2013. június 8., szombat

Internethasználat és kultúra, online aktivitás

A digitális felelősség, digitális etikett, digitális biztonság előadást hallgatva Csepeli György, valamint a Csepeli-Prazsák szerzőpáros  által felvázolt vizsgálati eredmények foglalkoztattak, melyek korábbi szociológiai előtanulmányaimhoz (előítéleteimhez) képest nagyfokú érdeklődést váltottak ki belőlem. Így az előadás során a digitális felelősség téma kapcsán bemutatott kutatási eredményekről írok.

Csepeli György (2010) szerint az infokommunikációs technológiák rohamos fejlődése leginkább a kultúrát veszélyezteti. A fejlesztés sokszor meggondolatlan és indokolatlan, emiatt folyamatosan termelődik a nem hasznos kultúra is. Egy 2008-as hazai háromezer fős reprezentatív mintavétel során vizsgálták a kulturális viselkedést és az internethasználatot, valamint ezek összefüggéseit. Kulturális szegényeknek nevezik azt a réteget, akik nem végeznek kulturális tevékenységet a televíziózáson kívül. Arányuk a mintában nagyon magas, 49 százalék volt. A tömegkultúra közönsége a népszerű kulturális rendezvényre látogat el, mint a könnyűzenei koncertek, a sportesemények, vagy a plázák által szervezett események. Számuk a háromezer fős felnőtt minta 19 százalékát tette ki. Legkisebb arányban a kulturális gazdagok szerepeltek a vizsgálatban 11 százaléknyi mértékkel, akik nem válogatnak a kulturális tevékenységek között, így idő és pénz függvényében szívesen ellátogatnak bármely eseményre (kiállítás, koncert, színház, fesztiválok), ezen kívül jellemző rájuk a könyvolvasás is. Negyedik csoportként a magaskultúra közönségét tekinthetjük a maga 20 százalékos eredményével, amely csoportba tartozók irodalmi, képző- és előadóművészeti érdeklődésűek.


Nem internetezik
Internetezik
Összesen
Kulturális gazdagok
14 %
86 %
100 %
Kulturális szegények
80 %
20 %
100 %
Tömegkultúra-közönség
30 %
70 %
100 %
Magaskultúra-közönség
45 %
55 %
100 %
(Forrás: Csepeli (2010) 37. o.)

Ugyanezen vizsgálat négy csoportjának internetezési szokásai összefüggésbe hozhatók kulturális szokásaikkal. A kulturális szegények csoportjába tartozók 80 százaléka nem használja az internetet. Csepeli ezért azt az összefüggést állapította meg, hogy aki nem internetezik, az kulturális szegény. A tömegkultúra közönség 70, a kulturális gazdagok 86 százaléka internetezik. A magaskultúra képviselő körében azonban magas a nem internetezők aránya, 45 százalék.
Csepeli (2010) szerint “az internet azoknak ad, akiknek már van kulturális tőkéjük”. Ebből a gondolatból kiindulva és a vizsgálat eredményeit alapul véve arra következtethetünk, hogy az internet nem ártalmas a kultúra számára, azonban fontos, hogy az internethasználó megfelelő műveltséggel rendelkezzen.

Csepeli György és Prazsák Gergő (2010) az internetet használók körében végzett felmérése alapján öt különböző felhasználói típust határozott meg tevékenységük szerint.
  • A rejtőzködők a minta legnagyobb részét, 31 százalékát alkotják. Ők azok, akik szinte egyáltalán nem folytatnak tevékenységet az interneten.
  • Az informálódók a 29 százalékos aránnyal a második legnépesebb csoport, akit mérsékelt online információgyűjtést végeznek, minden más online tevékenységet, közöttük elsősorban a web 2.0 alkalmazásokat elkerülik vagy elutasítják.
  • A tanulók köre az internethasználat elsajátítóit jelenti, a mintában 18 százalékos arányt képviselnek. Az online kommunikációs eszközök széles tárházát használják, igénybe vesznek web 2.0 alkalmazásokat. A tanulási folyamat során nem csak elsajátítás, hanem tartalom létrehozás is végbemegy részükről.
  • A befogadók (14 %) főként az offline életük segítésére használják az internetet, ahol főként informálódnak, ügyintéznek és tanulnak. Pragmatikus szemlélet jellemzi őket. Kapcsolatteremtésre is használják az online felületet, de szórakozási igényeiket már nem online elégítik ki.
  • Az extenzív felhasználók adják a minta legkisebb részét, csupán 8 százalékát. Számukra a munka és a magánélet nem válik el egymástól, szórakozásuk is az online térben jellemző. A csoportok közül az informálódáson kívül minden területen aktívabbak.

