A
digitális felelősség, digitális etikett, digitális biztonság előadást
hallgatva Csepeli György, valamint a Csepeli-Prazsák szerzőpáros által
felvázolt vizsgálati eredmények foglalkoztattak, melyek korábbi
szociológiai előtanulmányaimhoz (előítéleteimhez) képest nagyfokú
érdeklődést váltottak ki belőlem. Így az előadás során a digitális
felelősség téma kapcsán bemutatott kutatási eredményekről írok.
Csepeli
György (2010) szerint az infokommunikációs technológiák rohamos
fejlődése leginkább a kultúrát veszélyezteti. A fejlesztés sokszor
meggondolatlan és indokolatlan, emiatt folyamatosan termelődik a nem
hasznos kultúra is. Egy 2008-as hazai háromezer fős reprezentatív
mintavétel során vizsgálták a kulturális viselkedést és az
internethasználatot, valamint ezek összefüggéseit. Kulturális
szegényeknek nevezik azt a réteget, akik nem végeznek kulturális
tevékenységet a televíziózáson kívül. Arányuk a mintában nagyon magas,
49 százalék volt. A tömegkultúra közönsége a népszerű kulturális
rendezvényre látogat el, mint a könnyűzenei koncertek, a
sportesemények, vagy a plázák által szervezett események. Számuk a
háromezer fős felnőtt minta 19 százalékát tette ki. Legkisebb arányban a
kulturális gazdagok szerepeltek a vizsgálatban 11 százaléknyi
mértékkel, akik nem válogatnak a kulturális tevékenységek között, így
idő és pénz függvényében szívesen ellátogatnak bármely eseményre
(kiállítás, koncert, színház, fesztiválok), ezen kívül jellemző rájuk a
könyvolvasás is. Negyedik csoportként a magaskultúra közönségét
tekinthetjük a maga 20 százalékos eredményével, amely csoportba tartozók
irodalmi, képző- és előadóművészeti érdeklődésűek.
Nem internetezik
|
Internetezik
|
Összesen
| |
Kulturális gazdagok
|
14 %
|
86 %
|
100 %
|
Kulturális szegények
|
80 %
|
20 %
|
100 %
|
Tömegkultúra-közönség
|
30 %
|
70 %
|
100 %
|
Magaskultúra-közönség
|
45 %
|
55 %
|
100 %
|
(Forrás: Csepeli (2010) 37. o.)
Ugyanezen
vizsgálat négy csoportjának internetezési szokásai összefüggésbe
hozhatók kulturális szokásaikkal. A kulturális szegények csoportjába
tartozók 80 százaléka nem használja az internetet. Csepeli ezért azt az
összefüggést állapította meg, hogy aki nem internetezik, az kulturális
szegény. A tömegkultúra közönség 70, a kulturális gazdagok 86 százaléka
internetezik. A magaskultúra képviselő körében azonban magas a nem
internetezők aránya, 45 százalék.
Csepeli
(2010) szerint “az internet azoknak ad, akiknek már van kulturális
tőkéjük”. Ebből a gondolatból kiindulva és a vizsgálat eredményeit
alapul véve arra következtethetünk, hogy az internet nem ártalmas a
kultúra számára, azonban fontos, hogy az internethasználó megfelelő
műveltséggel rendelkezzen.
Csepeli
György és Prazsák Gergő (2010) az internetet használók körében végzett
felmérése alapján öt különböző felhasználói típust
határozott meg tevékenységük szerint.
- A rejtőzködők a minta legnagyobb részét, 31 százalékát alkotják. Ők azok, akik szinte egyáltalán nem folytatnak tevékenységet az interneten.
- Az informálódók a 29 százalékos aránnyal a második legnépesebb csoport, akit mérsékelt online információgyűjtést végeznek, minden más online tevékenységet, közöttük elsősorban a web 2.0 alkalmazásokat elkerülik vagy elutasítják.
- A tanulók köre az internethasználat elsajátítóit jelenti, a mintában 18 százalékos arányt képviselnek. Az online kommunikációs eszközök széles tárházát használják, igénybe vesznek web 2.0 alkalmazásokat. A tanulási folyamat során nem csak elsajátítás, hanem tartalom létrehozás is végbemegy részükről.
- A befogadók (14 %) főként az offline életük segítésére használják az internetet, ahol főként informálódnak, ügyintéznek és tanulnak. Pragmatikus szemlélet jellemzi őket. Kapcsolatteremtésre is használják az online felületet, de szórakozási igényeiket már nem online elégítik ki.
- Az extenzív felhasználók adják a minta legkisebb részét, csupán 8 százalékát. Számukra a munka és a magánélet nem válik el egymástól, szórakozásuk is az online térben jellemző. A csoportok közül az informálódáson kívül minden területen aktívabbak.
Az életkor és az öt csoport szerinti interneten történő aktivitás százalékos megoszlását mutatja be a táblázat:
Internet aktivitás/életkor
|
15-17
|
18-29
|
30-39
|
40-49
|
50-59
|
60-
|
informálódók
|
15,5
|
18,6
|
30,3
|
38,9
|
43,1
|
43,6
|
rejtőzködők
|
47,6
|
30,4
|
28,8
|
30
|
30,8
|
25,6
|
extenzív felhasználók
|
2,4
|
7,3
|
13,2
|
6,1
|
4,6
|
7,7
|
tanulók
|
34,5
|
28,5
|
13,2
|
6,7
|
5,4
|
12,8
|
befogadók
|
0
|
15,2
|
14,6
|
18,3
|
16,2
|
10,3
|
összesen
|
100
|
100
|
100
|
100
|
100
|
100
|
(Forrás: Csepeli-Prazsák (2010) 88. o.)
A
táblázatban sárga színnel jelöltem az adott oszlopban (életkorban)
legmagasabb arányt mutató online magatartást. E szerint a 15-17 és a
18-29 éves korcsoport képviseli a legnagyobb számú rejtőzködő típust,
akik nem élnek az internet adta lehetőségekkel. Az eredmény talán
ellentétes a közvélekedéssel, amely a fiataloknak nagyobb mértékű
aktivitást tulajdonít, míg az idősebb korosztálynak lényegesen
kevesebbet. Harminc év feletti korcsoportokban pedig az informálódók
vannak többségben. Felhasználó-kategóriánként is összesítettem a
sorokat, hogy kitűnjön, mely típus mely életkori csoportban a
legjellemzőbb a vizsgálat alapján. Az informálódók több mint negyven
százaléka 60 év feletti, a 15-17 évesek közel fele rejtőzködő. Extenzív
felhasználók a 30-39 éves korcsoportból kerültek ki legnagyobb számban,
tanulók szintén a 15-17 évesek közül, a befogadókat pedig a 40-49
évesek mintázzák legjobban.
Felhasznált irodalom:
Csepeli
György (2010): Veszélyesen élni? Avagy az internethasználat kockázatai.
In: Talyigás Judit (szerk., 2010): Az internet a kockázatok és
mellékhatások tekintetében. Scolar, Budapest.
Csepeli György - Prazsák Gergő (2010): Örök visszatérés. Társadalom az információs korban. Jószöveg Műhely, Budapest.
