. Egyrészt egyszerű kezelése és átlátható rendszerezésének köszönhetően pillanatok alatt megtalálom, amit keresek. Szoktam is gyakran mondani, hogy ami a vaterán nincs fenn az nem létezik. Nem is állok távol az igazságtól. Ez a weboldal olyan mint egy bolhapiac metropolis. A legkülönfélébb magánemberek, kiskereskedők vetik licit alá a leghétköznapibbtól a légészvesztőbb portékáikat.Tehát a másik ok a széles, sztenderd mentes választék.

                                                           focilabda-gumikacsa hibrid - 500 Ft

 

Természetesen e fenti példán túl rengeteg értelmes és hasznos dolog is megtalálható, akár ingyen is. Nekem is volt több olyan holmim, ami számomra már nem képviselt értéket és más örömmel vitte el. 

Persze mint mindenhol itt is előfordulnak szélhámosságok. Így nem árt az óvatosság. 

Az elmúlt évek tapasztalataiból a következőket tudnám elmondani:

1. Soha ne értékeljünk előre senkit pozitívra, amíg a megrendelt áru hiánytalanul és sértetlenül nem érkezik meg/ hiánytalanul meg nem küldi az összeget. 

2. Olvassuk el az értékeléseket! Komolyan! Az oldalon azon túl, hogy negatív, pozitív, illetve semleges értékelést lehet adni, szóban  indoklás is adható, amit érdemes elolvasni. 

Milyen szélhámosok vannak?

- előre kérik az értékelést, de az általuk elküldött áru vagy hibás, vagy nem érkezik meg. Utólag pedig már reklamálhatunk, hiszen az értékelés adott.

- a hamisítvány gyárosok. Zsákszámra árulják a különféle hamisítványokat az oldalon - leszámítva pár korrektebb embert - természetesen eredetinek beállítva. Ha ezt bárki megrendeli és otthon jön rá a turpisságra, akkor már futhat a pénze után. 

- előre kérik az utalt összeget, aztán eltűnnek

Az online szélhámosság nem sokban különbözik az offline-tól, de itt legalább annyi elérhető, hogy az oldal moderátorai ha mást nem is tesznek, de legalább kitiltják a becstelen vaterázót.

De ha az ember eléggé körültekintő, egészen jó kincseket is beszerezhet ezen a virtuális piacon, mindenfajta anyagi, vagy etikai sérelem nélkül.

Ebay és Paypal

Miért vettem egy kalap alá a kettőt? Mert eddig csak ajánlották őket, de nem próbáltam egyiket sem. Egy közeli ismerősöm használja mindkettőt rendszeresen (máshogy nem is igazán menne, mert paypal-on keresztül történik a fizetés Ebayre), és elmondása szerint egy könnyű és színvonalas nemzetközi piactérről van szó. Kínától kezdve az USA-ig bárhonnan rendelhetőek új ruhák, műszaki cikkek stb. rendkívül kedvező áron. A biztonságot pedig a Paypal biztosítja, mivel harmadik félnek a számlázási adatok nem kerülnek ki, egyedül a postázási címet kapja meg az eladó. A Paypal mindig az eladótól von le százalékot használatkor, a vevőtől nem. 

 

Virtuális cserebere 

 

Nagy tapasztalatom igaz nincs még benne, de az eddigiek csak pozitívak voltak. Azon régimódi emberek közé tartozom, akik többre becsülik papír alapon az olvasmányokat, mint digitálisan, így kétség sem fért hozzá, hogy amint hallottam róla, ki is próbáltam. Eddig két könyvet rukkoltam és passzoltam, és kettőt happoltam, amiből eddig csak az egyik érkezett meg, gondolom hamarosan a másik is a postaládában landol. Leginkább az átadási pontok tetszettek, ahogy az egész folyamat zajlik. Becsomagoljuk a könyvet, akár egy szép üzenettel, leadjuk egy könyvesboltban, kávézóban, vagy világboltban és az illető már mehet is érte. Nem kell időpontot egyeztetni, egyedül csak helyszínt. Persze lehet ettől függetlenül személyesen is találkozni, vagy postai úton eljuttatni az illetőnek. 