Az életkor és az öt csoport szerinti interneten történő aktivitás százalékos megoszlását mutatja be a táblázat:

Internet aktivitás/életkor
15-17
18-29
30-39
40-49
50-59
60-
informálódók
15,5
18,6
30,3
38,9
43,1
43,6
rejtőzködők
47,6
30,4
28,8
30
30,8
25,6
extenzív felhasználók
2,4
7,3
13,2
6,1
4,6
7,7
tanulók
34,5
28,5
13,2
6,7
5,4
12,8
befogadók
0
15,2
14,6
18,3
16,2
10,3
összesen
100
100
100
100
100
100

    (Forrás: Csepeli-Prazsák (2010) 88. o.)

A táblázatban sárga színnel jelöltem az adott oszlopban (életkorban) legmagasabb arányt mutató online magatartást. E szerint a 15-17 és a 18-29 éves korcsoport képviseli a legnagyobb számú rejtőzködő típust, akik nem élnek az internet adta lehetőségekkel. Az eredmény talán ellentétes a közvélekedéssel, amely a fiataloknak nagyobb mértékű aktivitást tulajdonít, míg az idősebb korosztálynak lényegesen kevesebbet. Harminc év feletti korcsoportokban pedig az informálódók vannak többségben. Felhasználó-kategóriánként is összesítettem a sorokat, hogy kitűnjön, mely típus mely életkori csoportban a legjellemzőbb a vizsgálat alapján. Az informálódók több mint negyven százaléka 60 év feletti, a 15-17 évesek közel fele rejtőzködő.  Extenzív felhasználók a 30-39 éves korcsoportból kerültek ki legnagyobb számban, tanulók szintén a 15-17 évesek közül, a befogadókat pedig a 40-49 évesek mintázzák legjobban.

Felhasznált irodalom:
Csepeli György (2010): Veszélyesen élni? Avagy az internethasználat kockázatai. In: Talyigás Judit (szerk., 2010): Az internet a kockázatok és mellékhatások tekintetében. Scolar, Budapest.
Csepeli György - Prazsák Gergő (2010): Örök visszatérés. Társadalom az információs korban. Jószöveg Műhely, Budapest.

2013. június 1., szombat

Időgazdálkodás a jó digitális közérzetért

A digitális egészség és közérzet témaköre rengeteg lehetőséget rejt magában. Számomra a legnehezebben megragadható az időgazdálkodás kérdése, mivel ezen a területen a legtöbb embernek - köztük nekem is - fejlődésre van szüksége. A tárgykörben való kutakodásom alatt érdekes módszereket, könyveket, videót találtam, amelyeknek érdemes lesz alaposabban utánanézni.


Hogyan hat az internet az egyén tanulására?


Utolsó podcastemet, mellyel a gyakorlati teljesítésem végső mérföldkövéhez érkeztem a digitális esélyegyenlőtlenség és digitális bolsevizmus címet viselő óra kapcsán elhangzó gondolatmenet alapján készítettem. Az előadást hallgatva azon egyének tanulása keltette fel érdeklődésemet, akik hozzáférnek az internethez és azt aktívan használják is tanulmányaikhoz/tanuláshoz, tanulásra. Vajon milyen hatással lehet a tanulási folyamatukra az internet? 

