A XXI. század egyik kiemelt jelentőségű vitatémája az információs társadalomnak a szabadidőre, egyénre, közösségre, oktatásra, tanárra és tanulóra gyakorolt hatása.
A digitális kultúra eszközei új környezetet teremtettek, mely nem csak a felnőttek időgazdálkodását és gondolkodásmódját határozzák meg és alakítják át, hanem a felnövekvő nemzedékre, illetve az oktatási rendszerre is hatással van.
Az egyre inkább csökkenő szabadidő, a munkaidő kitolódása, s a hatalmas technológiai változások egyaránt változást eredményeznek, vagy eredményezniük kellene az intézményi és az egyéni tanulásban.
A digitális kultúra térhódítását az oktatási rendszer és a felnőttképzéssel foglalkozó intézmények többsége nem veszi figyelembe, vagy nagyon lassan fejlődik. Ezzel ellentétben a diákok automatikusan követik a kultúraváltást.
Digitális kultúra hatása a közoktatási intézményekben
Az elkövetkezendő időkben valószínűleg alig lesz szükséges az olvasás, kézírás és a számolás készség szinten történő elsajátítására. Az oktatási rendszer viszont nem tud lépést tartani, s nem képes a gyerekekben kialakítani az információs társadalom által diktált készségek kialakítását. Gondoljuk csak bele, hogy egyre terjednek a hangoskönyvek, a felolvasó programok, a képek sokkal több információt képesek közvetíteni, mint az írott szöveg, így előbb-utóbb alig lesz szükséges az olvasásra. A kézírás szükségessége is hanyatlóban van, hiszen géppel szövegek szerkeszthetők akármilyen betűtípus felhasználásával, táblázatok, ábrák, grafikák készíthetők a jobb szemléltetés és megértés érdekében, illetve egy-egy kép, videó beszúrásával sok esetben helyettesíteni lehet az írást. A számolással kapcsolatban is hasonló tendencia várható. Szinte mindig van a kezünk ügyében egy mobiltelefon, számológép vagy számítógép, mely bonyolultabb műveleteket is ki tud számolni.
Az oktatási intézményeknek fel kell ismerniük, hogy azok a készségek, melyeket jelen helyzetben ki tudnak alakítani a tanulókban, már nem elegendőek az információs társadalomban, így egyéb módszerek kidolgozására is koncentrálni kell, melyek az olvasás – írás – számolás helyett (vagy mellett) az információk hatékony feldolgozására koncentrál és a diákokat az önszabályozó tanulás módjára felkészíti a tanulás tanításának módszerével. (Halász, 2001)
A digitális kor számos innovációt nyújt, azonban a digitális eszközök rendszeres használata kárt tehet a már megszerzett készségeinkben, képességeinkben. Napjainkban minden információ könnyen elérhető, az emlékezőképesség soha nem látott sebességgel romlik. Néhány gombnyomással az információk tömege zúdulhat ránk. Már nem kell tudnunk fejben számolni, telefonszámokat, címeket megjegyezni. Sok írástól, jegyzeteléstől mentenek meg minket a számítógépek, fénymásolók, nyomtatók. De ezzel íráskészségünk is romlik. (Gyarmathy, 2007)
Kell-e féltenünk a tudásunkat a digitális technikától? Képes-e arra a tanuló, hogy a sok információ közül a hasznosat válassza ki? Hogyan lesz az információból tudás, ha nem tudjuk azokat feldolgozni?
Csupa olyan kérdés, melyekkel az oktatásrendszernek meg kell birkóznia. Az előrelépés elsőként – véleményem szerint – a tanárképzésben hozható meg elsősorban. Olyan pedagógusok képzése, akik birtokában vannak az IKT eszközök használatában, ezt képesek lennének a tanórákon is magas szinten használni és a diákok részére közvetíteni a helyes és hatékony eszközhasználatot.
- Felhasználói alapszoftverek ismerete
- Tananyagfejlesztő, tartalomszervező szoftverek ismerete
- Tanulást-támogató általános és szaktárgyi szoftverek ismerete
- Power Point prezentáció készítése
- Tanári/tantárgyi tanulástámogató weblap készítése
- Webalapú tanulási program tervezése és kivitelezése
- Internetes keresőtechnikák ismerete
- Weblapok és internetes források értékelése (Komenczi, 2007).
Digitális
kultúra hatása a felnőttképzésre
A
felnőtt tanuló tanulásának motivációs háttere igen eltérő lehet.