 

Online plágium és kiskapu 

Még évekkel ezelőtt dolgoztam egy online belpolitikai hírportálon mint újságíró. Sok érdekes témában sikerült cikkeket írni, interjúkat készíteni politikusokkal, tudósokkal, esetenként egyéb közéleti személyiségekkel. Az érdekes munka mellé reggelente egy kevésbé kellemes tevékenység társult. Fejenként két cikket kellett halásznunk az online bulvársajtóból, amit át kellett fogalmazni, és természetesen a forrás megjelölésével a saját oldalunkon publikálnunk. Így szerzett plusz egy rovatanyagot a portál a plagizálás kiskapuit kihasználva. Gyorsabb és egyszerűbb volt ezzel a módszerrel élni, mint saját anyagból dolgozni. 

 

Persze először én sem értettem a folyamatot, de aztán készségesen elmagyarázták, hogy ez nem plagizálás, hiszen a forrást feltüntettük. Tehát jogilag fair volt az eljárás, de vajon mennyire volt etikus? Az ott és akkor nem számított, a lényeg, hogy jogilag tiszta volt a menet és bőven volt bulváranyag a politikai témák mellett is. 

Kapcsolati teljesítőképesség

Digitális hozzáférés, digitális műveltség, médiaműveltség

2013.04.07.

Second Life – virtuális csoportfoglalkozás – kérdőív

A csoport tagjai: Pákáné Szarka Magdolna, Öregdi Izabella Eszter

Témakör: kapcsolati teljesítőképesség

A Second Life óra kezdetén csoportokat alakítottunk a következő témák köré szerveződve:

1.  időgazdálkodás  
2.   kapcsolati teljesítőképesség
3.   offline és online kultúra viszonya.

A témakörökkel kapcsolatos feladatok ismertetése után a kialakult csoportokban elkezdtünk interjúkérdéseket kidolgozni. Ezt követően a Virtuális Aulába visszatérve, a másik két csoport számára fel kellett tennünk kérdéseinket.

További feladatunk az volt, hogy a kapcsolati teljesítőképességre vonatkozóan készítsünk el egy rövid kérdőívet, amit a közös facebook csoportunkban kellett megosztanunk. A facebook csoport tagjait megkértük arra, hogy vegyenek részt a felmérésben. 20 fő vállalkozott arra, hogy kitölti a hét kérdésből álló kérdőívet- ezzel segítve munkánkat.

A beérkezett válaszok alapján blogbejegyzésünkben összegezzük a kérdőíves felmérés eredményeit.

A kapcsolati teljesítőképesség mérésére az online előadás alkalmával a következő szempontokról hallhattunk:

• Hány ember hívja fel Önt egy átlagos hétköznap?
• Hány embert hív fel Ön egy átlagos hétköznap?
•   Hány e-mailt kap átlagosan egy nap?
•  Hány e-mailt küld átlagosan egy nap?
•  Hány telefonszám van mobilkészüléke memóriájában?
•  Hány e-mailcím van gépe memóriájában?

Rövid kérdőíves kutatásunkhoz a fent említett szempontok egy részét használtuk fel, illetve néhány kiegészítéssel is éltünk.

Kérdőívünk a következő hét kérdést tartalmazta:

1.  Hány ember hívja fel Önt mobilon egy átlagos hétköznap?
2. Hány e-mailt kap Ön egy átlagos hétköznap?
3.  Hány közösségi oldalon van jelen?
4.  Mely oldalakon, milyen hírcsatornákat szokott olvasni? Kérem, sorolja fel őket!
5.  Milyen gyakorisággal szokta a fenti hírcsatornákat figyelemmel kísérni?
6.   Szokott-e blogbejegyzést kommentelni?
7. Használ-e eseménymeghívót?

Kérdőívünk itt érhető el: https://docs.google.com/forms/d/1T4oKbNWJqwjRX0quWbN00c6K8Q9R1uH34y7Bk-Gfok0/viewform

A beérkezett válaszok összegzése

1.      Hány ember hívja fel Önt mobilon egy átlagos hétköznap?

A kérdőívet kitöltök közel fele (45%) egy átlagos hétköznap folyamán 3-5 telefonhívást kap, 30%-át naponta legfeljebb két alkalommal hívják fel. A megkérdezettek 15%-a 6-10 telefonhívást kap, és 10%-uk pedig 10-nél is többet.