2013. május 31., péntek

Az esélyegyenlőség megteremtésének első lépése














Forrás: http://www.netkutatasok.hu/2013/05/sugata-mitra-epitsuk-meg-felho-sulit.html videó



Sugata Mitra és a TED


Tanár úr ajánlott, hogy írjuk be a keresőbe azt, hogy Sugata Mitra. Én megtettem és rettentő érdekes személyre és ügyre találtam, amiről úgy gondoltam muszáj megosztanom veletek. Azt is említette tanár úr, hogy ez a Sugata Mitra TED díjat is nyert. Gondolom nem nagyon mond senkinek semmit ez a díj éppen ezért erről is írok pár szót.





TED
A TED (Technology, Entertainment, Design – technológia, szórakoztatás, dizájn) konferenciák globális sorozata, melyeket a non-profit The Sapling Foundation (alapítvány) rendez. A konferenciák témáját kifejezi a szervezők fő jelszava: „ideas worth spreading”, azaz olyan gondolatok, amelyeket érdemes terjeszteni. A rendezvény különlegessége, hogy az előadók számára csupán 18 perc áll rendelkezésre, hogy átadják az információt, amit kívánnak, ugyanakkor inspirálják a hallgatóikat. A TED weboldalán lehetőség van a videók feliratozására, ennek eredményeképpen már több mint 600 videó érhető el magyar felirattal. (Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/TED_%28konferencia%29)
A TED díjat minden évben egy rendkívüli egyén kapja, akit százezer dollárral segítenek abban, hogy egy kívánsága teljesülhessen és megváltoztassa a világot. (Forrás: http://hvg.hu/tudomany/20111208_ted_dij)

Sugata Mitra és az ő kívánsága

Nagyon érdekes oldalra bukkantam, ajánlom mindenki figyelmébe. (http://www.netkutatasok.hu/2013/05/sugata-mitra-epitsuk-meg-felho-sulit.html) Itt megtekinthetitek Sugata Mitra előadását és az előadás végén a kérését, kívánságát is meghallgathatjátok, melynek remélhetőleg minél többen fognak eleget tenni.

Azért én röviden megpróbálom leírni mit is tett Sugata Mitra és mi az ő TED díjas kívánsága.
Először ismertette mindenkivel honnan is ered a mi mai oktatási rendszerünk. Körülbelül 300 évre nyúlik vissza, a brit birodalom korára. Amikor igazgatniuk kellett egy hatalmas birodalmat, a világot, számítógépek és telefonok nélkül, úgy hogy az adatok, időpontok papírra íródtak és az információ, adattovábbítás hajókon történt. Ez sikerült is nekik, egy fantasztikus dolgot csináltak. Megalkottak egy globális számítógépet, aminek az alkatrészei az emberek voltak és ma is itt vannak velünk úgy hívják, hogy Bürokratikus Adminisztrációs Gépezet. A gépek működtetéséhez rengeteg emberre van/volt szükség. Éppen ezért egy másik gépet is készítettek, ami az embereket hozza létre, gyártotta, még pedig az iskolát. Az iskola termelte az embereket, akik a Bürokratikus Adminisztrációs Gépezet alkatrészei lettek. Az embereknek egyformának kell/kellett lenniük. Három dolgot kell/kellett tudniuk: szépen írni (mert az adatok kézzel íródtak), olvasni és fejben kell/kellett tudniuk számolni (szorozni, osztani, összeadni, kivonni). Ez történik ma is, pedig a világ azóta sokat változott.

Aztán elmesélte milyen eredményekre jutott a "Luk a falban" projektje során. Újdelhiben azt tapasztalta, hogy a gazdag családokban a gyerekek nagyon gyorsan fejlődtek a számítógépek segítségével, és gazdag szülők mind úgy gondolták, hogy gyermekeik intelligenciája sokkal magasabb az átlagénál. Miközben a szegény gyerekeknek minden nehezen ment. Elkezdett gondolkodni, hogy hogyan lehet az, hogy a gazdagok csak extra intelligens gyerekeket szülnek? Továbbá azon is gondolkodott, hogy Mit csinálnak rosszul a szegények?
A projekt lényege az volt, hogy vágott egy falba egy lyukat a szegénynegyedben és beletett egy számítógépet és kíváncsian várta, hogy mi fog történni. Számítógépet adott olyan gyerekeknek, akik sosem kapnának, olyan gyerekeknek akik nem beszélnek angolul és azt sem tudják mi azaz internet. A gyerekek odaszaladtak és elkezdték használni a gépet.
 