Szembeállítható egymással: teljesítményképes tudás iránti szükséglet a „papírt”
adó végzettséggel. A tanulás öröme gyakran már nem fellelhető a felnőtt tanuló
képzésében, tanulásában, mivel minden tanulási folyamat nagyfokú befektetést
igényel. Az elérhető információk halmazának feldolgozását nehezíti, hogy a
rendelkezésre álló időkeret folyamatosan csökken, amely nagyfokú
motiválatlansághoz vezethet a felnőtt tanuló esetében. Az intézményesített
felnőttoktatás alig éri el a hétköznapok szükségleteit.
- a képzők nem alkalmazkodnak megfelelően a jelentkezők időbeosztásához
- rétegek szorulnak ki amiatt, hogy a felnőtt nem tanult meg tanulni
- nagy a lemorzsolódás a nem várt következmények miatt
A
képzők számára elsősorban nem technológiai, hanem szemléletmódbeli váltásra
lenne szükségük - közoktatási intézményekhez hasonlóan - ezt követően lehetne a
technológiai kérdésekre koncentrálni.
A
mai technológia lehetőséget ad a közösségi tudásalkotáshoz, mely nagymértékben
megkönnyítheti a felnőtt tanulók csoportjainak tanulását. Gyorsan és könnyen
lehet az információkhoz hozzájutni és azokat megosztani. Azonban az ilyen
jellegű csoportmunkán felül egy formális képzés során szükség van arra is, hogy
a tanár, oktató, tutor, e-tutor a képzés szempontjából megfelelő technikai
kompetenciákkal is rendelkezzen. A számítógép biztos kezelése kézenfekvő a
felnőttoktató számára, azonban emellett másfajta számítógépes rendszereket,
programokat és konfigurációkat is ismernie kell, hogy segíteni tudjon, ha
probléma merül fel a tanulóknál. Mivel az e-tutor nem ritkán maga állítja elő a
tananyagot ezért tudnia kell
kezelni bizonyos szoftvereket, amelyek az összeállításhoz szükségesek
(HTML-szerkesztők, programok a publikáláshoz, grafikai programok). (Komenczi,
2007)
Az online tanfolyamok, az interneten elérhető
tartalmak, tananyagok, programok, videokonferenciák, az e-learning kínálat
fejlesztése hatékonyabbá teheti a képzést, időt, pénzt, utazásra szánt időt
megspórolva ezzel, miközben az e-tutorok folyamatos segítségadásra képesek. Komenczi
Bertalan a tanuló számára szükséges segítség biztosítását a következőképpen
foglalta össze:
- „felkészíti a diákokat az önálló tanulásra
- megérteti velük, hogy felelősek saját tanulásuk eredményességéért
- segít nekik abban, hogy képesek legyenek felmérni saját tudásuk szintjét
- motiválja és biztatja őket
- tanácsot és eligazítást ad annak, aki ezt igényli
- megmondja a diákoknak, mit kell megtanulniuk, hol és hogyan találják meg az előrehaladásukhoz szükséges információkat és tudástartalmakat.” (Komenczi, 2007)
Az online tananyagok, online tanfolyamok
elterjedése olyan rétegeket is bevonhatnának a felnőttképzésbe, aki a földrajzi
adottságok miatt nem tudna bejárni a jelenléti oktatásra alapozó tanfolyamra,
vagy olyan csoportokat, akiknek nincs egy nap egybefüggő idejük arra, hogy
adott napon, a tanfolyamon végig ott legyenek, azonban online, részleteiben ezt
végig tudnák kísérni.
A digitális kultúra jelentős változásokat
eredményez a gyermekek és a felnőttek életében, életminőségünkben, azonban
eddig nem okozott lényeges változást az oktatás módszereiben.
Írásom címére visszautalva, hogy ki is van
kulturális lemaradásban azt a következtetést tudom levonni, hogy jelenleg az
iskolai tanítás. Az oktatás hagyományos megoldásai egyelőre nem tudják felvenni
a versenyt a digitális kor kihívásaival, így nem tudja maradéktalanul
fejleszteni a tanulók készségeit és teljesítményzavarokat is létrehozhat.
Bibliográfia
- Gyarmathy Éva: Diszlexia. Specifikus tanítási zavar. Budapest, Lélekben Otthon Kiadó, 2007.
- Halász Gábor: Az oktatási rendszer. Budapest, Műszaki Könyvkiadó, 2001.
http://halaszg.ofi.hu/download/Oktatasi%20rendszer%20-%20HTML.htm
- Komenczi Bertalan: IKT Kompetencia a Pedagógusképzésben. Eger, Eszterházy Károly Főiskola, 2007. http://www.hefop.ektf.hu/anyagok/ikt_kompetencia.htm#_Toc177695922