2.      Hány e-mailt kap Ön egy átlagos hétköznap? 1-5 5% 5-10 35% 10-15 30% 15-20 0% 20-nál több 30%

Az e-mailek számát tekintve a különbség sokkal szembetűnőbb, mint a telefonhívások száma. A megkérdezettek 30%-a egy átlagos hétköznap során 20-nál is több e-mailben történő megkeresést kap! A megkérdezettek 65%-a átlagosan 5-15 elektronikus üzenetet kap.

3.      Hány közösségi oldalon van jelen?

A megkérdezettek 80%-a maximum 3 közösségi oldalon van jelen, 20%-a akár 6 közösségi oldalon is regisztrálva van, és nem volt olyan személy, aki 6-nál több oldalon is megfordult volna.

4.      Mely oldalakon, milyen hírcsatornákat szokott olvasni? Kérem, sorolja fel őket!

Facebookon belájkolt oldalak; twitteren megjelenő szakmai cikkek; nive.hu; ofi.hu; elte.hu; nefmi.gov.hu; feflearning.hu, index; velvet; blogok; Startlap; HVG; Origo; Life.hu; napi gazdaság; életmódindex; hír24; monokli.hu; kezdo5.hu; newsfeed; Complex; sff.hu.

A felsorolásban a leggyakrabban említett hírcsatornákat összegeztük. A paletta igen változatos, hiszen a hétköznapi hírek olvasása mellett a felmérésben résztvevők számos szakmai kérdésekkel foglalkozó hírforrásokat, hírcsatornákat is látogatnak.

5.      Milyen gyakorisággal szokta a fenti hírcsatornákat figyelemmel kísérni?

A felsorolt hírcsatornákat a megkérdezettek harmada naponta egy alkalommal kíséri figyelemmel, egy negyede naponta többször is, a maradék 40% pedig néhány naponta, vagy hetente látogatja a fent említett oldalakat.

6.      Szokott-e blogbejegyzést kommentelni?

A blogbejegyzések követésére, reagálására vonatkozó kérdésünkre a megkérdezettek fele azt nyilatkozta, hogy csupán ritkán reagál rájuk, a negyede egyáltalán nem vesz részt ilyen tevékenységben. A kitöltők 15%-a ebben a félévben, tantárgyunkhoz kapcsolódóan követi és reagál a bejegyzésekre és a jövőben a megkérdezettek 10%-a tervezi, hogy részt fog venni ebben.

7.      Használ-e eseménymeghívót?

Az eseménymeghívó használatának a tekintetében kiegyenlített arányt kaptunk. 40-40%-os az eloszlás azok között, akik használnak, illetve akik nem, a maradék 20% pedig még nem használt, azonban a jövőben élne a lehetőséggel.

Összegzés

A kapcsolati teljesítőképességet mértük kérdőívünkkel és a fentiekben diagram segítségével szemléltettük a válaszok megoszlását. A napi telefonhívások gyakoriságát mérő kérdésnél a válaszolók 45%-a a napi 3-5 telefonhívást jelölte meg. Ehhez az adathoz ha még hozzávesszük a napi 2 telefonhívást, ami a válaszadók 30%-át jelenti, akkor megállapíthatjuk, hogy a többség átlagosan napi 3 telefonhívást kap. A beérkezett e-mailek átlaga a válaszolók körében napi 15 e-mailt jelent. Érdekes, hogy 30% -a a válaszadóknak több, mint 20 e-mailt kap naponta. Ha az internetes, késleltetett kommunikáció ezen  formáját helyezzük előtérbe, bizony rövid időn belül eláraszthatnak bennünket az elektronikus üzenetek, melyek olykor a hasznos információk elsikkadásához vezethet, sőt időhiányban, vagy a digitális hozzáférés korlátai miatt az e-mailben küldött információk könnyen idejétmúlttá válhatnak. Nagyon meg kell tehát gondolnunk, hogy mikor használjuk ezt az eszközt.