Majd mikor Sugata Mitra  látta, hogy a gyerekek egész ügyesen használják a számítógépet megkérdezte tőlük, hogy honnan, hogyan tanulták meg használni a számítógépet, amikor az angolul van ők pedig nem tudnak angolul. A gyerekek ekkor nagyon érdekesen válaszoltak, mérgesen azt felelték: "Adtál nekünk egy gépet, ami csak angolul működik ezért meg kellett tanítani magunkat  angolul, hogy használni tudjuk." Ekkor hallotta először ezt a kifejezést ilyen természetesnek véve.

A falban lévő számítógép első napján (1999), egy 8 éves fiú és a tanítványa egy 6 éves fiú, éppen a böngészést tanulják az interneten.
 


Egy 8 éves fiú magyarázza a nővérének, hogy mit kell csinálni.



Aztán az ország más részein is megismételtem a kísérletet újra meg újra és mindig ugyanazt az eredményt kapta. Végül a sok tapasztalatát leírta és publikálta. Ezekben a munkákban azt állította, hogy 9 hónap alatt egy csoport gyerek bármilyen nyelvű is legyen, egy számítógéppel magára hagyva egy nyugati alkalmazott szintjéig eljut a számítógép kezelésében. Ezt a saját szemével látta, újra meg újra. Az eredmények még kíváncsibbá tették, hogy mégis mire képesek a gyerekek, ha ezt meg tudták tenni. Elkezdett kísérletezni különböző témákban, többek között a kiejtéssel kapcsolatban. Dél-Indiai gyerek csoporttal kezdte, akiknek nagyon rossz volt az angol kiejtésük, pedig szükségük lett volna jó kiejtésre, hogy könnyebben állást találjanak. Így Sugata Mitra adott nekik egy olyan beszédfelismerő programot ami felismeri a beszédet és leírja szövegként persze egy számítógép kíséretében. Használati utasításként csak annyit mondott: "Addig beszéljetek hozzá amíg azt nem írja ki, amit mondotok.". Ők így is tettek. Megtörtént a lehetetlen nulláról 30%-ra javult a kiejtésük két hónap alatt, a trópusi hőségben egy számítógéppel a fa alatt, egy olyan nyelven amit nem ismertek. Abszurd. De a viktoriánus mérce szerint (vagyis a mi mostani oktatási rendserünkben) a 30% az elégtelen. Tehát még 20%-ot javítaniuk kellett. Tanárt nem talált nekik, de sikerült rávenni a gyerekek barátját, egy 22 éves könyvelő lányt, hogy segítsen neki. A módszer a következő volt: a "nagyi" módszer. Vagyis a gyerekek mögé kellett állnia és bármit csináltak is csak annyit kellett mondania nekik, hogy "Tyűha, ezt meg hogy csináltad? Húú, amikor én ennyi idős voltam biztos nem lettem volna képes erre.". Mert a nagyik folyton ezt csinálják. És a nő így is tett a következő két hónapban. A gyerekek teszteredményei pedig 50%-ra ugrottak. Egy Kallikuppam nevezetű kislány tudása beérte az Új-Delhiben lévő kontroll csoportot, pedig ők egy drága magániskolában voltak egy képzett tanárral.

Amikor Sugata Mitra ezeket tapasztalta rájött, hogy ki lehet egyenlíteni az esélyeket. Visszament Angliába (mert előtte ott tanított) brit "nagymamákat" toborozni. Hirdetéseket adott fel "brit nagymamákat keresek szélessávú internettel és webkamerával" és heti egy órát kérnék a szabadidejükből. 200-an jelentkeztek 2 hét alatt. "Nagyi Felhőnek" hívja őket. A "Nagyi Felhő" az interneten várakozik és ha egy gyerek bajba jut, akkor egy nagyi siet a segítségére, skype-on keresztül jelentkezik és megoldja a gondokat. Annyira hihetetlen látni ahogyan segítenek egy észak-nyugati angliai faluból Tamil Nadu nevű indiai faluban lévő gyereknek, 10.000 kilométer távolságból. A segítség nem más, mindössze egy ősi gesztus. A nagyi elmond egy mondatot angolul és a gyerekeknek utána kell mondaniuk. Addig ismétlik amíg jó nem lesz a kiejtésük. Hogy mi ez a tanulás? Nem más, mint az önszerveződő oktatás terméke. Sugata Mitra  szerint: "Ha hagyjuk, hogy a tanulási folyamat magától kialakuljon (az élet utat tör magának, a tanulás is), akkor a tanulás beindul. (Erről eszemben jutott az a szép mondat, melyet a Jurassic Parkban hallotta, Jeff Goldblum karakterének szájából hogy "Az élet utat tör magának" hát így van ezzel a tanulás is, az alapján amit eddig hallottam Sugata Mitrától). Nem a tanároknak kell tanítaniuk. A tanulásnak teret kell engedni. A tanár csak beindítja a folyamatot és csodálattal telve hátradől és nézi, ahogy a tanulás életre kel. (Valahogy így néz ez ki a felnőttoktatásban is, vagy így kellene történnie a felnőtteknél is, hogy a tanár, csak terelgetni a tanulási folyamatot, érdekes, hogy ez a gyerekeknél is működik.)
 
 

Sugata Mitra Önszervező Tanuló Köröket (ÖTK, angolul SOLE - Self Organized Learning Environment) alakított ki és akar is még kialakítani. A lényeg a szélessávú internet + együttműködés + bátorítás egybegyúrva. Sugata Mitra már kipróbálta ezt a módszert sok-sok iskolában a világ minden táján, és a tanárok kicsit meglepődve azt kérdezték tőle: "Ez működik csak úgy magától?".

Az ÖTK működés közben.




Itt pl. a sárga pólós kisfiú tart rendet, mert nincs velük tanár, és mégis működik. A gyerekek viszonylag csendben (van azért egy alapzaj a beszélgetés következtében) és nyugodtan tanulnak.




Ausztrália: "Az elektronok összege nem egyenlő a protonok összegével..." és még rajzzal is illusztrálják. 




Az eredményeit látva én is egyet értek vele abban, hogy egy új tantervre van szükség, de szerintem ezeket a módszerek a felnőtteknél is ugyan úgy lehetne alkalmazni.

Sugata Mitra szerint a tanterv lényegének a "nagy kérdések"-nek kell lenniük. Ez azt jelenti, hogy pl. a kőkorszaki emberek a csillagos ég alatt ülve feltették a nagy kérdést: "Mik azok csillogó dolgok ott az égen?", de mára elvesztek az ehhez hasonló csodálatos kérdések. (Tehát az most azt jelenti, hogy menjünk vissza a kezdetekhez, és nem megmondjuk pl. a képleteket, amiket be kell magolni, hanem hagyjuk, hogy a gyerekek maguktól jöjjenek rá? Sugata módszere szerint, igen.)

Sugata Mitra egy olyan intézetet szeretne építeni, ahol tanulmányozhatja "a módszert". Az intézetben lényegében nem dolgozna senki, csak egy "nagyi", aki az egészségért és a biztonságért felelne. A többi a "felhőből" jönne. Mindent a felhő irányítana. Sugata arra kérte a hallgatóságát, hogy ők maguk is hozzanak létre Önszervező Tanuló Köröket (a világ mind az 5 földrészén) otthon, az iskolában, az iskolán kívül, klubokban. Az ilyen körök létrehozása nagyon egyszerű, hiszen van egy nagyszerű TED dokumentum, amely leírja hogyan is kell ezt csinálni. Arra kért mindenkit, hogy ha létrehozták a köröket és működnek, akkor küldjék el neki az adatokat, eredményeket, tapasztalatokat. Ő pedig mindent összerakja és beviszi az anyagot a "Felhő Suliba" és létrehozza az oktatás jövőjét.

Az ő nagy kívánsága az, hogy a világ összes gyermekének adhasson egy számítógépet, és szerintem ez az esélyegyenlőség megteremtésének első lépése.