A következő kérdésünk arra vonatkozott, hogy hány közösségi oldalon vannak jelen csoporttársaink. A válasz egyértelmű, és szignifikáns lett, hisz 80%-uk azt válaszolta, hogy legfeljebb 3 közösségi oldal tagja. Ez a minta, szerintem kivetíthető az internetezők nagyobb körére is, tehát tükrözi az aktív felhasználók közösségi oldalon való részvételét. A következő online hírcsatornákat - Facebookon belájkolt oldalak; twitteren megjelenő szakmai cikkek; nive.hu; ofi.hu; elte.hu; nefmi.gov.hu; feflearning.hu, index; velvet; blogok; Startlap; HVG; Origo; Life.hu; napi gazdaság; életmódindex; hír24; monokli.hu; kezdo5.hu; newsfeed; Complex; sff.hu.- naponta, vagy naponta több alkalommal látogatja a válaszadók többsége összesen 60%-uk. A válaszadók csak mostanában írnak blogbejegyzésekhez kommenteket, 65% válaszolta ezt, 25% egyáltalán nem ír kommentet, a maradék tíz százalék a jövőben tervezi ezt a fajta internetes kommunikációs formát. Nagyon érdekesen alakult az eseményhívó használatát vizsgáló kérdésünkre adott válaszok megoszlása. Az igen és a nem válasz is 40% lett, a maradék 20% a jövőben tervezi az eseményhívó szolgáltatást.

A válaszokat átvizsgálva, rendszerezve úgy gondoljuk, hogy teljesen hű képet adnak egyes esetekben akár az internetet aktívan használók körére nézve is a kapcsolati teljesítőképességről, kapcsolattartási szokásainkról, információszerzéseinkről, és információközléseinkről.

Offline és online kultúra viszonya

A 4. virtuális csoportfoglalkozáson három fős társaságunk az online és offline kultúra viszonyának vizsgálatát választotta feladatként.

Csepeli György és Prazsák Gergő 2010-ben tette közzé kutatási eredményét, amelyben többek között vizsgálták az internet és a kultúra viszonyának megítélését az internetezők körében. 25 állítás értékelésére kérték fel a résztvevőket, melyeket egytől ötig tartó Likert-skálán jelölhettek meg. Itt egyértelművé vált, hogy a válaszadók internetpárti, illetve internetellenes nézeteket vallanak. A nagy nézetbeli különbség a kultúra és az internet viszonyában volt a leginkább kimutatható. Az állítások hat főkomponens köré szerveződtek:

• az internet miatt feleslegessé válnak a hagyományos intézmények
• az internet nagyobb kulturális szabadságot nyújt
• az internet tönkreteszi a kultúrát
• az internet teljesen átalakítja a kultúrát
• az internet fejleszti a kulturális közösséget
• web 2.0 kultúra

A válaszokat kiértékelve négy csoportot különítettek el egymástól:

A “békés egymás mellett élés” (30 %): Mint látható, ők vannak a legtöbben. Ez az a csoport, amely nem lát nagy különbséget a kettő között. Szerintük az internet nem fogja felváltani a hagyományosnak tekinthető kulturális intézményeket. Megmarad a “békés egymás mellett élés” és mindenkinek az egyéni meglátására van bízva, mit fogad be, miben érzi jól magát.

A “szkeptikusok” (28 %): Ők a nagy internet ellenzők, akik azt vallják, hogy a megjelenésével kiszorul a kultúra a társadalomból és csak eltűnnek és meglazulnak  az emberek kapcsolatai. Szerintük az internet pusztító hatással van a kultúra színvonalas elterjedésére.

“A párhuzamosok sohasem találkoznak” (22 %): Ez a klaszter, tulajdonképpen elfogadja mind kettőt, de nem látja be, hogy egymásra tehetnek valamilyen  hatást. Szerintük  nincs átfedés, mindkettőnek megvan a saját funkciója, az internetnek nincs pozitív hatása a hagyományos kultúrára és intézményeire. Az internet meglétét “csak” tudomásul veszik.

Az “optimisták” (20 %): Ők  se ellenzik a hagyományos kultúra  meglétét, de úgy gondolják, hogy az internet kiszélesíti a lehetőségeket és jobban megismerhető vele a világ. Nagyobb teret, lehetőséget enged befogadni és megismerni. Globális világ látást ad. Szerintük az internet komoly hatással van a kulturális közösségek fejlesztésére.

	“békés egymás mellett élés”	“szkep-tikusok”	“párhuza-mosok”	“opti- misták”	Cramer’s V
a nők aránya (%)	50	44	59	42	0,12
átlagos életkor (év)	34,6	35,0	34,6	33,4
a községekben élők aránya (%)	19	26	22	14	0,1
iskolai végzettség					0,1
legfeljebb 8 általános	12	15	22	28
szakmunkásképző	15	16	9	16
érettségi	44	42	43	32
főiskola, egyetem	28	27	25	24
a háztartás átlagos mérete (fő)	3	3	3	4	R2;0,02
az aktív keresők aránya (%)	63	70	64	51	0,13

1. táblázat: Az internet és a kultúra egymáshoz való viszonyának megítélése alapján létrejött csoportok néhány szociodemográfiai jellemzője (forrás: Csepeli-Prazsák, 2010)

A táblázat  eredményénél jól látható, hogy az “optimisták” különülnek el legjobban a többiektől. Ebben a csoportban van a legtöbb férfi,  az aktív keresők aránya viszont a legalacsonyabb. A jelenleg oktatásban résztvevők  száma is itt a legmagasabb. A “szkeptikusok” körében viszont több magasabb átlag életkorú és aktív kereső tartozik. A nőkre a “párhuzamosság” jellemző. A legtoleránsabb csoport a magas végzettségűek köréből került ki, ők “békésen egymás mellett élnek”. Nincs köreikben antagonista.

Összegzésként elmondhatjuk, hogy “minél szélesebb körben használja valaki az internetet, és minél kiterjedtebb számítógép-használói ismeretekkel rendelkezik, annál inkább lát pozitív kapcsolatot a kultúra és az internet között.” (Csepeli-Prazsák, 2010)

Az április 7-i esti virtuális csoportfoglalkozásra a Second Life Virtuális Egyetemének aulájában gyülekeztünk, ahol a gyors feladatmegbeszélést követően egy még gyorsabb szavazást végeztünk munkánk megkönnyítése érdekében. Az előbb említett négy csoporthoz tartozást erősítették meg a többiek az aulából elérhető négy helyszín elé állással. Igyekeztünk megszámolni, ki melyik ajtónál áll, ezt segítette helyszíni fotó is, de a képen látottak, a számolás, és a későbbi diskurzusok információi alapján különböző adatok születtek. Legtöbben az optimista nézet mellett szavaztak, másodikként a békés egymás mellett élés hívei szerepelnek.

1. kép: Szavazás

A foglalkozást csoportokra bontva a társalgóban folytattuk, ahol 10 percünk volt néhány interjúkérdés kitalálására, melyet az aulában összegyűlve feltettünk a többiek számára.

2. kép: Konzultáció a társalgóban

Három interjúkérdést tettünk fel a többi csoport részére, melyekre az alábbi válaszokat kaptuk::

1. Melyik csoportba tartozol, és miért így választottál?

kukelykatalin: szkeptikus: egyelőre nem látom a kapcsolódást és a jövőben talán nem is lesz

magdisz67: én egyedül álltam a békés egymás mellett élésnél, mindenben a harmóniára törekszem, és véleményem szerint az internet és a kultúra viszonyában is lehet harmonikus a kapcsolat

nagykalina: Optimista: általánosságban mindig pozitívan állok a dolgokhoz és a megoldásokat is így keresem. Elsőre nem feltételezek negatívat.

eveningdawn: Szkeptikus: vélemánye szerint az internet egyelőre vetélytársa a hagyományos kulturálódási formáknak

Krisztab: Párhuzamos: nem érzékelem a kultúrában negatív hatását az internet használatnak, viszont remélem, hogy sok pozitív hatása lesz majd

2. Szerinted az emberek nyitottak-e a változásra? Elmozdul-e a csoportok aránya?

magdisz67: Nyitott vagyok, de szerintem a békés egymás mellett élés is OPTIMISTA megközelítés

kukelykatalin: szkeptikus: nyitott vagyok, ha elég meggyőző az érv mellette

eveningdawn: Szerintem az optimisták tábora növekedni fog, mert a web2 át fogja alakítani a kultúrafogyasztási szokásokat még nagyobb mértékben

Krisztab: én remélem, hogy a kettő között lesz valahol vagy legalább az emberek nyitottabbak lesznek

kamjenbrigi: én még az előző kérdéshez írnék, bár ez szorosan kapcsolódik a mostani kérdéshez is:"optimisták" az internet és web2.0.ás eszközök miatt nem szűnik meg a kultúra, pl. a művészet vagy egyebek, de bizonyos eszközök segítségével bebarangolhatsz egy múzeumot

nagykalina: a nyitottsághoz az is kell, hogy megismerjék az internet világát

nagykalina: az ismeretlentől általában félünk

3. Milyen eszközökkel növelhetjük az optimisták táborát?

nagykalina: ismeretterjesztés, oktatás, népszerűsítés

magdisz67: Felvilágosítással, meggyőzéssel

nagykalina: bemutatás

magdisz67: megtapasztaltatás

kukelykatalin: mindenképpen a digitális eszközök kapcsolódását a hagyományos módszerekhez

nagykalina: közös ismeretszerzés

eveningdawn: meg kell mutatni ennek az előnyeit és élményszerűségét

Krisztab: oktatással

Krisztab: talán ez a motiváltságtól is függ

magdisz67: nem csak az eszköz lehet a pesszimuzmus oka

kamjenbrigi: a digitális eszközök még szélesebb körben való elterjedése, a széles sávú internet nagyobb elterjedése, közös tanulás és közös motiváció megtalálása

magdisz67: ill. az eszköz hiánya nem arányos a pesszimizmussal

Az esti csoportfoglalkozáson újabb feladatot kaptunk, a témánkkal kapcsolatban kérdőívet kell szerkesztenünk, és a kurzus facebook felületén közzétennünk. A válaszok lassú ütemben érkeztek, összesen 14 fő töltötte ki kérdőívünket. A kérdőív kiértékelése után az alábbi eredményre jutottunk:

A csoportfoglalkozáshoz kapcsolódó kérdőív lényegében arra igyekezett megtalálni a választ, hogy a kérdőív kitöltője melyik internetező csoportba sorolja magát, illetve, hogy ez mennyire stabil, vagy esetleg nyitott választás.

Az első kérdés konkrét választás elé állította a kérdezetteket. Így szólt az első kérdés:

Melyik csoportba sorolná magát?

A tizennégy válaszolóból a legtöbben, vagyis 57%-os arányban optimistának vallották magukat az online és az offline kultúra kapcsolatában. Ez azt jelenti, hogy több mint a fele válaszolók úgy gondolják, hogy nem csak együtt tud élni ez a két dimenzió, hanem akár egymásra, egymásból épülve tudnak létezni, amivel tudást, információt és tevékenységi formákat kínálnak az internetezők számára. Ha a hangulati mérőket néznénk, talán a békés egymás mellett élés állna a legközelebb az optimistákhoz, érdekes tehát, hogy azt választották a legkevesebben, mintegy 7%. Közeli arányokat mutattak a középmezőnyben a szkeptikusok 14% és a párhuzamos csoportba tartozók 21%.

  

A második kérdésben egy rövid indoklást kértünk a válaszolóktól, hogy miért választották az adott csoportot. Itt a következő válaszok születtek:

„Szerintem az internet jelenleg konkurenciaként tekinthető a hagyományos művelődési formák mellett.

„nem különíthetőek már el egymástól teljesen.”

„Mert, úgy vélem, hogy a digitális eszközök nincsenek negatív hatással a kultúrára, viszont lehetnek/lehetnének pozitív hatással. Később pedig a digitális kultúra és az offline kultúra találkozhatna.

„általában optimistán állok a dolgokhoz.”

„Az internet kíváló megjelenési felülete lehet a kultúra megjelenítésére”

„az internet nincs jelentős (negatív) hatással a kultúrára.”

„Ez a legegyszerűbb számomra.”

„Mindennek próbálom a jó oldalát nézni.”

„offline és online kultúra egymás mellett él, de amiért szkeptikus vagyok az az, hogy szerintem egyik sem nyit a másik felé, ezért soha nem fognak találkozni.”

„Az internet nem képes pozitív hatást gyakorolni a kultúrára. Vagy azt csak jelentéktelen arányban (a szeméthez képest). Nem atombombát szerettek voltna készíteni a tudósok, de az (is) lett belőlet.”

„Bár nem teljesen tartozom az optimisták táborába, mégis úgy érzem, hogy a jelenlegi hozzáálláshoz képest optimistább vagyok, mint más.”

„Szinten mindenhez optimistán állok, így ehhez a kérdséhez is, és úgy látom, hogy az internet és web világa nem rombolja le a kultúrát, inkább segíti annak teredését.”

Amint olvasható egyrészt a kérdezettekből ketten nem indokolták a válaszukat, illetve több helyen érezhető volt, hogy a válaszok általánosak, egyáltalán nem igazolják a választást.

„Ez a legegyszerűbb számomra”, „Mindennek próbálom a jó oldalát nézni”.

Máshol, főleg a negatív értékeléseknél, összetettebb indoklások olvashatóak. „offline és online kultúra egymás mellett él, de amiért szkeptikus vagyok az az, hogy szerintem egyik sem nyit a másik felé, ezért soha nem fognak találkozni.” vagy „Az internet nem képes pozitív hatást gyakorolni a kultúrára. Vagy azt csak jelentéktelen arányban (a szeméthez képest). Nem atombombát szerettek voltna készíteni a tudósok, de az (is) lett belőlet.”

A harmadik kérdésnél, függetlenül a választásuktól egy spekulatív kérdést tettünk fel.  A korábbi kutatás eredménye alapján a minta 30 %-a tartozik a "békés egymás mellett élés", 28 % a "szkeptikusok", 22 % a "párhuzamosok sohasem találkoznak" és 20 % az "optimisták" csoportjába. Véleménye szerint változni fog-e ez az arány?

A harmadik kérdés válaszainál nagyon érdekesen alakultak a válaszok.  A 7%-os „nem”-et leszámítva szinte mindenki igennel válaszolt. A különbség a válaszadók véleményében csupán a változás intervalluma volt. Vagyis a többség szerint igen valószínű, hogy a korábbi kutatási eredmények arányai a jövőben változást fognak mutatni.

A negyedik kérdés a harmadik kérdésre épült. Arra voltunk kíváncsiak, hogy a tesztet kitöltők melyik internetező csoportban látják a jövőbeni dominanciát a többi csoporttal szemben.

A válaszok némileg hasonló arányt mutatnak azzal, amit a válaszadók magukról állítottak. Némiképpen több szavazat jutott az optimistáknak, jóval leelőzve a többi csoportot, a többiek pedig majdhogynem arányosan oszlottak meg.

Az ötödik kérdésben egy öttagú skálán kellett jelezniük, hogy mennyire tartják fontosnak az internetet, mint a kultúra terjesztőjét. Egyes jelezte a legkevésbé, az ötös a leginkább egyetértést.

A válaszok itt is eléggé egységesek és pozitívak voltak. Szinte mindenki egyetértett abban, hogy az internet a kultúra terjesztésére egy remek eszköz.

A hatodik, záró kérdésben egy állítást kellett értékelniük a kérdezett személyeknek, ami a következő volt: a kultúra és az internet két külön világ, az internet csak árnyéka lehet a kultúrának.

Ebben a kérdéskörben a többség inkább a nemleges választ preferálta, tehát inkább azzal értenek egyet, hogy az internet van annyira értékes és kultúrateremtő, mint maga az offline kultúra.

3. kép: A csoporttagok (jobbról balra): Oravecz Diána, Szalatnyai Erika, Takács Anita

Felhasznált irodalom:

Csepeli György - Prazsák Gergő (2010): Örök visszatérés. Jószöveg Műhely Kiadó, Budapest.